Nem kellene falakat emelni

Milyen tanulságot von le az első regionális választásokból?

Számítottunk bizonyos problémákra. Alacsony volt a részvétel, a pártok nem voltak felkészülve az együttműködés keresésére azokkal az erőkkel is, melyekkel országos szinten képtelenek közös nevezőre jutni, koalíciót kötni. Kihívás ez számunkra. Ha a jövőben szeretnénk kiépíteni és erősíteni a regionális demokráciát, érdemes elemezni az eredményeket és ezek alapján megoldást keresni.

A KDH miért nem támogatta az MKP megyeielnök-jelöltjeit?

Nem felel meg a valóságnak, hogy nem akartuk kifejezni támogatásunkat vagy rokonszenvünket barátainkkal, eszmeileg és programilag talán hozzánk legközelebb álló jelöltekkel szemben, akik közül néhányan függetlenekként indultak, illetve néhányukat nem koalícióban induló pártok jelöltek. Úgy tűnik, szerencsétlen választási rendszert választottunk, és ezen is el kell gondolkodnunk...

Igen, de miért nem támogatták a magyar jelölteket?

Nagyon jól ismerem mozgalmunk választópolgárait, és nem akartunk üres, hamis támogatást kinyilvánítani. Még ha fel is szólítottam volna a választókat, akkor is csak annyian szavaztak volna az MKP jelöltjeire, amennyien külön felszólítás nélkül is megtették volna. Nincs mit rejtegetnem, ezért őszintén bevallom: nem akartam az üres szavak politikusa lenni, ezért nem kértem nyíltan az embereket a második forduló előtt, hogy Kvarda Józsefet és Fehér Miklóst válasszák. Nem a bizalmatlanság vagy nem akarás, hanem szimpatizánsaink pragmatikus ismerete vezérelt bennünket.

Ilyen pragmatikus gondolkodás mellett azt már nem tudatosították, hogy Kvarda és Fehér reális alternatívát jelentettek a HZDS-jelöltekkel szemben? Ha erre ugyanúgy felhívják a választók figyelmét, mint ahogyan Mikuláš Dzurinda tette, talán most nem lenne annyi Mečiar-párti megyefőnök. Vagy talán nem bízott saját tekintélyében, meggyőző erejében?

A politikában nem szeretem az üres gesztusokat, melyek nem jelentenek semmit. Bebizonyosodott, hogy a miniszterelnök úré is ilyen üres gesztus volt csupán. Józanul kell mérlegelni a lehetőségeket, és az üres gesztusokon túlmutató együttműködési formákat kell keresni.

Nem inkább arról volt szó, hogy félt nyíltan vállalni a magyarokat? A regionális választások megerősítették: még létezik a magyar kártya, melyet bármikor, bármelyik erő – ellenzéki és kormánypárti egyaránt – előhúzhat. És ki tudja, a jövőben talán még önöknek is jól jöhet a magyar kártya, hiszen a mozgalom támogatottsága 5 százalék feletti, de gyakran súrolja a parlamenti küszöböt.

Nem szeretem a félelem kategóriáját, és nem örülnék, ha ez szolgálna érvként. Ha egy politikus fél, akkor nincs keresnivalója a politikában. Ezért elutasítom, hogy félelemből, a belőle fakadó számításból akarnánk bármilyen problémát orvosolni. A KDH most sem kalkulált előre, már a jövő évi parlamenti választásokra gondolva. Még egyszer: választópolgáraink alapos ismeretéből indultunk ki. A kereszténydemokraták értékrendje kicsit eltér a többiekétől, és mindent megteszünk az egyes, a nemzetiségi elv alapján keletkező félreértések tisztázása érdekében. Szeretnénk egy kis keresztény erkölcsöt csempészni a politikába. Abban a pillanatban, amikor ez valóra válik, az emberek nem fognak találgatni az egyes politikusok döntéseiről.

Rudolf Bauer győzelmével kapcsolatban kijelentette: bebizonyosodott, hogy egyedül a KDH képes két vállra fektetni a HZDS-t. Csakhogy Kassa – akárcsak Pozsony – polgári város, a HZDS itt nem eresztett mély gyökereket. Nem inkább ennek és a jobboldali pártok összefogásának köszönhető Bauer győzelme?

