Nincs szükség néma képviselőkre

– Súlyos tévedésnek tartom, ha a párt idősebb korosztálya ódzkodik a fiataloktólSomogyi Tibor felvételeÖn a bársonyos forradalom utáni szlovákiai magyar politizálás egyik meghatározó alakja volt. Tíz év elteltével hogyan látja a szlovákiai magyarság parlamenti és kormányképviseletét?

Egyszerű választópolgárként szeretném nyilvánosan a köszönetemet kifejezni a Magyar Koalíció Pártja valamennyi parlamenti képviselőjének, miniszterének, államtitkárának, önkormányzati képviselőjének azért a munkáért, amit tettek. Nyilvánvaló, hogy az MKP-nak vannak eredményei: kétnyelvű bizonyítványok, falutáblák, alkotmánymódosítás, nyelvi charta, Mária Valéria híd, és még sorolhatnám. De ez a felsorolás nem az én feladatom lenne. Erről az MKP-nak kellett volna már régen leltárt készítenie, és folyamatosan tájékoztatnia a választópolgárokat az elért eredményekről. Nagyon hiányzik egy „szellemi költségvetés”, nem csak egy- vagy négyévenként kellene mérleget vonni a tevékenységéről, hanem naprakészen kellene tájékozatni a választókat

Lehet, hogy azért hallani kritikus megjegyzéseket a párt számlájára, mert az MKP képtelen eladni a saját sikereit?

Egyetértek. A párt rosszul hozza teszi közzé elért eredményeit. Ennek megvan a módja, ezt csak meg kell tanulni. A politikát nem lehet víziók, trendek, szellemi holdudvar nélkül művelni, mert ez a siker alapja. Engem megfertőzött a politika, ezért odafigyelek, mi történik körülöttem. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy Csölösztőn alakult annak idején egy magyar értelmiségi fórum. Akkor azt gondoltam, ez lesz az a forrás, amelyből valamennyi politikus meríthet. Ez mára elsorvadt, nem működik. Hogy miért, nem tudom. E nélkül azonban a párt hosszú távon nem lehet sikeres. A siker elengedhetetlen eleme ugyanis a naprakész elemzések, összevetések, hasonlítások elkészítése. Hogy csak egy aktuális politikai problémát említsek: a kedvezménytörvény például rendkívül rossz irányba befolyásolja a magyar–szlovák politikai kapcsolatokat. A választópolgár joggal rója fel az MKP-nak, hogy nem elemzésekkel, számokkal, összehasonlítással próbálta kezelni a helyzetet, hanem érzelmi alapon. Nyilvánvaló, hogy egy ország parlamentje által elfogadott törvény nem lehet területen kívüli hatású, mert a nemzetközi jogi alapelvek ezt egyszerűen kizárják. Hogy hatásait tekintve a 20 ezer forint miatt bele lehet kötni a törvénybe, az más lapra tartozik. Ezt kivédhette volna a párt, ha elmondja, hogy például a Goethe Instituton, a Konrad Adenauer Stiftungon, vagy számos más alapítványon keresztül milyen anyagi előnyökhöz jutnak pozitív diszkrimináció által a szlovák állampolgárok. Ha készítettek volna erről egy mérleget, sok érzelmi kirohanást, feszültséget meg lehetett volna spórolni.

Hunčík Péter, illetve a Márai Sándor Alapítvány azzal a nem titkolt céllal toboroz fiatal szakértelmiségieket, hogy majdan politikusokat faragjon belőlük. Ez megoldás lehet?

Én csak remélem, hogy járható lesz ez az út, teljes mértékben támogatom ezt a kezdeményezést. Nagyon nagy tévedésnek tartom, ha a párt idősebb korosztálya ódzkodik a fiataloktól. Nem értem ezt a félelmet, ugyanis ezt a fiatalos lendületet kívánatos volna bekapcsolni a párt vérkeringésébe, és házasítani a már tapasztalatot szerzett politikusok munkájával. Hatékonyabban tudnák képviselni az MKP politikáját. A pártnak is el kellene döntenie, milyen platformot képvisel, és ennek megfelelően kialakítani a profilját. Az MKP-nak végre ki kellene kerülnie az etnikai párt szerepköréből. Meg kell határozni egy klasszikus párt irányvonalát, programját, és ehhez tartani magukat. Nem hiszem, hogy egy generációváltás után a magyarok csak azért szavaznak majd az MKP-ra, mert magyarok. A fiatalok értékrendje nem akörül mozog, hogy milyen nemzetiségűek. Ez egy adott állapot, nem pedig érdem. Egy világot járt, magyar gimnáziumot végzett fiatal sohasem fogja elfelejteni, honnan indult. Azt viszont saját belátása és értékrendje szerint fogja eldönteni, milyen irányban megy tovább.

