Nincs kampánycsend

Az orosz politikai rendszer – mivel soknemzetiségű szövetségi államról van szó – meglehetősen bonyolult. A kétkamarás orosz törvényhozást az alsóház – állami duma – és felsőház – szövetségi tanács – alkotja. Mindkét testület 4 éves ciklusokban működik. A duma 450 képviselőjét 50-50 százalékban választják meg pártlistáról, illetve egyéni választókerületekben. A pártok számára a parlamentbe jutási küszöb Oroszországban is 5 százalék. Az egyéni képviselők megválasztása egyfordulós, a legtöbb szavazatot kapott jelölt viszi el a mandátumot. A 178 tagú szövetségi tanácsba delegálják a képviselőket, vagy ahogy a népnyelv nevezi őket, „szenátorokat.” A 178 tagú grémiumba Oroszország minden régiója két főt delegál, az elnököt, illetőleg a kormányzót, valamint a helyi törvényhozás fejét. Oroszországban nem a parlamenti többség alakít kormányt, hanem az elnök saját belátása szerint – általában környezetéből – nevezi meg a miniszterelnök-jelöltet. Ezt a dumának egyszerű többséggel kell jóváhagynia. Ha az államfő jelöltje harmadszor is elvérzik a parlamenti szavazáson, akkor az elnök saját hatáskörében kinevezheti a kormányfőt, ezzel párhuzamosan azonban fel kell oszlatnia a törvényhozást és új választásokat kell kiírnia.

Oroszországban nincs kampánycsend, a polgárok meggyőzése akár még a választóhelyiségek előtt is folyhat. Problémát jelent a választási eredmények közzététele: a távol-keleti Vlagyivosztokban már befejezik a szavazatok összeszámlálását, amikor a nyugati kalinyingrádi enklávéban éppen hogy elkezdődik a voksolás. A sajtónak azonban az ország összes urnájának lezárásáig tilos részeredményeket közölnie. (m)