Megyerendszer: senkinek sem tetszik

Az eddigi megyei és kerületi rendszerek nem igazán vették figyelembe az ország lakosainak természetes, regionális öntudatát: a kommunizmusban a közigazgatási felosztást tulajdonképpen három függőleges vonallal oldották meg, semlegesítve ezzel a regionális hovatartozás érzését. A rendszerváltás után sor került a reformra, ám abban sem volt köszönet: a mečiari kormányzat is igyekezett mellőzni a regionális hagyományokat, így jött létre a jelenlegi, nyolc kerületet tartalmazó rendszer.

Velünk élő történelem

Viktor Nižňanský, a mečiarizmust követő időszak területi közigazgatási reformjáért, majd a központosított állami hatáskörök decentralizációjáért felelős korábbi kormánybiztos egy korábbi interjúban úgy emlékezett vissza a jelenlegi megyerendszer kialakítására: el akarták hagyni a nyolcmegyés rendszert, egész másban gondolkodtak. „A tárgyalásokat 15 plusz 1 elképzeléssel kezdtük, amelyben tizenöt, javarészt történelmileg is igazolható megyét akartunk” – mondta azzal, hogy a plusz 1 Pozsony főváros lett volna önálló közigazgatási egységként. A parlament elé végül kompromisszumos megoldásként már egy 12 megyés javaslat került – ám ez is elbukott. Mivel a következő kormányok sem nyúltak bele a közigazgatási felosztásba, így maradt a mečiari örökség.

A Smernek három elég

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem voltak olyanok, akik módosítani akartak volna a rendszeren. Sőt, szinte mindenki módosítani akart volna rajta. A változtatásra a legtöbb lehetősége Robert Ficónak, a Smer elnökének lett volna, aki már harmadszor kormányoz. Fico ráadásul többször is hangoztatta már, hogy egyáltalán nem elégedett a rendszerrel. „Az emberek nem azonosultak a jelenlegi közigazgatási felosztással” – mondta például 2013-ban a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közgyűlésén, és kijelentette: ő három nagy és erős közigazgatási egységben gondolkodik, melyben Pozsony nem kapna külön státuszt. Ez a felosztás akkoriban az egyedül kormányzó Smernek segített volna a leginkább, Pozsonyon kívül akkoriban csaknem mindenhol ők voltak a legerősebbek, a három nagy megye vezetését pedig gyakorlatilag gond nélkül behúzták volna maguknak. Fico ötletéből azonban az előző választási időszakban nem lett semmi, és valószínűleg ebben az időszakban sem lesz – nyilvánvalóan azért, mert ehhez széles körű politikai konszenzus kellene. A Smer ugyanakkor még mindig ilyen irányban gondolkodik a közigazgatással kapcsolatban. „Sokkal természetesebb felosztás lenne a 3+1-es, illetve minimum 3 megyés rendszer. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ebben a választási időszakban sor kerül a változásra” – nyilatkozta az Új Szónak Martin Glváč, a parlament smeres alelnöke, aki a megyei választási rendszer egyfordulóssá változtatásában is kulcsszerepet játszott.

A magyaroknak sem jó

A jelenlegi kormányban valószínűleg már csak azért sem lesz konszenzus a megyerendszer kapcsán, mert a koalíciós Híd korábban a sokmegyés rendszer híve volt. A szlovákiai magyar politikumnak értelemszerűen egy ilyen rendszer felelne meg, melyben egyes megyékben a magyarságnak lehetne többsége – ezt pedig a szlovák politikum a rendszer kezdetei óta igyekezett megakadályozni.

A jelenlegi felosztást a Híd és az MKP politikusai sem tartják jónak. Kőrösi Ildikó, az MKP önkormányzati alelnöke és Bastrnák Tibor, a Híd képviselője is hiányosnak nevezi a nyolcmegyés rendszert. „Az emberek nem azonosultak a megyékkel, nem tudják, mi a megye feladata. A jelenlegi rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – mondta Bastrnák hozzátéve, ennek több oka van: közrejátszik a területi felosztás idegensége, de például az is, hogy a megyei politikusok nem kommunikálnak erről megfelelően. Kőrösi Ildikó hasonlóan nyilatkozott: amellett, hogy a mostani felosztás nem követi a természetes és történelmi régiók határait, az emberek azért sem érzik magukénak a megyéket, mert nincsenek tisztában a megyei jogkörökkel, amelyek átfedést mutatnak az államigazgatási vagy a helyi önkormányzati hatáskörökkel. „Nem elhanyagolható szempont a megyei önkormányzatok hiányzó pénzügyi önállósága és a forráshiányos helyzete sem, bevételeik nem fedezik a megyei hatáskörökbe tartozó, anyagilag roppant megterhelő feladatok ellátását” – teszi hozzá Kőrösi.

MKP: folytatni a reformot

Ám a magyar politikum Szlovákiában minden bizonnyal sosem lesz képes változtatni ezen a rendszeren, hiszen a témában országos viszonylatban sincs konszenzus. Kőrösi Ildikó elismeri, parlamenti részvétel és a mindenkori kormány támogatása nélkül nincs esélye a változásnak. Az MKP szerint ugyanakkor a helyes út az, ha továbbviszik a közigazgatási reformot és a félbehagyott decentralizácót, hogy a túlélésért folytatott küzdelem helyett a helyi és a megyei önkormányzatoknak valós döntési joga és fejlődési lehetősége legyen.

