Menyhárt József: emlékeznünk kell

Az emléknap tisztelgés a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarság előtt, akik az állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve kemény akarással új otthont teremtettek maguknak.

Ez az emléknap ösztönzés is arra, hogy szembenézzünk a közelmúlt egyik érzékeny témájával. Nehéz visszaemlékezni a második világháború utáni szomorú eseményekre. Olyan dolgok történtek ugyanis, amelyeket többen csak mély fájdalommal tudnak felidézni, sokan viszont szeretnének elhallgatni. Vannak, akik megélték a deportációt, a reszlovakizációt, a kitelepítést. Három olyan eszközről van szó, amelyhez egy közösség esetében csak akkor nyúlnak, ha azt a közösséget el akarják törölni.

Nagyon keveset beszélünk arról, hogy 1945 után koncentrációs táborokat hoztak létre, ahová németeket és pozsonyi magyarokat hurcoltak el. Nekik fehér szalagot kellett viselniük. Keveset beszélünk arról is, milyen kínok között zajlott a deportáció. A hideg télben, kegyetlen körülmények között kellett 40 ezer magyar embernek elhagynia otthonát. Csehország azon vidékeire vitték őket, ahol korábban a szudétanémetek éltek. Döntő többségük később hazaszökött, illetve visszatért, de tovább folytatódott a magyarok fondorlatos elűzése, átformálása. Ennek eszköze volt a reszlovakizáció, ami a szlovák nemzetiség visszavételét jelenti, ez viszont hazug lépés volt, hiszen a reszlovakizálásra kényszerített embereknek még a felmenőik között sem voltak szlovákok. Azzal vették rá őket az aláírásra, hogy akkor nem kell elmenniük a marhavagonokkal, megtarthatják a vagyonukat. Ördögi javaslat volt ez, hiszen az embert szembeállította önmagával, meghasonulásra késztette családja megmentése érdekében. Nem kevésbé volt fájdalmas a kitelepítés sem a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében.

Mindezekre a fájdalmas dolgokra emlékeznünk kell! Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy bár az 1989-es rendszerváltás után a szlovák törvényhozás és politikai erő már elnézést kért a második világháború alatt a zsidó közösséggel szembeni drasztikus eljárásokért, már elnézést kért a németekkel szembeni tettekért, de a felvidéki magyarsággal szembeni eljárásokért nem követte meg közösségünket. Mi erről sohasem mondhatunk le! Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ebben az országban a kollektív bűnösség elvét a mai napig nem törölték el. A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján határozottan elutasítjuk a jogtiprást!

Menyhárt József,

az MKP elnöke