Miért csak ennyi pénzt adományoz a szlovák kormány a katasztrófa sújtotta területeknek?

Lehetőségeinket nem léphetjük túl. A segély nagyságának meghatározásához hozzájárult a novemberi tátrai katasztrófa is, hiszen az orkán okozta károk rendbehozatala is rengeteg pénzt felemészt majd. Emellett, ha a kormány jóváhagyja a plusz 22 millió koronás javaslatot, felzárkózunk a többi visegrádi ország mellé, vagyis nagyjából annyi pénzt adományozunk, mint ők.

Az összeg a többi EU-tagországhoz képest így is alacsonynak látszik.

Osztom Louis Michelnek, az Európai Bizottság humanitárius segélyezésért felelős biztosának nézetét, hogy az adományozásból nem lehet versenyt csinálni. Az ENSZ szerint úgy tűnik, az összegyűlt pénzek, pontosabban a beígért pénzek elegendőek lesznek a jelenlegi gondok leküzdésére. Ez persze nem zárja ki, hogy ha a későbbiekben szükség lesz újabb adományokra, például különböző járványok elterjedésének megakadályozására, nem térünk vissza újabb adományok eljuttatására a térségbe.

Mi a garancia arra, hogy az összegek eljussanak a térségbe?

A gond ilyenkor az szokott lenni, hogy felbuzdulva a történteken mindenki óriási felajánlásokkal jön, de a pénzek nem jutnak el oda, ahova szánták. A tavalyi iráni földrengéskor a beígért összegeknek csupán egyharmada került a katasztrófa sújtotta országba. Azt kell garantálni, hogy annyi pénz kerüljön oda, ahova szánták, amennyit az egyes országok és szervezetek megígértek. azt garantálni tudjuk, hogy a mi segítségünk eljut oda, ahova kell. (mert)