Örülök és köszönöm mindenkinek, akik támogatták jelöltünket a második fordulóban. Múdra aszszony, az MKP jelöltje az első fordulóban a tekintélyes harmadik helyen végzett, úgyhogy kétségkívül a rá szavazók jelentős része a második fordulóban Rudolf Bauert választotta. Ám nemcsak az MKP érdeme Bauer győzelme, hanem mindazoké, akik rá szavaztak. Valóban örülök, és a jövőben is el tudok képzelni ilyenfajta együttműködést a nemzetiségileg vegyes régiókban is. Az első forduló előtt egyébként Nyitra megyében az MKP-nak felajánlottuk az együttműködés lehetőségét, és kicsit meglepett, hogy nem tudtunk megegyezni, mert regionális szinten nem találtunk megértésre.

Miről szólt a KDH ajánlata?

Induljunk együtt a választásokon. Talán ez olyan gesztus volt a részünkről, mely felülmúlta a várakozásokat, néhányan talán nem feltételezték, hogy megszólíthatjuk az MKP-t. Józanul viszonyulunk a kérdéshez, és bár most nem sikerült megegyezni, meggyőződésem szerint a jövőben lesz mód a szorosabb együttműködésre.

Értesüléseim szerint olyan ajánlatot kapott az MKP, melyből csak a KDH-nak lett volna haszna, az MKP többet veszített, mint nyert volna.

Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, mert személyesen nem vettem részt az egyeztető tárgyalásokon, tehát nem is tudhatom, pontosan mi hangzott el. A regionális választások előkészítését teljes mértékben helyi szerveinkre bíztuk, nekik jogukban állt – a HZDS-n és a baloldali pártokon kívül – bármilyen politikai párttal tárgyalni és koalícióra lépni. Szubjektív véleménynek tartom, főleg így utólag, az arról szóló találgatásokat, kinek volt előnyös, és kinek nem az MKP vagy a KDH kínálta együttműködés. A politikában kompromisszumokra kell törekedni, és bár ez most nem sikerült, nem szeretném, ha utólag minden áron bűnbakot szeretnénk találni.

A pozsonyi és a kassai jobboldali koalíciót a jövő évi parlamenti választásokon is elfogadhatónak tartja?

Igen. Elkerülhetetlen a hasonló programú és értékrendű erők együttműködése, viszont a választásokon egyedül indulunk, és az ilyenfajta együttműködést csak a választások után tudjuk elképzelni. Az MKP-ra is mint lehetséges koalíciós partnerre tekintünk.

Ezért annyira felfoghatatlan számomra, hogy a magyar kedvezménytörvény megvitatását a szlovák parlamentben nem a HZDS és az SNS, hanem a baloldal, az SOP, a zöldek, az LDU és a KDH szorgalmazza. A kereszténydemokraták miért?

A harmadik évezredben nem falakat kellene emelni, hanem a létező akadályokat kellene lerombolni. A státustörvény kényes és érzékeny, gyakorlati alkalmazása túlszárnyálja az anyaország határait. A nemzetközi jogrend keretében szükséges megvizsgálni hatását, lehetséges következményeit. Mozgalmunk a tárgyalások híve, hogy a két ország legfelsőbb szinten tisztázza a vitás kérdéseket. Személyesen javasoltam, hogy a parlament addig ne foglalkozzon vele, amíg a külügyminiszter úr az összes parlamenti pártnak nem nyújtja át a törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását, elemzését, hogy tisztában legyünk vele: mit fog jelenteni a jogszabály januári hatályba lépése. A külügyi bizottság, különösen a baloldali képviselők kezdeményezését elhamarkodottnak tartom.

A külügyi bizottság határozatát a státustörvényről a KDH-frakció is jóváhagyta.

Nem tudok róla, hogy mozgalmunk támogatta a baloldal kezdeményezését. Még csak a külügyi bizottság fogadott el egy határozatot, melyet azért sem tűztek a parlament napirendjére, mert a kereszténydemokraták sem egyeztek bele. Előbb diplomáciai szinten kell tisztázni a problémákat.

Ha lefolynak a diplomáciai tárgyalások és Eduard Kukan átnyújtja állásfoglalását, akkor már a parlament elé kerülhet a státustörvény? Ismerve a szlovák törvényhozást, nem veszélyes ez? Attól tartok, sokan csak magyarellenes hangulat keltésére használják majd ki a helyzetet.

Éppen azért kell a törvény parlamenti megvitatása előtt kihasználni az összes diplomáciai eszközt, hogy ne szolgálhasson ürügyül a magyar kártya újbóli előhúzásához, magyarellenes hangulat keltéséhez és egyes pártok támogatottságának az erősítéséhez.