Nem lehet mindenkivel együttműködni

A Váhostav-botrány során a nagy összeölelkezés és a remény pillanata jött el az ellenzék számára. Aztán eltelt pár hét, és megint merev frontvonalak vannak a jobboldalon belül.A Váhostav-ügy komoly probléma volt, amelyben az ellenzék korábban is egységesen lépett fel. Az elmúlt egy évben több olyan törvénymódosítást nyújtottunk be, amihez a Doprastavban és a Váhostavban történtek szolgáltatták az alapot. Robert Fico egészen addig védte a saját mecénásait, amíg ki nem borult a bili. Az, hogy minden ellenzéki politikus egy platformra került, akkor jött el, amikor már a demokráciát veszélyeztető lépéseket akart megtenni a kormánypárt – Ján Figeľ visszahívása volt az a momentum, amikor spontán módon jött a tiltakozó hangulat. Az egység erre a témára vonatkozott. Az ellenzék nem mindenben egységes, nem is lehet elvárni tőle. A botrány felülírta ezeket a problémákat. Úgy tűnt, hogy hosszabb távon is együtt lehet működni olyanokkal is, akikről ez korábban nem volt elképzelhető.Vannak olyan politikusok, akikkel az alapvető dolgokban meg tudjuk találni a közös hangot. De van, akikkel nem lehet. Ilyen például Igor Matovič. Vele elképzelhetetlen a stabil kormányzás. Még saját frakciója is összevissza szavaz, az őskonzervatívtól a liberálisig olyan képviselők ülnek benne, akik normális esetben nem egy, hanem más-más tömörülésben kellene, hogy helyet foglaljanak. Most pedig a nagy egyetértés után eljutottunk odáig, hogy az ellenzéki képviselők három különböző személyt jelölnek az Állami Számvevőszék élére. Mire vélje ezt a választó?Štefan Kuffa és Marián Kvasnička lépése minket is meglepett. Kuffa egy politikailag nagyon tapasztalatlan képviselő, ez ennek az eredménye lehet. Kvasničkánál nem tudni, mi lehet a háttérben. Pavol Frešo esetében viszont egyértelmű: nagy valószínűséggel egyezség született közte és a Smer között. Karol Mitríket, akit az SDKÚ elnöke javasolt, a Smer már korábban is ajánlgatta az ellenzéknek, tehát olyan emberről van szó, aki Ficóéknak nagyon megfelel. Frešo tapasztalt politikus, tudja, egy ilyen lépésnek mi a következménye. Kuffa nem, ő egy ösztönös ember. Az általa jelölt hölgyet az életben nem fogja megválasztani a parlament, a Smernek viszont jó, hogy nem az ellenzék közös jelöltje, Maroš Žilinka és a nekik megfelelő Mitrík között dől el a választás, hanem lesz ott még egy, papíron ellenzéki jelölt. Ha a jövő héten Mitríket megválasztja a parlament, mi fog történni?Semmi. Akkor ő lesz az NKÚ vezetője. Megfelel a kormánypárti többségnek. Térjünk vissza egy picit a Váhostavhoz. Miért nem akarta leváltani az ellenzék Ján Počiateket? Negyedik éve ő a közlekedési miniszter.Lehet, hogy be lehetett volna terjeszteni, lehet, hogy vissza is hívta volna Fico, és jött volna egy másik miniszter, mint Pavol Pavlis esetében is. Sokkal nagyobb súlya volt annak, hogy a konkrét ügy megoldásával foglalkozzunk: csak a Váhostavnál 1500 kisvállalkozó került veszélybe. Nem biztos, hogy célszerű lett volna ilyen helyzetben három napig Počiatekről vitázni. Övé volt a politikai felelősség. Fico a botrány ideje alatt nagyon ügyesen eldugta őt, ha lett volna visszahívási kísérlet, elő kellett volna bújnia a bokorból.Csak nem biztos, hogy a probléma magját oldottuk volna. Egy év sincs a választásokig. Hogyan lehet a Smert leváltani, ha közben a kormányképtelennek számító Matovičék is stabilan 5 százalék felett állnak?Most ezt mutatják a felmérések. Van még 10 hónapunk. 