Miért nem képes behozni Szlovákia a nyugati országok gazdasági fejlődését?

A pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó IFP megvizsgálta, milyen tényezők befolyásolják, hogy a szlovák gazdasági fejlődés az utóbbi 10 évben jócskán lelassult.

„A 21. században a gazdasági növekedés kulcsát az emberek jelentik. Vagyis az, hogy mennyire fejlesztik önmagukat, mennyire képesek érvényesíteni a tudásukat, a készségeiket és a rugalmasságukat, illetve hogyan és hol tudják hatékonyan hasznosítani ezeket a képességeket a gazdaságban. Az ezekre a kihívásokra adott, bizonyítékokon alapuló megoldások gyorsítják a gazdasági növekedést, biztosítják a fenntarthatóságot és javítják az életminőség számos aspektusát”

– olvasható az elemzésben.

Ezzel összefüggésben az intézet három fő lassító tényezőt határozott meg: az allokációs hatékonyság, a munkaerőpiac és az oktatás.

Az intézményrendszer

Az elemzők szerint a szlovák gazdaság egyik legnagyobb gyengéje, hogy a meglévő erőforrások, vagyis a tőke és a munkaerő nincs jól kihasználva, vagyis az allokációs hatékonyság kifejezetten alacsony a nyugat-európai országokhoz képest. A hatékonyságot főként az intézményrendszer minősége határozza meg, és ebben Szlovákia jócskán elmarad. Olyan tényezőkre kell gondolni, mint a vállalkozók előtt álló szabályozási korlátok, a munkaerő alacsony mobilitása a munkáltatók és az egyes régiók között, a közszféra hatékonytalan működése, a földtulajdon rendkívüli mértékű széttagoltsága, vagy a közintézményekbe vetett alacsony bizalom.

Kevesen dolgoznak

Ami a munkaerőpiacot illeti, az elemzők szerint nagy probléma, hogy Szlovákiában egyszerűen nem dolgozik elég ember. Ez a mutató jól szemlélteti a Németországgal szembeni lemaradásunkat is.

„Ha szeretnénk elérni a német foglalkoztatottsági szintet, legalább félmillió embert kellene elhelyezni a munkaerőpiacon. Olyan emberekről van szó, akik különféle okok miatt nem dolgoznak, nekünk pedig meg kell találnunk a módját, hogyan segítsünk nekik munkába állni. Megoldás lehet például a rugalmas munkaidő, amelyet a gyermekes anyukák vagy a nyugdíjasok is kihasználhatnának”

– jelentette ki Juraj Valachy, az IFP igazgatója a TASR hírügynökségnek.

Az elemzésben is kiemelik, hogy az alacsony foglalkoztatottságot a magas ledolgozott óraszámmal próbálják kompenzálni a munkáltatók, emiatt pedig háttérbe szorul a rövidített munkaidő lehetősége, amelyet éppen az említett csoportok használhatnának ki. Emellett említést tesznek még a marginalizált roma közösségek munkapiacon való elhelyezkedésének problémájáról is.

Gyenge oktatás

A gazdasági lemaradást befolyásoló harmadik legfontosabb tényező az oktatás minősége, amellyel az intézet szerint rendszerszintű problémák vannak. Az inklúzív oktatás hiánya már az óvodáknál kezdődik, az általános iskolákban és a középiskolákban pedig folytatódik. Az elemzők szerint ezek az intézmények nem képesek arra, hogy kiegyenlítsék a diákok felkészültségi szintjét, és nem is orientálódnak az élethosszig tartó készségek fejlesztésére. A problémák a felsőoktatásban is folytatódnak.

„Az egyetemre készülő diákok nagyobb mértékben távoznak külföldre, mint más országokban. Míg nálunk ez a mutató 20 százalék körül mozog, addig más országokban 5 százalék körül van. A hallgatók azt érzik, hogy az itteni egyetemek nem elég jók, minőségibb oktatást akarnak, ezért mennek külföldre. Sajnos az eltávozók fele már vissza sem tér az országba. A legműveltebb munkaerő elszivárgásáról beszélünk, ezzel is tennünk kell valamit”

– jelentette ki Valachy.

Az IFP szerint a gazdasági fejlődést befolyásoló tényezők közül nem szabad kifelejteni az emberek életminőségét sem, hiszen a GDP növekedése és a lakosság életkörülményei szorosan összefüggenek egymással. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél jobb körülmények között él a lakosság, annál hatékonyabb a termelés. Az elemzők azonban hangsúlyozzák, hogy ehhez Szlovákiának javítania kellene a lakhatási és az egészségügyi problémákon is.

Lakhatási gondok

Ami a lakhatási gondokat illeti, az ország lakosságának egyharmada túlzsúfolt körülmények között él, ez pedig jól mutatja a lakások nehéz elérhetőségét. Ez azonban nemcsak a lakások számában, hanem az anyagi leterheltségben is megmutatkozik. Ebben a tekintetben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) uniós tagországai közül Szlovákia áll a legrosszabbul – ha a havi bérekből leszámoljuk a lakhatási költségeket, akkor átlagban az itteni lakosságnak marad a legkevesebb pénze. Főként ez az oka annak is, hogy a fiatal felnőttek kétharmada képtelen elköltözni otthonról, ez pedig további túlzsúfoltsághoz vezet.

A nehéz lakhatási helyzet nem meglepő módon a legszegényebb háztartásokat érinti. A marginalizált roma közösségeknél a legrosszabb a helyzet, az IFP számításai szerint a háztartások 29 százalékánál nincs vízöblítéses WC és zuhanyzó.

Életmód és egészség

Az életminőségre a lakhatás mellett nagy befolyással van a szlovák egészségügy helyzete is, ami a legfontosabb nemzetközi mutatók alapján nincs túl jó állapotban. A születéskor várható élettartam tekintetében Szlovákia több mint 5 évvel elmarad az uniós átlagtól.

Nem jobb a helyzet az elkerülhető halálesetek számában sem: az IFP az Érték a Pénzért (ÚHP) elemzésre hivatkozva rámutatott, hogy ha sikerülne elérnünk a fejlett országok szintjét, akkor évente ötezerrel kevesebben hunynának el Szlovákiában.

Az átlagéletkor és az elkerülhető halálesetek száma szorosan összefügg a lakosság életmódjával. Az OECD EU-s tagországaihoz képest Szlovákiában az alkoholfogyasztás mértéke nem kiemelkedő, viszont a dohányzásé igen. Hatalmas gondot jelent az elhízás is, az IFP szerint majdnem minden második felnőtt túlsúllyal küszködik, ez pedig nagy eséllyel okoz újabb egészségügyi problémákat. További fontos tényező, hogy az ország nagyon rosszul áll a szűrések és a megelőzés terén, éppen ez befolyásolja az elkerülhető halálesetek számát.