„Mindent egy lapra tettem fel“

A napokban Dominik Duka prágai érsek egy interjúban azt mondta, hogy ön nem követett el erkölcsi vétséget, leváltását a Szlovákiából a Vatikánba küldött feljelentések okozták. Ezt elégtételnek tekinti?Nem, mert a mondatnak, miszerint nem követtem el bűnt, nincs folytatása. Ha nem én követtem el bűnt, akkor azok követték el, akik igaztalanul vádoltak, és elvárnám, hogy ez hivatalosan is elhangozzon. Máig nem tudom, miért veszítettem el az érseki hivatalt és miért szorított ki a perifériára a szlovákiai egyházi közeg. Azon kívül, hogy 2012. július 2-án az Osservatore Romano közli, hogy megfosztottak a hivatalomtól, írásban nem tudattak velem semmit. Harmincnégy éve az egyház szolgája vagyok, nem értem, hogyan bánhat velem így ez az intézmény. Azt sem tudja, mi lesz a sorsa, amint augusztus 1-jén letelik a szabbatikus éve?Érzékelem, hogy Szlovákiában püspökként nincs helyem, ezért külföldre kellene távoznom a rendem valamelyik kolostorába. De amíg nem tudom, milyen lenne ott a besorolásom, nem mehetek el, mert a megoldások, amelyeket közvetetten felkínáltak nekem, megalázóak. Nem kérhetem 53 évesen a felvételem valamelyik külföldi tartományba mint egy újonc, mert az egyházi törvénykönyv 705. paragrafusa alapján püspökként a pápa fennhatósága alá tartozom. Egyedül ő mondhatja meg, miként tekint rám a jövőben az egyház. Lát esélyt arra, hogy a pápa rehabilitálja önt?Az eddig küldött leveleimre és a petícióra sem érkezett válasz. Semmi jele, hogy az ügyemben elmozdulás történt volna. Ezért június 21-én levelet küldtem a pozsonyi pápai nunciusnak, Mario Giordanának, amelyben tisztelettel, de nyomatékosan arra kérem, intézze el, hogy a Szentatya személyes audiencián fogadjon, és írásban értesítsen arról, milyen lépéseket tett az ügyben. Június 27-én kaptam tőle választ, ebben tudatja velem, hogy a kérvényemet feljebb továbbította. Csak azt nem tudom, hogy ez a feljebb mit jelent - a püspöki kongregációt, a vatikáni államtitkárságot vagy a Szentatyát. Egy másik levélben, amelyet június 24-én postáztam, a nunciust, a besztercebányai püspököt, valamint a redemptorista rend római és szlovákiai nagyfőnökét értesítem arról, hogy nem távozom Szlovákiából addig, amíg nem mosom tisztára a nevem. A sajtóban megjelent, hogy leváltásom oka, amit az érdekemben nem hoztak nyilvánosságra, az volt, hogy homoszexuális vagyok. Ezt a híresztelést az egyház némely képviselői is támogatják, ezért nem mehetek el csendben, mert azzal igazolnám, hogy van takargatnivalóm. A feljebbvalóimnak megírtam, kész vagyok hazugságvizsgálatnak is alávetni magam, hogy cáfoljam a gyanúsításokat. Abba, hogy külföldön kellene élnie, már belenyugodott?Igen, mert Szlovákiában túl nagy figyelem összpontosul rám. Hajlandó vagyok elmenni, de csak akkor, ha ez nyugalmat, és nem további bizonytalanságot fog jelenteni számomra. Szlovákiában nem fogadnak el azon a szinten, amely püspökként megillet, és Duka érsek nyilatkozata alapján nem illek az itteni politikai, egyházi és vallási közegbe sem. Elfogadom, hogy külföldön kell megtalálnom a helyem, de tudnom kell, hogy az egyház úgy tekint-e rám, mint a felszentelt püspökére, vagy mint egy egyszerű páterre. Ha pedig ez utóbbi van érvényben, mivel érdemeltem ki ezt a lefokozást. Mi lesz, ha most sem kap választ?Mindent egy lapra tettem fel, mert a becsületemről van szó. Az ember megmentheti a lelki békéjét azzal, hogy meghátrál, de csak azon az áron, hogy önmagát adja fel. Eljutottam annak a határára, amit még képes vagyok elfogadni. Az engedelmességet és az alázatosságot igen, de az indokolatlan megaláztatást és megszégyenítést már nem.