2010-ben sem gondolta senki, hogy a Smert le lehet váltani. Az akkori választások előtt is mindenki azt mondta nekünk: minek töritek magatokat fiúk, a Smer úgyis még négy évig kormányozni fog. És buktak. A tavalyi elnökválasztás előtt is mindenki azt mondta, Fico lesz a befutó, egy hónappal előtte még Procházka is. Aztán Kiska lemosta. Az EP-választáson sem gondolta senki, hogy a Smer 26 százalékot fog, amikor mindenki 30 százalék fölé mérte őket. Van lehetőség a kormányváltásra, s úgy látjuk, ennek a váltásnak a gerincét a Híd, a KDH és a Sieť együttműködése adhatja. Ha ez a három párt együtt tud dolgozni, el tudja hitetni a választókkal, hogy van alternatíva, akkor van esély a váltásra. Ennek a három pártnak a támogatottsága együtt nincs annyi, mint a Smeré, és nagyon messze van a parlamenti többségtől.Most volt egy felmérés, amelyben hármunknak több támogatója volt, mint a Smernek. Ahogy mondtam, van még 10 hónap, addig sok minden történhet. Itt volt a Váhostav, ki tudja mi lesz még. Itt a Cargo-ügy, a jövő héten az uniós pénzekről fogunk beszélni a parlamentben, arról, hogy mennyi pénzt nem tudott felhasználni a kormány, s emiatt Brüsszelben maradt. Több milliárd euró. Óriási problémák jönnek még a választásokig, amelyek ki fognak bukni. Eddig minden jobboldali alternatívának volt egy vezetője, arca – Dzurinda, Radičová –, most ki lenne az?Most nincs ilyen. Nehéz megmondani, ki szerzi a legtöbb szavazatot. Én egy csapatról beszélek, hogy ki legyen az arca, azt majd eldöntik az emberek. A Matovič-féle felvétel kiszivárgása után mennyire hiteles az önök számára Radoslav Procházka? A felvétel szerint elmondta, hogy számla nélkül hirdetne. Tudjuk, hogy 100 emberből 99 már fizetett számla nélkül, 150 képviselőből valószínűleg 149 is tett már ilyet. De ezek kampánypénzek voltak, és ő egy felvételen mondja el, hogy az áfát megkurtítva fizetne-e.Nem szeretnék ennek a két embernek a szerencsétlenkedésébe belefolyni. Tény viszont, hogy nem lehet tiszta lappal induló együttműködésről beszélni. Ha leülünk tárgyalni, az ember tudatalattijában ott lesz, hogy ez történt korábban. Ha az embereknek ezt meg tudja magyarázni és megkapja rá a mandátumot, akkor együtt fogunk tudni működni. Az egy dolog, hogy az ő választói hogyan értékelik ki, a másik, hogy a potenciális partnerei ezt hogyan látják.Úgy, hogy a történtek ott lesznek elraktározva valahol a kisagyban. Szó volt már Matovičról, akivel nem lehet együttműködni. De itt van például az SaS is, amely 2011-ben gyakorlatilag megbuktatta a Radičová-kormányt. Velük együtt lehet kormányozni?Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, hogy mi lesz a választások eredménye. Mi azzal akarunk foglalkozni, hogy alternatívát nyújtsunk, hogy az általam már megnevezett három párt alternatívát jelentsen a Smerrel szemben. És aztán, hogy kell-e hozzá még valaki, lesz-e olyan párt, akivel meg lehet egyezni, csak jövő márciusban derül ki. Most ez mind csak találgatás. Zárjuk ezt a részt még egy találgatással. Jövő márciusban járunk, nem történt csoda, a Smernek majdnem megvan a többsége, kell még neki egy párt a kormányzáshoz. Matovič is bejut, és még ki tudja, hány másik Matovič, jobboldali kormány tehát nem lehet.Erre azt tudom mondani: most nem tudom elképzelni, hogy kormányozni lehessen a Smerrel. És ez egyre rosszabb. Egy éve elmondtuk: ahhoz, hogy a Smer potenciális partner lehessen számunkra, változtatnia kell a politikai stílusán. Ez pedig nem jobb irányba, hanem rosszabb irányba fordul. Nem szeretnék találgatni, ki, kivel, hogyan