Nagy országok kis engedménye

Miklós László: „A társult országok támogatják az Európai Uniónak a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos politikai deklarációját.”Somogyi Tibor felvételeSajtóértekezletén azt mondta, a csúcsértekezlet siker is volt, meg nem is. Mit ért ez alatt?

A világkonferencia két fontos dokumentumot fogadott el. Az akcióterv nagyszámú ajánlást tartalmaz, a politikai nyilatkozat pedig leszögezi, hogy továbbra is a fenntartható fejlődést tekintjük az alapvető irányzatnak. A konkrét vállalások közül a legfontosabb arra reagál, hogy a világon még mindig több milliárd ember nem jut ivóvízhez és nincs biztosítva számukra az alapvető közegészségügyi ellátás. A világ megegyezett abban, hogy 2015-ig a felére csökkentik azok számát, akik nem jutnak ehhez hozzá. Egyébként ezt is óriási viták előzték meg, mivel néhány fejlett ország semmiféle számot és időpontot nem akart látni a szövegben. Nem sikerült viszont elérni, hogy hasonló módon vállalja a világ a megújuló energiaforrások felhasználásának növelését. A javaslat ebben az esetben a fejlett államok esetében 2 százalékos, a fejletlen államok számára pedig 10 százalékos részesedés volt. Ezt a kőolajtermelő országok, továbbá az USA ellenállása miatt egyszerűen nem lehetett elérni. Erre reagálva az Európai Unió politikai nyilatkozatban szögezte le, hogy továbbra is törekedni fog a megújuló energiaforrások nagyobb kihasználására. Ezt az uniós jelölt országok is támogatták, sőt azóta mások, például Mexikó és Brazília is csatlakozott a nyilatkozat aláíróihoz.

Az 1992-es Rio de Janiero-i világkonferenciához képest ez soványka eredmény. Volt mégis értelme ennek a hatalmas akciónak?

Nagyon fontos volt, hogy 104 államfő találkozott és közösen tárgyalt arról, hogy a világ fenntartható fejlődéséért közösen kell valamit tenniük. Már az is nagy eredmény, hogy a téma továbbra is aktuális, hiszen az előkészítő folyamat során, még néhány héttel ezelőtt is az fenyegetett, hogy teljes kudarc esetén ezen a szinten a fenntartható fejlődés koncepciója esetleg lekerül a napirendről.

A sikertelen kezdeményezések listáján szerepel a mezőgazdasági dotációk rendszerének megváltoztatása és a fejlett országok piacának megnyitása. Mit tartalmaztak ezek a javaslatok és miért nem sikerült elfogadtatni őket?

A mezőgazdasággal kapcsolatban korlátozták volna a környezetet nem kímélő tevékenységek állami dotációját. Ez azonban annyira kiterjedt témának bizonyult, hogy ezen a szinten nem lehetett konkrétumokról tárgyalni. Ez igazán csak regionális szinten kezelhető, például az Európai Unióban, ahol lényegében tételesen meghatározható, milyen tevékenység mekkora dotációt élvez. Itt használható például az USA által szorgalmazott partnerség és egyéb mechanizmusok, hiszen a terjeszkedő nagy cégeket csak az elvek hangoztatásával nehéz megállítani. A piacnyitás pedig azt jelentette volna, hogy a fejlett országok beengedik a szegényebb országok versenyképes olcsóbb termékeit, de sajnos ezt sem sikerült elfogadtatni.

Hogyan történt az amerikai külügyminiszter kifütyülése és mit jelent az egymilliárd dolláros amerikai felajánlás?

Ez nagy cirkusz volt, a tüntetők a fütyülés mellett a transzparenseiket is széttépték. Volt, akit ki is vezettek a teremből. Az amerikai külügyminiszter a történteket látva azt válaszolta, hogy ő eddig hallgatott, most őt is hallgassák meg. Bizonygatta, hogy országa el van kötelezve, de nem volt vele nagy sikere. A felajánlásaik közt sok minden szerepelt, de ezzel óvatosan kell bánni. Felajánlásaik ugyanis jórészt kormánymegrendelések a saját tudományos intézményeik számára. Például néhány milliárd dollárért azt kutatják, hogy a szén-dioxid mennyiségének csökkentésén kívül mivel is lehetne elejét venni a globális felmelegedésnek.

Milyen eredménye volt az EU-vezetők és a társult államok johannesburgi külön találkozójának?

Ilyenre az álláspontok egyeztetése céljából szakértői szinten majdnem naponta sor került. Az utolsón a miniszterek és az államfők is részt vettek és megegyeztünk, hogy támogatjuk az EU-nak a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos politikai deklarációját.

Egy hasonló szintű találkozóra pedig Románia javaslatára a Duna menti országok vezetői közt került sor. Ennek is volt eredménye?

Tavaly tavasszal Bukarestben Rudolf Schuster államfővel részt vettünk egy csúcstalálkozón, amelyen az elmúlt évek katasztrófáira reagálva megegyeztünk a Duna– Kárpát-medence nagytérségének fenntartható fejlesztésében. Johannesburgban arról tárgyaltunk, hogy a folyamat folytatásaként jövőre újra hasonló csúcsot rendezünk. A cseh és a szlovák delegáció viszont feltételül szabta a hasonló témájú korábbi egyezmények elemzését, hogy így csak azzal foglalkozzunk, amit még nem fed le valamilyen korábbi egyezmény. Erről már az UNEP, vagyis az ENSZ környezetvédelmi programjának európai igazgatójával is tárgyaltam és hamarosan Liechtensteinben sor kerül egy ilyen témájú szakértői tárgyalásra. Már csak azért is, mert Ukrajna épp most készít elő egy kárpáti egyezményt, amit az alpesi egyezmény mintájára egy kijevi miniszteri találkozón szeretne elfogadtatni.

A felemás eredmények láttán van értelme az ilyen hatalmas akcióknak?

Arra szükség van, hogy az államfők közösen tárgyaljanak az ilyen kaliberű globális problémákról. Azonban mára nyilvánvalóvá vált, hogy a jövőben sem az USA, sem az EU nem támogatja az ilyen tömegméretű csúcstalálkozók megrendezését. Valószínűnek tartom, hogy szűkebb részvétellel, más akciókkal együtt, például az ENSZ közgyűlése keretében tűzik majd napirendre a globális problémák megvitatását.