Mozdulat-füzérekkel fejezik ki érzéseiket

Esztergom. Az Indiai–Magyar Kulturális Programok keretein belül kapott ízelítőt Esztergom a klasszikus indiai táncművészetből. A rendezvényen Ashim Bandhu indiai táncművész és együttese mutatkozott be, melyet a közeljövőben megalakuló esztergomi Magyar– Indiai Társaság szervezett. A társaságot az indiai kultúra két tisztelője és ismerője, Sörös Gábor és Hummel Rozália alapította, akik Indiában töltött éveik alatt kerültek közelebbi kapcsolatba e távoli nép szellemiségével és az indiai életfilozófiával.

Sörös Gábor leendő elnök az előadás előtt lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a társaság pár hét múlva kezdi meg hivatalosan a működését, és fő céljai között szerepel, hogy közelebbről megismertesse Magyarországgal India világát, s úgyszintén az indiai néppel a magyar szokásokat és hagyományokat. Terveik szerint idén októberben egy magyar delegációt küldenek Indiába, amely Esztergomot fogja képviselni és az ott élőket városunk kulturális, történelmi és gazdasági életével megismertetni. A háromhetes program remélhetőleg elősegíti a két ország közötti turizmus fejlődését is, melyhez az Ázsiában működő egyetlen, Delhiben lévő Magyar Kulturális Intézet nyújt segítséget. A delegáció tagjaiként azok a személyek fogják Esztergomot képviselni, akik tevékenységük során fontos szerepet töltenek be a turizmus, a kultúra és a gazdaság valamely területén, és akiket a város vezetésével együttműködve fognak kiválasztani. Sörös Gábor a 90-es években magyar irodalmat és történelmet oktatott a Delhi Egyetemen, s most két indiai útja között éppen itthon tartózkodik. Legközelebbi látogatása során az októberi bemutatkozás részleteit egyezteti Radnóti Alízzal, az indiai Magyar Kulturális Intézet igazgatójával.

Ashim Bandhu és táncegyüttese március 29-én lépett fel Esztergomban, és egy hetet töltött Magyarországon. Előadást tartottak Budapesten, Debrecenben, Balatonfüreden és Győrben is. A klaszszikus indiai kathak tánc különféle stílusait és előadásmódjait mutatták be a szabadidőközpont színháztermében. A kathak szó jelentése: elmesélni egy történetet, mely mozdulatok és színek kavalkádjából áll össze izgalmas, tartalmas előadássá. Mozdulatokból alkotott füzérekkel fejezik ki hódolatukat a világnak, Siva istennek, a Tánc Urának. Mély átéléssel, szívből táncolják el romantikus érzéseiket, a létezés iránti tiszteletüket. A számunkra idegennek tűnő előadásmód előtt engednünk kell, hogy érzékeink megnyíljanak, bele kell helyezkednünk ebbe az indiai művészeti formába, hogy a kifejező mozdulatok és a zene eljuttathassa hozzánk a mondanivalót. A kathak emellett az improvizáció tánca, az egyik műsorszámot Ashim Bandhu a magyarországi tavaszi esős időjárásra koreografálta. Szomorúság és lehangoltság helyett pezsgő, vibráló táncot mutattak be, hiszen az indiai emberfelfogásában az esőzés, a monszun ideje a párok egymásra találását, a természet újjáéledését jelenti. Gyönyörű, áttetsző szövésű kelmékben, bokájukon csörgőkkel, ékes mozgással és arcmimikával fejezik ki örömüket, szeretetüket, jelenítenek meg haragos kígyót vagy éppen tigrist. Szédítő forgásukkal, az emberi erőt szinte felülmúló lábmozdulatokkal mintha minden lehetséges módon próbálnának megfeledkezni a valóságról, és közelebb szeretnlnek kerülni a világ láthatatlan részéhez. Dob és csörgő hangja felelt egymásnak egyre tüzesebben, az extázisig emelve a spontán kitörő életörömet. E klasszikus tánc minden absztraktsága ellenére az egyszerűség hangulatát kelti. Az indiaiak vallják a természet és a tánc hasonlóságát, mely szerint a tánc játék a ritmussal és a testtel, míg a természet törvényei egy magasabb rendű erő játéka, melynek részesei vagyunk. A nagyszerű előadás nézőinek alkalmat adott a hétköznapok színesebbé tételére, mellyel a sok meghívott vendég mellett kevesen éltek. Az előadásra mindössze 16 jegy kelt el.