és mit fog egy év múlva tenni, egyet tudok: le szeretnénk váltani a Smer-kormányt. Ez a cél. Ki tudják zárni a Smerrel való együttműködést, vagy marad egy kiskapu?Ez nem kiskapu. Most nem tudom elképzelni a közös kormányzást. Mikor készül el a Híd választási listája?Szeptember–október folyamán fog összeállni. Több kritérium alapján állítjuk össze a listát: figyelembe véve a szakmaiságot, a regionális szempontot, a nemek, a nemzetiségek arányát. Lehetnek meglepetések is a listán, ám nem az én hatásköröm javaslatot tenni erre. Ősszel kiderül. A nagypolitika után nézzük a szlovákiai magyar „homokozót”. Tavaly a Híd márkanevet váltott, az együttműködés pártja helyett polgári párt lett, s az utóbbi hetekben mintha valóban nehezebben menne az együttműködés a szlovákiai magyar térfélen.Ez nem igaz. Nekünk DNS-ünkben van az együttműködés, most is készen állunk rá, de nem vagyunk hajlandók mások politikai játékaiban részt venni. Ez érvényes a kerekasztalos felhívásra és az oktatási minimum körüli tárgyalásra is. Nézzük akkor sorban. A Kerekasztal azt szerette volna, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz az MKP-val, s beszéljenek a 2016-os esetleges együttműködésről. Ez miért volt baj?Nem lehet az együttműködésről úgy beszélni, hogy három évig minimális hajlandóság sem mutatkozott rá a másik fél részéről, s most is, pár héttel a meghívó postázása előtt az MKP vezetése feloszlatja a komáromi alapszervezetet, amelynek az volt a bűne, hogy a tavalyi önkormányzati választáson közös listát állított a Híddal. Emellett a Kerekasztal sem volt számunkra ebben az esetben hiteles partner, hiszen koordinációs bizottságában több MKP-s kötődésű tag is van, egyikük pedig várhatóan az MKP listáján fog indulni. MKP-s kötődésű civilek eddig is voltak ott, vannak hidas kötődésű civilek is, eddig nem volt problémájuk leülni a Kerekasztallal. Orosz Örs pedig, aki függetlenként állítólag az MKP listáján fog indulni, nem is vett volna részt semmiféle tárgyaláson a Kerekasztal részéről.A Kerekasztal méltatlanul lett beletolva ebbe a harcba az MKP részéről, s úgy éreztük, ebben a helyzetben nem hiteles az ő közvetítő szerepük. Szakmai kérdésekben korábban is együttműködtünk civil szervezetekkel, és ezután is együtt fogunk működni. Tehát eddig sem volt és ezután sem lesz problémájuk a civilekkel, csak akkor, amikor arra kérik önöket, hogy tárgyaljanak a közös magyar listáról? Nem lett volna a kerekasztalos kifogás helyett életszerűbb azt mondani, hogy önök szerint 2016-ban nem lehetséges az MKP-val való együttműködés, ahogy ezt az imént leírta?Ismétlem, szerintünk ebben a helyzetben a Kerekasztal nem tudta volna betölteni a pártatlan közvetítő szerepét. Egyébként, ha az MKP valóban tárgyalni akart volna a közös listáról, egyenesen megkereshetett volna minket. Tőlük nem érkezett ilyen felkérés. Ezután kezdeményezett az MKP tárgyalást az úgynevezett oktatási minimumról. A szakmai kérdésekben egyetértettek, ám önök ellenezték az oktatáspolitikai lépések koordinálását és azt, hogy a két párt ebben a kérdésben ne támadhassa egymást. Mi volt ezzel a baj?Az MKP javaslata szerint a két pártnak egyeztetnie kellett volna saját tervezeteit a másikkal. Egy dolgot tudatosítani kell: jön a kampány, mindkét pártnak megvan a saját programja. Adjuk meg egymásnak a lehetőséget, hogy ezzel lépjünk a választók elé! Mi továbbra is a párbeszéd hívei vagyunk a szakmai szervezetekkel, ám a pártok a következő 10 hónapban egymás versenytársai lesznek ezen a téren is.