Mindenki segítségére számítva

„E hónaptól a pozsonyi Brämmer-kúriában, kisgalériánkban és pincegalériánkban időszaki kiállításoknak adunk helyet”Könözsi István felvételeMit kínál jelenleg a Madách-kastély és a Mikszáth-emlékház?

Állandó kiállítás várja a látogatókat mindkettőben. Ezek a két alkotó életét, munkásságát dokumentálják. Mindkettő régebben készült összeállítás. Úgy gondoljuk, tartalmilag, formailag is megértek már az átalakításra. Korszerűsítésüket azonban alaposan elő kell készíteni, hiszen egy állandó kiállítást nem lehet csak úgy ad hoc összecsapni. A jövő évben szeretnénk átadni mindkettőt. Januárban a Mikszáth-, októberben a Madách-kiállítást. Kialakításukon magyarországi partnerekkel működünk együtt, a salgótarjáni múzeummal, illetve a Madách-emlékkiállításhoz, amely terjedelmében is nagyobb és összetettebb, Budapestről is kapunk segítséget.

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a hét végi megemlékezéssel is azt bizonyítja, hogy Madách szellemiségének ápolását is feladatának tartja.

Igen, mi részt akarunk venni abban, hogy Madách szellemisége megmaradjon a kastélyban és a régióban egyaránt. A kastély a múlt év végéig a Kékkői Múzeumhoz tartozott, és voltak bizonyos egyének és körök, akik, illetve amelyek igyekeztek korlátozni a civil szervezetek jelenlétét az épületben, nem nézték jó szemmel, ha valamilyen rendezvényt ott akartak megtartani. Peter Marákynak, a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatójának, továbbá Hamerlik Richárd parlamenti képviselőnek, valamint a besztercebányai megyei önkormányzat készségének is köszönhető, hogy a Madách-kastély és a Mikszáth-emlékház év elejétől hozzánk tartozik. Igyekeztünk kialakítani a kapcsolatokat a régióban tevékenykedő szervezetekkel, a Palóc Társasággal, a Csemadokkal, a Kékkői Múzeummal, határon túli szervezetekkel, intézményekkel, amelyek valóban kiveszik a részüket a drámaköltő szellemiségének ápolásából. E hazai szervezetek húsz évig úgy dolgoztak, hogy nem mindig kaptak segítséget, sőt olykor még köszönetet se. Értékes munkájukat senki nem akarja elvenni tőlük. Azonban mi intézményként, amely most már abban a régióban is jelen van, szeretnénk ebben az aktivitásban is megfelelő módon részt venni. Tudatosítani kell, hogy a közös munkában meg kell tartani bizonyos együttműködési szabályokat. És azt is, hogy nem akarunk bizonyos nívó alá menni.

Akkor hát, hogyan tovább a jövőben?

Vannak elképzelések, természetesen nem a részünkről, amelyek szerint az alsósztregovai kastélyban és a gyönyörű parkban hotelt vagy motelt kell kialakítani, illetve építeni. Azt hiszem, számunkra, magyarok számára és mindazoknak, akik Madách szellemiségét magukénak érzik, elfogadhatatlan ez a fajta megoldás. Mi emlékhelyet akarunk ott kialakítani, ahhoz viszont nem elég csak egy állandó kiállítást létrehozni. Egy multimediális kulturális központot kell ott tető alá hozni, amely oda vonzza a művészeket, alkotóembereket és mindenkit, aki fogékony a kultúrára. Az egyik szárnyban valóban lehetne vendégszobákat kialakítani, a másik az állandó kiállításnak adna otthont, bizonyos termek pedig időszaki kiállítások megrendezésére lennének alkalmasak. Olyanokra, amilyen most, a szombaton nyíló és december közepéig megtekinthető Kass János-kiállítás is.

Miért Kass Jánosra esett a választásuk?

Mivel szerettük volna kivenni a részünket a megemlékezésből, hozzájárulásként – az idő és a lehetőségek függvényében – egy időszaki kiállítást tartottunk a legmegfelelőbb megoldásnak. Témaként pedig Az ember tragédiája illusztrációit, Kass János rézkarcait választottuk. Ezzel együtt felmerült az ötlet, hogy ennek a témának a bemutatását folytathatnánk Bálint Endre, később Zichy Mihály Tragédia-illusztrációival, valamint a Mózeshez készült illusztrációkkal. Végül az összesből Pozsonyban, a székházunkban is bemutathatnánk egy válogatást.

A szombati ünnepség része a felújított Madách-síremlék megkoszorúzása. Milyen segítséggel sikerült megvalósítani a felújítást?

