Nem jó egyformán mindenkinek

Egyesek túl adakozónak tartják az új rendszer első pillérét, mivel a magas jövedelműeknek magas nyugdíjakat biztosít, mások a kiskeresetűeknek nyújtott alacsony járadék miatt bírálják a jogszabályt. Ön elfogadhatónak tartja a normát?

Ennek megítélése nézőpont kérdése. Nyilván az, aki az új rendszerben jobban jár, az dicsérni fogja, akinek azonban alacsonyabb nyugdíjat határoznak meg 2004-től, mint amennyi az idén járna, az nem lesz vele megelégedve. Vitatkozhatunk azon, hogy lehetett volna jobb rendszert is létrehozni, tökéletes rendszer azonban nincs. Én úgy érzem, hogy már így is túl sokáig vitatkoztunk, hiszen már évek óta ketyeg egy időzített bomba, amely a jelenlegi rendszer finanszírozhatóságában, illetve finanszírozhatatlanságában rejlik. Az első lépést meg kellett tenni, lehet, hogy nem volt túl szerencsés, de egyértelmű, hogy igazságosabb: ha valaki több járulékot fizet be a rendszerbe, akkor magasabb nyugdíjra számíthat. Nyilvánvaló, hogy az ellátási rendszerről a biztosítási rendszerre való áttérés nagyon fontos lépés, de nem biztos, hogy mindenki számára kedvező.

A jobboldali bírálók egy része azt kifogásolja, hogy túlzásba vitték az első pillér esetében a megszolgáltság elvét, vagyis túlzottan differenciált nyugdíjakat biztosít; a szolidaritást nagyobb mértékben kellett volna érvényesíteni, és rábízni a differenciálást a másik két pillérre. Nem lehetett volna legalább a minimális nyugdíjak öszszegét megszabni a törvényben?

Érdekes, hogy éppen a jobboldal kifogásolja a szolidaritás mértékét, hiszen ez a baloldali pártok egyik alapelve. Lehetett volna más, szinte kizárólag a szolidaritáson alapuló rendszert létrehozni, mint például az úgynevezett állampolgári nyugdíjrendszer. Erre is van példa Európában: például Belgiumban állampolgári jogon jár egy minimális nyugdíj. Ez azonban egy olyan hatalmas változás, melyet ma Szlovákiában nem lehet megvalósítani, talán valamikor, évtizedek múlva be lehet vezetni nálunk is. A parlament azonban most kezdi megvitatni az anyagi rászorultságról szóló törvényt, mely ugyan közvetve, de tartalmaz egy alsó határt a nyugdíjasok számára. A kisnyugdíjasok esetében a nyugdíj 25 százaléka nem számít majd be a jövedelembe a rászorultság megállapításánál, tehát a kisnyugdíjasok esetében szociális segély egészítheti ki a nyugdíjat. Elképzelhető, hogy a 25 százalékos határt képviselői indítvánnyal magasabbra emeljük.

Az új rendszer viszonylag magas, a bruttó bér mintegy 50 százalékát kitevő nyugdíjat ígér. Nem tartanak attól, hogy a második pillér nem lesz elég vonzó, mivel a magasabb kockázati tényező mellett az is csak megközelítőleg azonos mértékű nyugdíjat biztosít majd?

Erről szintén lehet vitatkozni. Az előbb a szolidaritásról beszéltünk, és a nyugdíjrendszer egyik alapja a generációk közti szolidaritás, ám fennáll a nemzedékek közti érdekellentét is. A fiatalabb generáció érdeke – melynek megéri saját számlájára takarékoskodnia – ellentétben áll az idősebb nemzedékével. A fiatalok nyugdíjjárulékuk minél nagyobb hányadát a nyugdíjpénztárban vezetett számlájukra szeretnék befizetni, az idősebbek számára viszont előnyösebb lenne, ha az első pillér erősebb maradna. A törvényhozás felelőssége az egyensúly kialakítása. Úgy látom, hogy a kialakulóban levő kompromisszum, mely szerint az öregségi nyugdíj fedezésére szolgáló járulék fele-fele arányban oszlik meg a két pillér között, megfelelő megoldás lenne. El tudnám képzelni azt is, hogy a második pillér az induláskor kisebb arányban részesüljön a járulékból, meg kell azonban találni azt az értéket, melynél az első pillér nem omlik össze és a második is működőképes lesz. Ez egy rendkívül nagy kockázattal járó döntés, hiszen a cél a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntartása.

