Nem kap száz napot a kormány

Egyetértünk minden olyan intézkedéssel, mely nem sújt mindenkit egyformánSomogyi Tibor felvételeA választási eredmények nem kedveztek a szakszervezetnek, jobbközép pártok alakíthattak kormányt. Hogyan értékeli a választásokat?

Bejöttek a választási előrejelzések, a baloldal csak magának köszönheti rossz választási eredményeit. Véleményem szerint jobb eredményt érhettek volna el a baloldali pártok, ha élvezik a szakszervezetek támogatását. Példa erre a környező országokban, Magyarországon, Csehországban lezajlott választás.

Ebben a két országban a szakszervezeteknek jobb választási lehetőségük volt.

Én inkább azt mondanám, hogy egyszerűbb volt a választás a szakszervezetek számára, mert mindkét országban létezik erős baloldali párt. Sajnos a szlovák baloldal osztódik és aprózódik. A decemberi kongresszusunkon várhatóan felajánljuk segítségünket a baloldal egyesüléséhez.

Lát együttműködési lehetőséget valamelyik jelenlegi parlamenti párttal?

Várakozással figyeljük, milyen irányba fejlődik a Smer, az általa hirdetett harmadik út egyelőre nem teljesen világos. Nem lehet egy az egyben átvenni az angol vagy a német modellt, de ha a Smer tisztázná irányultságát, elképzelhetőnek tartom számára a szakszervezetek támogatását.

A HZDS?

Ez a párt jobboldalinak hirdeti, tartja magát, ennek ellenére látjuk, hogy a HZDS-en belül is vannak olyan csoportok, melyek nem ortodox jobboldali nézeteket vallanak. Elképzelhető, hogy ezek a jövőben közelítenek majd a szocialista platformhoz. Az biztos, hogy a pártnak baloldali választói is vannak.

És a kommunista párt?

Ha Európához akarunk tartozni, akkor nálunk is ki kell alakulnia egy erős szocialista platformnak, melynek semmi köze a kommunista párthoz. Nem állítom, hogy a kommunisták valamennyi elképzelése elfogadhatatlan a számunkra, de mi a nem kommunista baloldalt szeretnénk támogatni.

A kormányprogram még nem készült el, de a tézisek már ismertek, a költségvetés tervezete is elkészült. Mi a véleménye ezekről a dokumentumokról, és ezek alapján az új kormányról?

A legutóbbi érdekegyeztető tanács sikertelenül végződött – nem értettünk egyet a kormány költségvetés-tervezetével –, ezért a héten újra tárgyaljuk a költségvetést. Követeljük, hogy együtt tárgyaljuk a módosításra kerülő törvényekkel, mivel ezek veszélyesebbek a költségvetési törvénynél. A költségvetés még az előző Dzurinda-kormány bizonyítványa, beigazolódik az a nézetünk, hogy az Ivan Mikloš által 1999-ben megkezdett restriktív politika nem ér el eredményt. A kormány távolodik a szociális állam ideájától, a liberális piacgazdaság felé orientálódik, amire a szlovák társadalom nincs felkészülve. Ez nem felel meg a szakszervezetek elképzeléseinek, ezért természetes, hogy a szakszervezetek részéről ellenállásra kell számítani.

A keddi javaslataik azonban mintegy 44 milliárd koronás kiadás-emelkedést jelentenének, ami majdnem 5 százalékkal növelné a költségvetési hiányt.

Ez Ivan Mikloš véleménye, mi továbbra is azt állítjuk, hogy javaslataink nem jelentik a kiadások növekedését. A kormányprogram tézisei jelzik a kormány szándékát a munkanélküliség, az oktatáspolitika és az egészségügy területén, a költségvetés véleményünk szerint ellentétes ezekkel az elképzelésekkel. Például a közlekedés drágulása a munkanélküliség további növekedését eredményezi majd. Hamis Mikloš azon állítása is, hogy a hozzáadottérték-adó alsó határértékét az Európai Unió szabályozása miatt kell emelni, a jelenlegi szlovákiai szint az unió tagállamainak középszintjén áll. A legszomorúbb az, hogy ez az emelés éppen az élelmiszerek árát érinti majd. A tervezett áremelések miatt nagyobb inflációra lehet számítani a kormány által jelzettnél, ez azt jelenti, hogy csökkenni fog a lakosság vásárlóereje, mivel a bérek nem az inflációnak megfelelően nőnek majd.

A költségvetés első változatát azonban még baloldali miniszter, František Hajnovič készítette elő. Mégis elégedetlenek vele?

Igen, azóta azonban teljesen átalakították. Csak a szociális tárca 7 milliárddal kevesebbet kap. Paradox módon egyedül Ľudovít Kaník szociális miniszter nem kért költségemelést, sőt maga ajánlotta fel, hogy kevesebb pénzzel is beéri. A mai szociális minisztérium egy második pénzügyminisztérium, Kaník Ivan Mikloš pénzügyminiszter balkeze. Meg sem próbálja enyhíteni a várható megszorítások hatását.

A szociális juttatásokkal való visszaélést akadályozó intézkedésekkel sem értenek egyet? A szakemberek szerint sokan viszszaélnek ezekkel a nehezen ellenőrizhető támogatásokkal.

Egyetértünk minden olyan intézkedéssel, mely nem sújt mindenkit egyformán. A munkanélküliséggel összefüggő kiadásokat csak egy módon lehet csökkenteni, növelni kell a minimálbért, amely jelenleg inkább kolduspénz mint bér. Legalább az átlagbér felét el kellene érnie, azaz a minimálbért legalább 7 ezer koronára kellene emelni.

Mindezek fényében hogyan látja az érdekegyeztető tanács jövőjét?

Ha a kormány csak szükséges rossznak tartja, ha csak formális szerepet szán neki, akkor mi leszünk az elsők, akik jelezni fogjuk ezt a EU felé. Nem elég kijelenteni, hogy szükség van a szociális békére, tenni is kell ennek érdekében.

Elmondható tehát, hogy a szakszervezet alapjában véve elutasítja a költségvetést. Milyen lépéseket terveznek?

Három fő célunk van: még mindig szeretnénk megegyezni az érdekegyeztető tanácsban, azzal, hogy a költségvetéssel együtt véleményezni akarjuk a vele összefüggő törvényeket is. Ha ott nem érünk el sikert, a kormány nem tartja be az előző ciklusban tett ígéreteit – például a közalkalmazottakat illetően –, akkor a kormánynak fel kell készülnie arra, hogy az érintettek ellenlépéseket tesznek majd. A közalkalmazotti törvény esetében ez mintegy 400 ezer embert – tanítókat, egészségügyi alkalmazottakat stb. – érint. Emellett már megkezdtük a bértárgyalásokat partnereinkkel, az ágazati munkáltatói szövetségekkel, hogy az infláció mértékét meghaladó, a gazdasági növekedésnek megfelelő reálbéremelést érjünk el. Ha azonban a kormány tovább folytatja a szociális biztonságot veszélyeztető lépéseit, biztos vagyok benne, hogy tömeges elégedetlenségre, zavargásokra kell felkészülnie, melyeket a szakszervezetek vezetnek majd.

Számíthat ez a kormány a szakszervezetek részéről a szokásos száznapos békére?

Ennek a kormánynak nincs joga a első száznapos nyugalmi időszakra, hiszen a jelenlegi kormánypártok többsége tagja volt az előző kormánynak is, tehát megmaradt a folytonosság.