Múlttisztázás csak közakarattal

„Azokat kárpótoltuk volna, akik 1968 után, elsősorban a husáki normalizáció idején szenvedtek.”A szlovák jogrend szerint kik azok, akiket kárpótolni lehet? Egyáltalán lehet azt tudni, hogy hány érintett él Szlovákiában?

Azoknak a számát lehet csak tudni, akiknek bíróságok is tárgyalták az ügyét, vagy akik a rendőrség megfigyelése alatt álltak. A rendszerváltás előtti időkben, gyakorlatilag 1945-től nagyon sok jogsérelem történt, ezeket nem lehet számba venni. Gondoljunk csak arra, hogy 1945 tavaszától 1946 közepéig a magyarok és németek ellen bármilyen közbűntényt és bűntettet – akár gyilkosságot is – el lehetett követni, és ezek mind amnesztia alá estek 1946-ban. Csak azokat lehet kárpótolni, akik ellen a kommunista hatalom követett el akár sérelmet, akár valamilyen más bizonyítható tettet.

Milyen törvény vonatkozik Szlovákiában a kárpótlásokra?

1991-ben volt egy, a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló jogszabály, amely tulajdonképpen az első kárpótlási törvénynek tekinthető. Ezt többé-kevésbé végre is hajtották, ám rengeteg olyan akta van az igazságügyi minisztériumban, amelyet máig nem dolgoztak fel. Több tízezer igénnyel kell szembenézni, melyeknek még nem tettek eleget.

Nemrég a parlament ismét tárgyalt a kárpótlásokról.

Ez a javaslat, amelynek én voltam az előadója, azokat szerettük volna kárpótolni, akik 1968 után, elsősorban a husáki normalizáció idején szenvedtek különböző kárt. Azok, akik rákerültek a feketelistákra, lélektanilag, anyagilag és társadalmilag is rossz helyzetbe kerültek. Többségük a kommunista pártnak volt a tagja. Ez a kárpótlás azokat rehabilitálta volna, akiket a párt vagy egyéni érdekek taszítottak ki. A törvény azokat érintette volna, akik annak a rendszernek a hatalmi struktúrájában voltak benne egy ideig. De megbukott a javaslat, tehát nem fogjuk továbbtárgyalni. Készült a kormány részéről egy jelentés arról, hogyan hajtották végre az eddigi összes kárpótlást, illetve hogyan gondolja a kabinet a továbblépést. Ez a jelentés egyértelműen azt tartalmazza, hogy a bíróságon kívüli rehabilitáció végrehajtása folyamatban van, a többi jogszabály pedig nem érvényesül.

Mi lehet ennek az oka?

Az egyik oka anyagi, a másik szervezési. Sikerült elérni, hogy az igazságügyi tárca alkalmaz embereket, akik ezeknek az igényeknek a vizsgálatával foglalkoznának. Ennek ellenére egyelőre nincsenek ilyen alkalmazottak a tárcánál. Ez felháborító, mert ha van törvény, akkor a minisztériumnak kötelessége végrehajtani.

Hogyan lehet elérni, hogy mégis érvényesítsék a jogszabályt?

Az emberjogi bizottsággal készítettünk egy határozatot, amelyben kötelezzük a kormányt, hogy májusig dolgozza ki a teljes kárpótlási törvényt, amely 1948-tól a rendszerváltozásig minden esettel foglalkozna. El kell érnünk, hogy ha van törvény, a kabinet hajtsa is végre, és ez a miniszterelnökön múlik, mert ő felel a kormány munkájáért. Parlamenti képviselő nem tudja utasítani a kormányt, legfeljebb megkérheti, hogy teljesítse a rá háruló feladatokat.

Miért nem lehet kárpótolni azokat, akiket nem a kommunista érában értek hátrányok?

Azért nem lehet a további kárpótlásokra törvényt előterjeszteni, mert a kabinetnek van egy rendelete, mely szerint nem nyújthatók be olyan törvényjavaslatok a kormányban, amelyek az adminisztrációt tovább növelnék, vagy amelyeknek a 2004-es évre van költségvetési kihatásuk. Ez azt jelenti, hogy csak 2005-től lehetne kifizetni a pénzeket.

Akik 1948 előtt szenvedtek valamilyen hátrányt, nem is számíthatnak semmilyen kártérítésre?

Amit 1945 és 1948 között elszenvedtünk, azt nem lehet kárpótoltatni. Sajnos, úgy néz ki, hogy a törvényalkotás és a kormányzat az összes kárpótlásról így gondolkodik. Amikor 1991-ben megszavazta a parlament az első kárpótlási törvényt, kizárták mindazokat, akik például 1968 után emigrációba kényszerültek, elhagyták Csehszlovákiát. Tehát őket nem lehetett kárpótolni, pedig bíróságilag elkobozták az összes ingatlanukat és ingóságukat. Csak akkor kérhettek valamilyen jóvátételt, ha viszszaigényelték a csehszlovák, illetve a szlovák állampolgárságot, és állandó lakóhelyük van itt. Pedig akik 1968. augusztus 21-e után elhagyták Csehszlovákiát, azt az akkori politikai helyzet miatt tették. Ebből a helyzetből Szlovákia tulajdonképpen profitált, mert létrehozta a föderációt, és ennek köszönhetően alakulhatott meg 1993-ban Szlovákia.

Még kik nem kérhetnek jogorvoslatot?

A következő csoportokat nem lehet kárpótolni: akiket 1945 és 1948 között kényszermunkára vittek, kitelepítettek Csehországba a szudétanémetek helyére; akik a lakosságcsere következtében valamilyen hátrányt és anyagi károkat szenvedtek; akiket 1945 után szülőföldjükről elűztek; akiket megnyomorított a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovákia közötti csorba-tói szerződés. E csoportokat a szlovákiai jogrend szerint kárpótolni nem lehet, és ők sokkal többen vannak, mint az 1948 utáni sértettek.