Nevetséges, ahogy a környezetvédőket ellehetetleníti a tárca, véli a volt miniszter – Interjú

Mit gondol a környezetvédelmi minisztérium lépéseiről?

A tárca nem tesz túl pozitív lépéseket. Eleve nincs rendben, hogy ilyen gyakran változik a törvény, főleg a természetvédelmi törvény. Azt is fontos megjegyezni, hogy a természetvédelem még talán sosem volt ennyire reflektorfényben, mint a jelenlegi vezetés alatt. És ez nem biztos, hogy jó. Én annak idején, mikor tárcavezető voltam, éppen úgy próbáltam működni, hogy minél kevesebbet legyen a tevékenységünk a sajtó célkeresztjében. Mert hát a sajtó a negatívumokra kapja fel a fejét, és nem annyira a sikerekre.

Miben látja a legnagyobb problémát általánosan?

A módosításokat nem tárgyalják meg eléggé, a szakmával egyáltalán, de még hivatalos szinten sem. Hiányoznak a tárcaközi egyeztetések, a parlamenten belüli konstruktív viták. Jóformán csak utólag értesül a nyilvánosság a változtatásokról, és nemcsak a laikusok, hanem a szakmai közeg is. Ezt tartom a legnagyobb hibának. Még azokat a dolgokat is nehéz így elfogadni a civileknek, amelyek pozitívak lennének.

Mire kéne figyelniük a változtatásoknál?

Az lenne a legfontosabb, hogy elemzések előzzék meg a döntéseket. Azért, hogy tudjuk mi miért történik. Én például nem tudok arról, hogy az utolsó módosításoknál lett volna mélyreható analízis. Mert olyanokat lehet mondani, hogy elégedetlenek a polgármesterek, de ez adatok nélkül üres frázis.

Haladjunk sorjában: az egyik változtatás az, hogy januártól a második védelmi fokozatú területek földútjain is közlekedhetnek majd a lakosok motoros járművel. Ezt indokoltnak látja?

Pontosan erről van szó: itt kellett volna egy elemzés. Én nagyon jól tudom, hogy hogy lettek kialakítva a második fokú védett területek. Ezek nagy területek, és nem mind erdőt jelent. Beletartzohatnak mezőgazdasági területek, sőt lakóövezetek is, vegyük csak a Selmecbányai Tájvédelmi Körzetet vagy akár a Dunamente Tájvédelmi Körzetet. Itt például elképzelhető, hogy vannak olyan részei, ahol szükséges a tiltás valamilyen szintű feloldása. De ezt kellett volna pontosan felmérni. Nem teljeskörűen kellett volna hozzáállni a kérdéshez, hanem helyhez kötötten, célzottan.

A környezetvédelmi minisztérium és a járási hivatalok alkalmazottai pedig gyakorlatilag bármilyen védelmi fokozatú területen közlekedhetnek majd autóval vagy motorral.

Ezt egyáltalán nem találom indokoltnak. Mert akármennyire is fontos mondjuk egy könyvelő, semmi köze nincs a terepmunkához. A környezetvédők viszont tudják, hol nem történik baj, ha behajt oda egy például egy hulladékgazdálkodási szakértő a minisztériumból. Ezért kellett volna esettanulmányokat kidolgozni, hogy hol lehet és hol nem. Mindent meg kellett volna indokolni, de így teljeskörűen feloldani a tilalmakat nem célravezető.

Mi a helyzet az önkéntes természetvédelmi őrökkel? Az ő hatáskörüket jelentősen korlátozza a módosítás.

Nevetséges, hogy az önkéntes természetvédelmi őrök csak a saját tulajdonukban lévő vagy általuk bérelt területet figyelhetik meg. Ennek nincs semmi értelme.

Hová vezethet ez a tiltás?

