„Nincs törésvonal a Hídon belül”

Számított arra egy évvel ezelőtt, hogy most mint a parlament alelnökével és egy koalíciós párt vezetőjével fogunk önnel beszélgetni?
Ha azt mondanám, számítottam arra, hogy egy koalíciós párt elnökeként ülök itt, akkor igen távol állnék az igazságtól. Arra számítottam, hogy bejutunk a parlamentbe. Nagyon sokan tudják, hogy amikor alakult a párt, s megjelent az első, 4 százalék körüli eredményt mutató felmérés, azt mondtam: érzésem szerint ebben a pártban van 8 százalék – kérdés, hogy meg tudjuk-e erről győzni a választókat. Azt pedig sejteni lehetett, hogy ha a HZDS vagy az SNS nem jut be a parlamentbe, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy kormányra kerülünk.

A nyári siker után viszont ősszel jöttek a helyhatósági választások, melyeken az MKP megverte a Hídat és visszatért.
Elnézést, de ez valószínűleg csak azoknak a fejében születhetett meg így, akik azt gondolták, az MKP most már nem rúg labdába. Ha két parlamenti választás mechanizmusáról beszélnénk, és ez az eredmény jött volna ki, azt mondhatnánk, hogy az MKP visszatért. Semmi másról nincs szó, mint arról, hogy ismert, tizen- vagy huszonvalahány éve önkormányzati képviselőként, polgármesterként tevékenykedő emberek elindultak a választásokon, ezeket pedig nagyon nehéz megverni.

De jobb eredményre számítottak.
Nem. Azt mondtuk, hogy az alig több mint egy tucat polgármesterhez képest bármi eredmény. Növelni fogjuk polgármestereink és helyi képviselőink számát. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy az MKP-nál ez a szám csökkenni fog. Felére csökkent. Ha összehasonlítjuk a két pártot, az x választáson keresztülment MKP-t és a Hídat, mely először indult önkormányzati megmérettetésen, akkor ebből a versenyből az MKP-nak kell győztesen kikerülnie. Nekünk nincsenek ismert embereink, fel kell építenünk a pártot.

Mit tart az elmúlt időszak legnagyobb sikereinek és legnagyobb sikertelenségeinek, hibáinak?
A legnagyobb sikerek közé a választási eredményt sorolnám, ugyanakkor ide kell sorolni a kisebbségeket és a szlovákiai magyarságot körülvevő légkör megváltozását is. Az a fajta feszültségkeltés, amely a Fico-kormány alatt jellemző volt, eltűnt. Részleges sikerként élem meg az államnyelvről szóló törvény módosítását, annak ellenére is, hogy többet szerettünk volna elérni, minimálisan a büntetések eltörlését. Ha ezeket nézzük, és azt, hogy a kormányprogramba belekerül számos olyan téma, melyet korábban nem tudtunk elérni, már ez is siker.

És a hibák?
Nem sikertelenségként, inkább negatívumként értékelném, hogy pontosan le szerettük volna írni, mi alatt mit értünk – ám ez nem sikerült. Még ha nem is lett volna a kormányprogram része, de a koalíciós szerződésben szerepelt volna egy melléklet. Egy négyes koalícióban vannak bizonyos kompromisszumok, melyeket meg kell kötni, máskülönben nem lesz koalíció. Mindig dönteni kell a kisebbik rossz és az óriási rossz között. Mi a nyugdíjreformot teljesen másként képzeltük volna el, mint ahogy a szociális tárca – igaz, az utolsó pillanatban sikerült leállítani, s erről fogunk idén beszélni. Számos olyan dologról lehetne beszélni, amit a koalíciós partnerek másként értelmeznek, mint mi, de ez fordítva is működik.

Említette a légkört, amely enyhült. Olybá tűnik viszont, hogy ezzel együtt az elmúlt négy évben hozott restriktív törvények nagy része – például az ún. hazafiassági törvény – eddig nem változott.
A hazafiassági törvény óriási hibája azoknak a politikusoknak, akik ebből kisebbségi törvényt kreáltak. A hazafiassági törvény mindenkit egyformán sújt. És akkor itt visszatérnék a negatívumokhoz: a szlovák politikusok fejébe nem sikerült beleverni a 21. századi demokrata gondolkodásmódot. Erre még az SDKÚ-s oktatási miniszter is azt mondta: nem, ezen nem változtatunk. Ha arról beszélünk, hogy a törvények nem úgy változnak, ahogy mi elképzeltük, akkor ez a kormánykoalíció átka. Ha háromszor olyan erősek volnánk, mint most, akkor teljesen más dolgokat lehetne elérni. Másrészt: melyik volt kollégám vagy újságíró gondolta volna, hogy a mostani KDH vagy az SDKÚ más lesz, mint az első vagy a második Dzurinda-kormány idején volt. A kisebbségi nyelvhasználati törvény esetében is nagyon kemény vitát várok. Ismerem a gondolkodásmódjukat, nagyon kemények lesznek. Tudom, mire fognak lőni a tervezetben, de ha azt nem kérjük, akkor másra lőnek. Ha el akarunk érni 80 százalékot, akkor 150-et kell kérnünk, annak tudatában, hogy kompromisszumokat kell kötnünk. De ez a kompromisszum az elvi dolgokon nem léphet túl.

