Nem a legpesszimistább előrejelzések jöttek be

2001-ben 520 ezren voltunk, tavaly csak 458 ezer magyart mutatott ki a népszámlálás. Ekkora fogyást senki sem jósolt. Mi a 62 ezres csökkenés oka?

Ilyen értéket én sem jósoltam előre, 30–60 ezres fogyást feltételeztem. Ugyanakkor az alsó, a 60 ezret közelítő fogyást tartottam a legvalószínűbbnek. Egyetlen egy váratlan mozzanat volt, amivel nem számoltam az előrejelzés elkészítésekor – az ismeretlen nemzetiségűek 7%-os aránya. Korábban ez az arány jóval alacsonyabb volt, 2001-ben 1%-os, ráadásul az ismeretlenek kétharmadát az idegen állampolgárok tették ki, tehát gyakorlatilag alig befolyásolta a nemzetiségi adatokat.

Ha az „ismeretlen tényezőt” leszámítanánk, akkor is elmondható, hogy az egyik legpesszimistább forgatókönyv valósult meg?

Nem teljesen. Háromfajta becslést készítettem az ismeretlenek arányával kapcsolatban. Ha csak az országos adatok szintjén „osztanánk szét” az egyes nemzetiségek között az ismeretleneket, akkor a magyarok száma 32 492-vel lenne magasabb, s ebben az esetben a magyarok és a „magyar ismeretlenek” együtt 491 ezer főt tennének ki együtt. Ha a kerületi adatokat bontanám, itt alig van különbség, a magyarok száma meghaladná a 490 ezer főt. Ha megnézem a 79 járást, újabb csökkenés fogható meg, községi szinten pedig még jobban csökkenne a vélt magyar ismeretlenek száma – ezekkel együtt 481 ezer fő lenne a magyarok száma. Ha visszatérnék az eredeti kérdéshez, a 460–490 ezer fő közötti magyarságszám inkább az optimistább forgatókönyvek közé tartozna. Ám túl sok még a megválaszolatlan kérdés.

A fogyás mennyire egyenletesen érinti Dél-Szlovákiát?

Több lényeges aspektus is van. Az egyik a települések etnikai jellegével kapcsolatos. Minél nagyobb a magyarok aránya egy településen, a fogyás mértéke annál alacsonyabb. Minél inkább a szórvány felé haladunk, a fogyás annál nagyobb. Ez egy teljesen triviális vonatkozás. Nemcsak arról van szó, hogy a településeknek milyen a nemzetiségi összetétele, hanem arról is, hogy a magyarság aránya behatárolja azt az intézményi szerkezetet, amellyel a magyarság az adott településen rendelkezik. Egy magyar többségű településen sokkal nagyobb esélye van annak, hogy van iskola, vannak társadalmi szervezetek, a kommunikáció nyelve a településen belül is jórészt magyar, sokkal nagyobb az esélye, hogy a házasságok inkább homogének, mint vegyesek. Egy szórványjellegű településről ez nem mondható el. Egy választóvonal van: a kisebbségi és szórványtelepüléseken különbözik egymástól a falu és a város szerepe. Egy város, ahol a magyarok aránya néhány, esetleg 10–20 százalékos, ám ott él 2-3 ezer magyar, képes egy iskolát fenntartani, szervezeteket működtetni, míg egy ilyen arányban magyar faluban csak 100-150 magyar él, s így az intézményi fenntarthatóság részükről sokkal alacsonyabb. Ebből adódóan esetükben a fogyás sokkal nagyobb.

Akármilyenek voltak is az előzetes feltételezések és bármilyen lett a végeredmény, mindenképpen fogyásról szól. Van az adatok között legalább egy számsor, tendencia, ami pozitív számunkra, amire azt mondhatnánk, ez biztató jel?

Ha beszélhetünk ilyenről, akkor mindenekelőtt azt tudnám említeni, hogy a fogyás mértéke sokkal kisebb a magyar többségű településeken. És mint ismeretes, a magyarok meghatározó többsége ezeken a településeken él. Ez lényeges vonatkozás, ha ezt lehet kedvező jelnek mondani. S még egyszer szeretném hangsúlyozni: ha tekintetbe vesszük az ismeretleneket, akkor nem annyira katasztrofális ez a fogyás, mint amilyennek első látásra tűnik.

Ilyen dinamikájú csökkenés mellett mi lesz 2021-ben? 400 ezer alá eshet a magyarság lélekszáma, vagy most már nagyon előrehaladtam az időben?

Nem mernék becslésekbe bocsátkozni, azon egyszerű oknál fogva, hogy a következő hónapokban több adatsort is nyilvánosságra hoznak még, más aspektusok is képbe kerülnek. Egy dolgot szeretnék kiemelni, ami most is és 2021-ben még inkább befolyásolja a szlovákiai magyarság számának alakulását. Egy olyan kérdésről van szó, amit eddig a kutatások érintőlegesen, a médiák még kevésbé érintettek: ez pedig a romakérdés, a magyarság és a roma lakosság kapcsolata. Szlovák demográfusok számításai szerint Szlovákiában valamivel több mint 400 ezer roma él. Mondjuk úgy, cigány az, akit a többségi lakosság annak tart, és romának nevezzük – munkadefinícióként – azokat, akik romának vallják magukat. Számuk valamivel több mint 100 ezer volt most, ennyien vallották magukat roma nemzetiségűnek. A 400 ezres cigány lakosságon belül kb. 70 ezer a magyar kötődésű, tehát felülreprezentált a cigány lakosság a magyar népesség körében. Azokban a térségekben, ahol kedvezőbbek a magyarság termékenységi mutatói, ott jelentős számú roma, cigány él, akik valamilyen szempontból magyar kötődésűek. A probléma abból adódik, hogy van egy nagyon jelentős számú cigány, aki magyar kötődésű, de ha megnézzük Közép-Európát, akkor azt látjuk, hogy az egyes etnikumok közötti távolság vonatkozásában mindenütt a romák, cigányok és a nem romák közti társadalmi távolság a legnagyobb. Mi elsősorban mindig magyar–szlovák relációban próbáljuk magunkat értelmezni, de valójában a magyar és a szlovák lakosság közötti társadalmi távolság sokkal kisebb, mint azoktól a cigányoktól elválasztó távolság, akiknek egy jelentős része magyarnak vallja magát. Ez dilemma, ugyanis nem kis mértékben az intézményi és itt elsősorban az iskolarendszerünkről van szó, a cigány gyerekeknek is köszönheti fenntarthatóságát.

Attól is függ tehát a magyarság jövője, hogy mennyire tudja integrálni, vagy legalább a magyar kultúrkörön belül tartani a dél-szlovákiai cigányságot?

10–20 év múlva még inkább fog ettől függeni a kimutatott magyarok száma. Hiszen köztudott, hogy a cigányok termékenysége jelentősen magasabb, mint a nem cigány lakosságé. Az egyes közép- és kelet-szlovákiai térségekben, falvakban a magyarok kimutatott számának viszonylag kedvezőbb alakulása jórészt a magukat magyarnak valló cigányoknak köszönhető. Más kérdés, hogy mi hogyan képzeljük ezt el, s ezzel eljutunk a ki a magyar kérdéshez. Hogy mennyiben érezzük, tartjuk őket is a magyar közösség tagjának.

A teljes interjú hétfői nyomtatott kiadásunkban olvasható.