A parlament hároméves átmeneti időszakot hagyott jóvá, mely alatt a kiskeresetűek újonnan meghatározott nyugdíját kiegészítik, illetve a magas nyugdíjak értékét csökkentik. Elég lesz a három év, vagy várható, hogy meghosszabbítják ezt az időszakot?

Az általam javasolt és végül elfogadott módosítás csak szimmetrikussá tette a kormány által javasolt átmeneti időszakot, és hét évről háromra rövidítette le. Az adott időszakban megítélt, alacsony nyugdíjak összegét emeli, és magasabb nyugdíjat biztosít azoknak is, akik az utolsó tíz évben hosszabb időn át munkanélküliek voltak, mivel esetükben az 1984-től számított időszak vehető figyelembe. Az átmeneti időszak hossza a pénzügyi és a szociális ügyi tárca vezetőjével kötött kompromisszum eredménye. Két lehetséges megoldást látok: vagy a következő három évben jelentősen emelkednek a bérek, vagy meg kell hosszabbítani az átmeneti időszakot. Ez azonban várhatóan már a következő parlament feladata lesz.

A jövő éves nyugdíjemelés kapcsán felmerült, hogy a nemrég elfogadott törvényt már most módosítani kell. Az MKP javaslatára a koalíciós pártok megegyeztek abban, hogy a 2004-es nyugdíjemelés nem július 1-jétől, hanem már február 1-jétől érvényes lesz. Miért van erre szükség?

Mert 2004. január 1-jétől új adótörvény lép életbe, egységesen 19 százalékra emelkedik a hozzáadottérték-adó. A hatástanulmány kimutatja, hogy a jövedelemből élők esetében a jövedelemadó csökkenése jórészt kompenzálja a hozzáadottérték-adó növekedése miatti költségemelkedést, a járadékból élőkről azonban ez nem mondható el. Az MKP feltételként szabta, hogy a nyugdíjasok számára kompenzálják a hozzáadottérték-adó emelkedése miatti inflációt. Úgy tűnt, hogy a pénzügyminiszter erről a feltételről szívesen megfeledkezett volna, ám a költségvetés elfogadását részben ehhez kötötte az MKP. Ez nem új követelés, ez egy régi megállapodás a koalíción belül. Az emelés ugyan korábban lesz érvényes a törvényben megszabott időpontnál, ám a mértéke alacsonyabb lesz, így a nyugdíjemelés költségei nem változnak.

A szociális biztosításról szóló törvény a betegbiztosítást is szabályozza. Miért kellett átruházni a táppénz fizetését a betegség első 10 napja idején a munkaadóra? Elegendőnek tartja, hogy az első három napban a táppénz értéke a bruttó bérnek csak 25 százaléka?

Ha összehasonlítjuk, hogyan számították ki a táppénzt eddig, és miképp fogják januártól, akkor az emberek többsége esetében pozitív változásról beszélhetünk. Meg kell várni, amíg az új rendszer működni kezd, mivel amikor egyszerre ennyi paraméter változik, nem lehet hajszálpontosan kiszámítani, hogyan fog működni a gyakorlatban. Ez a rendszer valószínűleg csökkenti majd azokat a visszaéléseket, amikor a munkaadó, hogy csökkentse saját kiadásait, elküldte dolgozóit betegszabadságra, ha éppen nem tudott munkát adni nekik. Erre orvosság az, hogy az első 10 napban a munkaadó fizeti a táppénzt.

Nem tart attól, hogy egyes munkaadók esetleg visszaélnek helyzetükkel, és nem fizetik majd rendesen a táppénzt?

Nem ismerek olyan tökéletes normát, mellyel nem lehet visszaélni. Ahelyett, hogy szigorúan, minden részletében pontosan szabályozunk egy területet, inkább a jogorvoslat lehetőségét kell biztosítani. Ha tehát valaki visszaél a joggal, akkor legyen lehetőség védekezni ellene. Úgy érzem, hogy a jogrendszernek ilyen irányba kell haladnia, nem pedig az aprólékos szabályozás, a kézi vezérlés irányába.