Csáky Pál miniszterelnök-helyettes segítségével, illetve a kormányhivatal anyagi támogatásával tudtuk felújítani a síremléket, valamint elvégezni bizonyos karbantartási munkákat. A Losonci Műemlékvédő Hivatal is maximális jóindulattal amellé állt, hogy a síremlék felújítását hasznos útmutatásukkal a kivitelezők, az apácaújfalui községi hivatal mellett működő karbantartó cég munkatársai minél hamarabb elkezdhessék, hogy az objektum az emlékünnepségre méltóképpen megújuljon. Oly formában is, hogy a síremlékre az eddigi kőtábla helyett, amely szlovákul hirdette, hogy Imre Madách született és elhunyt ekkor és ekkor, bronztábla kerüljön immár Madách Imre névvel, magyarul. Úgy gondoljuk, az emlékművek, emlékhelyek felújítását hazai pénzekből kell megoldani. A szellemiség építéséhez aztán már hozzájárulhatunk közösen, akár a magyar fél anyagi támogatását is igényelve. Akkor lehet csak a közös Európában közösen gondolkodni a jövőről, ha a múltunkat most és mi magunk rendbe rakjuk.

Milyen terveik vannak a Mikszáth-házzal?

A szklabonyai emlékházból olyan irodalmi központot szeretnénk kialakítani, amely egy kicsit felélénkítené a szlovákiai és magyarországi irodalmi kapcsolatokat.

A régiókból térjünk vissza Pozsonyba. Itt mire készülnek?

A pozsonyi épületben e hónapban újabb tevékenységi formát indítunk, amellyel a kisgalériánk és a pincegalériánk adta lehetőségeket szeretnénk kihasználni. Ezekben időszaki kiállításokat képzelünk el, az utóbbiban főleg mai világunkról közvetítő kortárs művészeti bemutatókat, amelyek kortárs műfajokkal, elsősorban az installációs művészet révén üzennek. Ide olyan kiállításokat terveztünk, amelyek az adott térben nagyon vonzóak lehetnek: terveink között szerepel például egy izgalmas és egy kicsit sokkoló téma, a Veszprémi Megyei Múzeum Ember, bőrbe kötve című kiállításának bemutatása. Fontosnak tartom, hogy a mi múzeumunk itt Pozsonyban helyett adjon Bartusz György Labilitás című kiállításának, amelyet a művész hetvenedik születésnapja alkalmából nyitunk október hetedikén. Szeretnénk bekapcsolódni Pozsony nemzetközi művészeti vérkeringésébe, vagy ha úgy tetszik, nemzetközi kulturális életébe, ezért november negyedikétől egy kiállítással mi is hozzájárulunk a nagy hírű pozsonyi Fotóhónap rendezvényeihez. Gulyás Miklós magyarországi fotóművész képeiből láthatnak majd válogatást a kisgalériánkban. Pincegalériánkban pedig még ebben a hónapban Németh Ilona és Karol Pichler kiállítását nyitjuk meg.

Nem fontolgatják, hogy másfajta, esetleg nemcsak kiállítási tevékenységgel is meg lehetne lepni a múzeum látogatóit?

Januárban indítunk egy havi rendszerességgel jelentkező előadássorozatot székházunkban, a Brämmer-kúriában. E találkozókra jól ismert közéleti személyiségeket hívunk meg, akiket itt A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában természetszerűleg kulturális élményeikről is faggatunk majd, s ezzel esetleg új oldalukról ismerhetjük meg vendégeinket.

Ezek az éppen megvalósuló és jövőre tervezett események annak a tisztes szándéknak a teljesülését jelzik, amelyet a múzeum megnyitásakor is említett: hogy nemcsak tárgyakkal, műtárgyakkal, hanem élettel is meg kell tölteni a múzeumot.

Pozsonyban első dolgunk az volt, hogy kiállítótermeinkben biztosítsuk az állandó kiállítást, vagyis bemutassuk azokat az értékeket, amelyek Szlovákia egész területéről származnak. Mi nem akarunk extra újat, hiszen más múzeumok is rendeznek időszaki kiállításokat, működtetnek pincegalériát. És az is természetes, hogy ha hozzánk tartozik a Madách-kastély, a Mikszáth-ház, akkor szellemiségükhöz kötődve, ott is élővé tegyük a kultúrát. Fel kell mutatnunk azokat az értékeket itt Pozsonyban, nemkülönben Alsósztregován és Szklabonyán, amelyek a mi értékeink. Megbecsüljük és értékeljük azt a munkát, amelyet a regionális múzeumok eddig elvégeztek húsz, harminc év alatt. Igyekszünk az ő értékeiket is bemutatni, s örülünk, hogy megértették: mi a szlovákiai magyar kultúrát mint értéktárat akarjuk prezentálni. A további tevékenységünkhöz mindenki együttműködését várjuk.