Sok fiatalt nem érdekel a politika, kiábrándultak belőle. Hogyan lehetne őket meggyőzni, hogy van értelme beleásni magukat a politikába, mert el tudnak érni valamit?

Ez nagyon súlyos probléma. Az MKP vezetésének – ha el nem késett máris vele – a legaktuálisabb feladata lenne egyenrangú párbeszédbe kezdeni a mai egyetemistákkal. Hunčíkék fiatalokat megkérdezve rendkívül érdekes jelenségre bukkantak. A helybeli fiatalokat a saját kis közösségük, a helyi vagy falui közösség nem veszi komolyan ebben az időszakban. A pártvezetőségnek fel kellene kínálnia, hogy ha a mikroközösségbe nem tudnak betagozódni, bizonyos generációs vagy értékrendbeli különbségek miatt, akkor tessék ezt a legfelsőbb szinten kipróbálni. Jelesül, bizonyos konkrét feladatok megoldásával tesztelni lehetne a fiatalokat, de hangsúlyozom, hogy egyenrangú partnerként kezelve őket. A fiatalok képzettek, felkészültek. Ha valaki a jövőben minisztériumot akar vezetni, vagy parlamenti képviselő akar lenni, ez bizonyos szakmai és nyelvi képzettség nélkül már elképzelhetetlen. Ennek elemi feltételnek kell lennie. Egyensúlyt kell teremteni a fiatalos dinamika és a tapasztalat között, ahol kellő súlyt kap a magyarság képviselete, de a pártprogram érdekeit érvényesítendő kommunikálni is kell tudniuk ezeknek a fiataloknak külföldi kollégáikkal. Sajnos, úgy tűnik, az MKP vezetésében nincs megfelelő fogadókészség. A jövőben már járhatatlan lesz az az út, hogy a pártvezetőség úgy gondolkodik, valakit megtisztelnek a képviselőséggel, és éreztetik vele, hogy nagy szívességet tesz neki a párt azzal, hogy jelöli.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogyan áll majd össze az MKP jelöltlistája. Ön szerint kiknek kellene helyet kapnia rajta?

Nagyon széles körűnek kellene lennie a kínálatnak, képviselni kellene a szakmákat, és szinte minden korosztálynak ott kellene lennie a képviselőcsoportban. Ma a tizenöt magyar honatya között néma képviselők is ülnek. Joggal várja el a választó, hogy ne azért üljenek ott, hogy a gombokat nyomogassák. A parlamentben olyan sikerorientált embereknek kell helyet kapniuk, akik kommunikatívak, tudatosítják, hogy a párt programjának támogatókat kell szerezni. Hiába állnak elő a legjobb ötletekkel, ha nem tudnak a parlamentben partnereket találni, javaslatukból soha nem lesz törvény. Szót kell tudni érteniük a szlovák partnerekkel.

Az MKP-n belül ma már gyakorlatilag nem léteznek platformok, melyek tulajdonképpen az 1998-as pártegyesülés nyomán jöttek létre.

A platformok nincsenek intézményesítve a pártban. Ha valaki más véleményt hangoztat, az inkább feszültségeket szül. Szerintem megférne egymás mellett egy szociáldemokrata, egy keresztény és egy liberális platform is. A magyar választók között is nagyon sok a baloldali beállítottságú választó, de természetesen van egy liberális rétege is az MKP választóinak. Több baloldali választót is vissza tudnának csábítani. Az SDĽ választói között is sok magyar nemzetiségűt találunk. A pártvezetésnek szembe kell néznie azzal, hogy ha nem ad teret a platformoknak, az mindig is csak nem kívánatos feszültségekhez vezethet. Hadd térjek vissza egy picit a fiatalosítás szükségességéhez. Ők, az egyébként természetes önmegvalósítási igényüknek megfelelően a jövőben nyilván megtalálják a módját, hogy véleményt nyilvánítsanak. Azt sem vetheti majd senki a szemükre, ha új pártot alapítanak. Ez teljesen jogos, legitim igény, ha bele akarnak szólni a társadalmi eseményekbe. Ha a párt vezetése nem tanúsít rugalmasságot a mostani egyetemisták irányában, az MKP számára nem kell jól végződnie a dolgoknak.