Híd: kis ország, sok megye

A kevesebb megyés felosztást, esetleg a megyék teljes eltörlését Bastrnák és Kőrösi sem tartja jónak. „A megyerendszer a demokráciát erősíti, fontos intézmény, még akkor is, ha az emberek nem igazán törődnek vele” – mondja a Híd politikusa. Az MKP alelnöke szerint pedig a három megyés rendszer, illetve a megyerendszer teljes eltörlése döntő csapást mérne a magyar képviseletre, ellehetetlenítve a magyar érdekérvényesítést.

A többmegyés rendszernek is vannak azonban hátulütői. „A megyék kérdésére alapvetően nehéz jó politikai választ adni” – véli Bastrnák. Szerinte ugyanis sem a sokmegyés, sem a kevés megyés rendszerek hívei oldalán sincs 100 százalékos igazság. „Van ráció például abban, amit Fico mond: míg három megye volt, az embereket ugyanúgy nem érdekelte a megyei politika. Akkor miért van nyolcmegyés rendszerünk, ami semmivel sem működik jobban, de sokkal többe kerül?” – magyarázza. Hozzáteszi azonban, hogy a kisebbségek szempontjából a hármas felosztás nem jó, és a Híd nem szeretne ehhez visszatérni. Ám az is kockázatos vállalás, ha például 15 vagy 18 megyét hoznánk létre. „Ez talán megint nem hozná el azt, amit várunk tőle, csak tovább burjánzana az apparátus. Egy ilyen kis országnak talán sok lenne ennyi megye” – mondja a sokmegyés rendszer elleni érvek kapcsán Bastrnák.

„Magyar megyék”

Mindazonáltal a szlovákiai magyar politikum hosszú évek óta a sokmegyés rendszer mellett tör pálcát, és nem tiltakoznának egy-két „magyar megye” ellen sem. „A magyar közösség sajátos gondjaira és a déli régiók felzárkóztatására való tekintettel az MKP már több éve javasolja az olyan különleges jogállású regionális önkormányzatok kialakítását a déli régiókban, amelyek pénzügyi és költségvetési önállósággal, valamint gazdasági és területfejlesztési hatáskörökkel bírnak, biztosítva e regionális önkormányzatok önálló működését” – mondja Kőrösi. Bastrnák szerint, a Hídnak is prioritása a téma kapcsán egy olyan megye, ahol a kisebbség komfortosan érzi magát, nevezzék azt Komáromi megyének, Duna menti megyének, vagy másként. Hozzáteszi azonban, ennek is van hátulütője. A szlovákiai magyarság ugyanis egy több száz kilométeres sávban él, és bár Nyugat-Szlovákiában létrejöhetne egy magyar többségű megye, azonban Közép- vagy Kelet-Szlovákiában ez már jóval bajosabb lenne. „Elképzelhető, hogy amit nyernénk a réven, elvesztenénk a vámon” – vélekedik.

A radikális 18

Az idáig talán legkomplexebb és legradikálisabb javaslat ugyanakkor a Híd berkeiből jött még évekkel ezelőtt. A párt akkori alelnöke, Simon Zsolt állt elő vele, ő egyenesen 18 megyét képzelt el. Emellett azonban teljesen felszámolta volna a jelenlegi járásokat is, és a megyei parlamenteket is átalakította volna. A megyei választásokon csak a megyefőnökről döntöttek volna az emberek, a képviselői posztokat a régió polgármesterei kapták volna, külön juttatás nélkül. Simon – bár tavaly kilépett a Hídból – most is fenntartja, hogy az általa kidolgozott rendszer lenne a helyes, és meg is lehetne valósítani. „8 megye és 79 járás fenntarthatatlan, túl nagy luxus. Hosszú távon van esély a reformra” – véli. A rendszere mellett népszavazási kezdeményezést is indított, amihez több mint 60 ezer aláírást gyűjtött össze. Simon kezdeményezését azonban mégsem helyezte első számú prioritásai közé a Híd, információink szerint azért, mert a párton belül nem értett vele mindenki egyet. „Nem akarom részletezni, miért nem tűzte ezt zászlajára a Híd. Fontosabbnak tartom, hogy lassan, de biztosan megvalósulnak egyes elemei” – mondja Simon. Szerinte lassan elfogadottá válik, hogy jöjjön létre egy Duna menti megye, ami mellett a magyarok is fel tudnának sorakozni. A mostani kormány pedig megvalósította azt az ötletét, hogy az önkormányzati választások legyenek egy időpontban a megyei választásokkal.

200 milliós spórolás?

Olykor szlovák részről is elhangzanak ötletek a megyei reformra. Richard Rybníček, a TOSKA elnevezésű minipárt vezetője azt szerette volna, hogy a megyéket nevezzék át kantonokra, és sokkal több jogkörrel ruházzák fel őket. Miroslav Beblavý ellenzéki képviselő és a körülötte csoportosuló politikusok ugyanakkor nyomtalanul eltörölnék a teljes megyerendszert. „A megyék nem teljesítették az elvárásokat, nem számolták fel a régiós különbségeket, nem élesztették fel az emberek érdeklődését a demokrácia és a közügyek iránt, nem hoztak hatékony közigazgatást, és több ponton is csorbát szenvedett a hírük” – írta blogjában Beblavý. Rámutat: 2004 óta a megyei hivatalok alkalmazottainak száma 57 százalékkal nőtt, a megyei adósságok pedig 370 millió eurót tesznek ki. Szerinte a megyei jogköröket fel kellene osztani az önkormányzatok és az államigazgatás között, öt év alatt pedig több mint 200 millió eurót lehetne megspórolni a lépéssel. S bár hasonló elképzeléseket korábban például az SaS, az OĽaNO, sőt, bizonyos szinten a Smer is támogatott, Beblavý javaslata mögé nem álltak be.