Kin, kiken törnek meg a koalíción belül a leginkább a kisebbségi ügyek? Kívülről úgy jön le, hogy leginkább a KDH-n.

Ez változó.

Kívülről úgy jön le, hogy leginkább a KDH-n.
Úgy jön le, mert a KDH ezt kifelé is kommunikálja a választói felé. Ugyanúgy az SDKÚ-tól is hallani ilyeneket, csak nem lőnek, mert nekik megfelel, ha egy koalíciós partner ellene van, ők meg csöndben meghúzódnak mögötte. Minden egyes frakcióban vannak ilyen emberek. Például a nyelvtörvény esetében mégis sikerült megegyezni velük, és meg is szavazták. Azt is látni kell, hogy ha valamit el akarunk érni, amögött mennyi munka van. Az eredmény nem olyan, hogy ettől táncra perdülnék, de olyan, hogy bármikor felvállalom a választóim előtt.

Visszatérve még egy kérdés erejéig az államnyelvtörvényhez. Sokak szerint keményebb is lehetett volna a párt. Amikor a főügyészválasztás után meggyanúsították önöket, akkor a koalícióból való kilépéssel fenyegettek. Ezt a nyelvtörvénynél nem vették elő. A jogszabály ügyét összeköthették volna egy másik törvény megszavazásával is, ez is klasszikus nyomásgyakorlási eszköz…
Olyan én nem mondtam, hogy kilépünk a koalícióból, ezt csak a sajtó egy része prezentálta így. Akkor én azt mondtam: abban a légkörben, amikor senki senkinek nem hisz, amikor arról beszélünk, ki mit mutatott meg, ki mit fényképezett, amikor vádaskodások indulnak be és elméleteket gyártanak, nem tudjuk teljesíteni a kormányprogramot. Ha viszont ezt nem tudjuk teljesíteni, el kell gondolkodni, hogy lehet-e egy ilyen koalícióban együttműködni. Senkinek a szájából nem hangzott el, hogy kilépünk. Kilépéssel nem lehet fenyegetőzni, ha odáig jutunk el, akkor egyszerűen ki kell lépni.

Visszatérve a kérdésre: nem lehetett volna keményebbnek lenni?
Mindig lehet keményebbnek lenni, mindig lehet élére állítani a dolgokat, s utána vállalni a következményt, hogy esetleg ennyi volt, három hónap után „szevasztok”. Az, hogy itt valaki naponta kukorékolja, hogy mennyire rossz ez a törvény, az még nem azt jelenti, hogy ez így is van. El kell olvasni. Jobbat is el tudtam volna képzelni: eltöröljük az egészet. És akkor mindig meg szoktam kérdezni: rendben van, és mit gondolnak, mikor fogjuk tudni ezt elérni?

Gyakori vád a párttal szemben, hogy jobban koncentrál a gazdasági kérdésekre, mint a kisebbségi ügyek〜re, ez utóbbiakat mint szükséges rosszat „cipeli” csak magával. Sőt, sokak szerint a frakciójukat erősítő négy OKS-es képviselő erősebben viszi ezt a vonalat, mint a Híd.
Az OKS semmi mást nem csinál, csak a kormánykoalícióval szemben próbálja magát építeni. Ha a koalíció valamire azt mondja, marad a büntetés, az OKS tart egy sajtótájékoztatót és azt mondja: nem. Ha azt mondjuk, hogy valami zöld, akkor ők automatikusan azt mondják: gondolkoztunk, és mégiscsak piros. Ez a különbség. Az OKS egyrészt besegít, aminek nagyon örülök, de ha valaki azt hiszi, hogy kisebbségi témákban az OKS elér bármit is, az téved.

Magyarán: az OKS felelősség nélkül lövöldözget, önöknek meg koalíciós pártként kompromisszumokat kell kötniük.
Az OKS a parlamentben tisztességes munkát végez. Az OKS ott csinál hibát, hogy a kormánykoalícióval szemben építi a pártot – itt beszélhetünk arról, hogy felelősség nélkül lövöldöz. Térjünk vissza a másik két dologhoz: sokan azt állítják, hogy elsősorban a gazdasági, és nem a kisebbségi kérdésekre koncentrálunk. Ezzel szemben a szlovákok azt mondják, mi valójában egy finomabb változata vagyunk az MKP-nak, mert csak kisebbségi témákra összpontosítunk. Ezek olyan messze van az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nézzük csak meg az idei évet: februárban tárgyaljuk az államfő által visszaadott államnyelvtörvény-módosítást, februárban tárgyaljuk azt a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvényt, amelyet szintén mi tetettünk be a kormányprogramba. Márciusban, ha sikerül, tárgyaljuk a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amelyet vagy az áprilisi, vagy a májusi ülésen fogunk elfogadni. Az államfő vissza fogja adni, tehát júniusban megint tárgyalni fogunk egy kisebbségi témáról. Az első félév minden egyes parlamenti ülésén lesz kisebbségi téma, amit csak mi tartunk fontosnak, a parlamentben amúgy senki. Második félév: a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény. Minimum két, de lehet, hogy három parlamenti ülés témája lesz, mivel az államfő ezt is vissza fogja adni. A négy őszi ülés közül hármon ez lesz. Akkor most visszük vagy nem visszük a kisebbségi ügyeket?