Alapjában véve úgy fest – még ha ez kicsit spekuláció is –, mintha néhány vezető funkcionárius a minisztériumban bosszút akarna állni a természetvédőkön. Mintha haragudnának rájuk, mert fékeztek bizonyos elképzeléseket. Én el tudom képzelni, hogy volt néhány olyan aktivista, aki összeveszett az adott polgármesterrel vagy a lakosokkal. De ismétlem, ezt ki kellene elemezni. Teljeskörűen kijelenteni, hogy az önkéntes őröket fel kell számolni – mert a módosítás ezt jelenti a gyakorlatban –, semmiképpen sem jó.

Munkaerőhiány is felléphet, hiszen nagyjából 100 hivatásos természetvédelmi őrt foglalkoztat az állam, míg önkéntes őrként 800 ember tevékenykedik.

Természetesen ez problémát jelent. A hivatásos őrök is különböző természetvédelmi szervezetek alkalmazottai, vagyis a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek alkalmazásában állnak. Ez a 100 ember messze nem tudja bejárni az egész országot. Éppen ezért működött az önkéntes őrség intézménye. Az ő feladatuk az volt, hogy lokálisan felügyeljék a kártékony tevékenységeket. Magától értetődik, hogy 800 ember munkájának hiányát megérzi a rendszer. Másfelől viszont nagy részük lelkesedésből látta el ezt a feladatot, így személye válogatta, hogy ki milyen eredménnyel.

Most azt is elfogadta a parlament, hogy az önkénteseknek ötévente szaktudásukat igazoló vizsgát kell tenniük.

Ezt egyáltalán nem tartom rossznak. Fontos, hogy legyen szakmai hátterük. Néha azért olyan önkéntes is akadt, aki csak annyi feltételt teljesített, hogy szerette a természetet. Ez persze jó, de a minimum az lenne, hogy a törvényt ismerjék.

És mi a helyzet azzal, hogy a közigazgatási eljárásokból kiiktatták a civileket?

Valóban volt arra példa, hogy különböző aktivista csoportok már-már visszaéltek a fellebbezési jogukkal. Volt, hogy tömegesen jelentkeztek résztvevőnek – egyébként közvetlenül nem érintett személyek – a közigazgatási eljárásba, és ez néha akadályoztatta a folyamatokat. Igen, biztosan voltak visszaélések, de teljesen kitiltani az érintetteket is túlzás. Mert ezt is lehetett volna célzott megoldással orvosolni, hogy a helyieknek igenis legyen beleszólása a különböző fejlesztési projektekbe.

Lehet emögött sejteni valamilyen személyes motivációt, befektetői szándékot? Érdekükben állhat a tárca vezető beosztottjainak, hogy könnyebb legyen építkezéseket engedélyeztetni védett területeken?

Nem vagyok biztos benne, hogy most ez a döntés valamilyen konkrét tervre redukálható. Persze, benne lehet a pakliban, hogy bizonyos projektek megvalósítását szerették volna megkönnyíteni, de szerintem inkább általánosan akarták egyszerűsíteni a folyamatokat. Azt kijelenteni jelenleg, hogy a módosítás egy konkrét befektetésre vezethető vissza, spekuláció.

A Rudolf Huliak körül csoportosuló képviselők a hétvégén bejelentették, igényt tartanak a környezetvédelmi minisztériumra. Mit szólna ahhoz, ha az SNS-ből kivált Nemzeti Koalícióhoz (Národná koalícia) kerülne a tárca?

Hogyha a szakmai hátterüket nézem: Huliaknak több köze van a környezetvédelemhez, mint Tomáš Tarabának. A minisztériumban még Filip Kuffa államtitkárnak is több köze van ehhez, mint a jelenlegi tárcavezetőnek, hiszen Kuffa erdészmérnök. A problémát a személyiségük jelenti, mindegyikőjüknek volt ellentmondásos incidense az elmúlt időszakban. A Huliak körüli emberek közül volt lehetőségem megismerni korábban néhány olyat, akinek van szaktudása. De egy dolog a szakmaiság, és megint más, hogy milyen céljaik vannak.