Zavarja önöket, hogy a Fidesz még nem döntött, akar-e a Híddal együttműködni?
Mindig azt kell nézni, hogy ez jó-e a választóknak vagy sem. A választóknak jó, ha egy pártnak vannak nemzetközi kapcsolatai, amelyeket adott problémánál fel tud használni. A Híd és a Fidesz esete bonyolultabb, itt azt is nézni kell, jó-e ez a szlovák és a magyar kormánynak. Amikor 2001-ben a kedvezménytörvényt elfogadták, a Dzurinda-kormánynak nagyon nem tetszett, konkrétan, hogy a szülő pénzt kapjon, mert magyar iskolába íratja a gyerekét. Mi akkor kompromisszumos javaslatot tettünk, mely szerint a támogatást a szülői vagy a pedagógusszövetség ossza szét. Akkor ezzel a javaslattal az MKP volt az összekötő kapocs a két kormány között. Ezt nemrég elmondtam Németh Zsolt külügyi államtitkárnak is, és azt is, hogy az úgy nem működik, hogy ők információkat kérnek és kapnak, de ha Szlovákiába jönnek, csak az MKP-t látogatják meg.

Az MKP-nak sokszor kellett magyarázkodnia a kormányban a Fidesszel való kapcsolata miatt, a Hídnak most nem kell.
Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, ez a Hídnak jó, de szerintem nem jó, sem a választóknak, sem a két kormánynak. Ha egy korrekt partneri kapcsolat alakulna ki, mi felvállalnánk az együttműködést, akár a Fidesszel, akár az Osztrák Néppárttal. Ezen senki nem kaphatja fel a vizet, ezt világosan meg lehet magyarázni.

Tervezi a Híd, hogy nemzetközi kapcsolatokat építsen?
Igen, már elkezdődtek az első komolyabb tárgyalások, ha ezek jól végződnek, valószínűleg idén a kérvényünket is benyújtjuk. Bővebben erről még nem szeretnék beszélni.

Határon túli magyar pártokkal mennyire működnek együtt?
Ott is megvan a kapcsolat, az RMDSZ-ben is lesz most egy váltás, mi semmi esetre sem avatkoznánk ebbe bele, és azt sem néznénk jó szemmel, ha a magyar kormány ezt megtenné.

Az elmúlt hónapokban a Híd szlovák és magyar értelmiségi támogatói mintha elbizonytalanodtak volna. Štefan Hríb számára – aki tavasszal nyíltan kiállt önök mellett – a Híd a tavalyi év egyik legnagyobb csalódása, Hunčík Péter pedig azt írta: el kell dönteniük, pártként vagy kft.-ként akarják folytatni. Hol történt a hiba?
Szerintem a kommunikációban. Az a probléma, hogy ezek az emberek összegyűjtik az információkat, de nem ellenőrzik őket. Tény, hogy mi is elkövettünk hibákat, például Lovásová (ősszel a nagyszombati hőszolgáltató élére jelölték sikertelenül – szerk. megj.) esetében. Ilyen információk alapján szűrte le többek között Hunčík is azt, hogy a Híd egy kft. A kinevezések nem csak a Hídnak, de az egész kormánykoalíciónak problémát jelentenek, máig nem sikerült megyei, járási szinteken és az állami cégekben minden fontos helyen befejezni a szükséges személycseréket. Korábban ez két hónap alatt lezajlott, leadtuk a neveket, később pedig leváltották valamelyiket, ha hibázott. Most ez feleslegesen húzódik.

A Híd a legfiatalabb kormánypárt, és már törésvonalak látszanak benne, például Simon Zsolt és ön között. Ha ön állandóan az egységet hangsúlyozza, akkor az nem azt igazolja, hogy az egység nincs meg?
Ezeket a híreket a média generálja. Sokan azt teszik, hogy készítenek egy interjút, aztán hetekig csöpögtetik belőle az információkat. Volt két téma, amelyben Simonnal eltért a véleményünk, például a szarvasmarha-tenyésztők támogatásairól, ezeket az elnökségi ülésen tisztáztuk. A másik a földtörvény volt, ahol elmondtuk, nem mehetünk bele olyan dolgokba, amelyek az alkotmányt sértik. Itt is megegyeztünk.

Az Állami Erdők vezetését érintő kinevezések kapcsán állítólag szintén nézeteltéréseik voltak.
Mi az, hogy állítólag? Abban a kérdésben egyébként nem volt akkora feszültség. A miniszter úr ügye és felelőssége volt, mondtuk neki, ha valami gond lesz, a párt nem tud kiállni mellette. Törésvonal nincs, nézeteltérések pedig biztosan lesznek a jövőben is.

Mózes Szabolcs, Veres István