Megkérdezte kezelőorvosát, gyógyszerészét?

MIKLÓSI PÉTER

Az internet korában, laikusokként, az orvosságokat illetően is minden korábbinál tájékozottabbak vagyunk?

Az emberek manapság tényleg sokkal többet tudnak és akarnak megtudni a gyógyszerekről, mint régebben. Sokan kimondottan egy-egy bizonyos medikamentumot kérnek, mert a saját információik szerint úgy gondolják, hogy éppen az a készítmény lenne számukra a legmegfelelőbb. És persze van a két másik csoport: az egyik a passzívaké, ők különösebb érdeklődés nélkül, fegyelmezetten beveszik a javasolt orvosságot, a másik csoport azonban a reklámokban látottak vagy a világhálón olvasottak alapján először aprólékosan tájékozódik, rákérdez a lehetséges mellékhatásokra, csak azután kezdi el a szer használatát.

Ki a jobb páciens? Az első szóra hallgató vagy a faggatódzó?

Én szívesen veszem, ha a beteg kérdez is. Viszont a rámenősen tudálékoskodó típust kevésbé kedvelem, mert hiába volt valaminek valahol remek reklámja, ha a szóban forgó patikaszer – a kölcsön- vagy mellékhatások révén – a páciens számára alkalmatlan. Erre a körülményre szintén fontos figyelni. De ha valaki csak úgy benyit a gyógyszertárba, és a saját szakállára orvosságot vásárol, annak a lehetséges kontraindikációk miatt okvetlenül megvannak a kockázatai. Vagy az is lehet, hogy az orvosa javaslatára már szed is olyan gyógyszert, amelyben a kezeléséhez szükséges hatóanyag amúgy is benne van, fölösleges saját költségen ráduplázni.

Évente tízmilliókért vásárolunk orvosi vény nélkül gyógyszerkészítményeket, a leggyakrabban fájdalomcsillapítókat, gyulladásgátlókat, antireumatikus szereket. Ha mélyebben belegondolunk, rendben van ez így?

Nincs. De az életvitelünk sincs rendben. Semmire sincs időnk, egyszerre több dolgot is észben tartva örökösen rohanunk, s közben beugrunk egy-egy patikába. Ha viszont már baj van, és kórházba kerülünk, akkor egyre rosszabb, elhanyagoltabb egészségi állapotban, hiszen addig – állítólag – nem értünk rá szakorvoshoz fordulni. Ahogy manapság az emberek zöme például arra sem talál időt, hogy tisztességesen kifeküdjön egy légúti fertőzést. Inkább rohanvást vesz a patikában csodaszernek hirdetett forró italt, ám ha másnap jobban érzi is magát, az még nem jelenti azt, hogy túlesett a bajokon. Az influenzára nem véletlenül mondják, hogy kezelve egy hét, kezelés nélkül hét nap...

Hol az arany középút, hogy ne minden tüsszentéssel, köhintéssel szaladjunk az orvoshoz, ugyanakkor a reklámok csodaszereiben se bízzunk túlságosan?

Két nap rosszullét, ennyi ideje tartó láz után illik orvoshoz fordulni, hogy kiderüljön, betegségünk vírusos vagy baktériumos fertőzés, van-e gyulladás a vérünkben, mert akkor már antibiotikum szükséges, nem elég az „azonnal ható meghűlésűzőkben” bízni.

Arról mi a véleménye, hogy Szlovákiában ma több a patika, mint a húsbolt vagy a pékáruüzlet? Sok városban 100-150 méterenként találni gyógyszertárat, sőt akár egymással szemben!

Mert ezekben a modern időkben nyilván megvan irántuk a kereslet. Az emberek a napi hajtás taposómalmában sajnos meggondolatlanul sok patikaszerrel élnek, ahelyett, hogy egészségesebben, okosabban igyekeznének beosztani mindennapjaikat. Teljesítőképességük természetes határait feszegetve hétfőtől vasárnapig úgy tartják, hogy egyszerűbb bekapni a napi több tablettát, mint egészséges ételt tenni az asztalra, mozogni, sportolni, ha fárdatak vagy egyenesen kimerültek vagyunk, regenerálódni, pihenni egy sort. Pedig az állandó stressz, az „egy nap – egy-két sebtében lenyelt pirula” megszokása az immunrendszer gyöngüléséhez vezet, ami előbb-utóbb komolyabb megbetegedések egyik eredője lehet.

Sarkítva kérdezem: gyógyszerfogyasztás dolgában a valós betegségek vagy a recept nélkül tízmilliós tételekben vásárolt „egészség” a patikákat éltető áru nálunk?

Hát ez fogas kérdés. Tény viszont, hogy az életerős egészség nem vásárolható meg ezer patikában sem, hiába a legszuggesztívebben ható reklámok üzengetése. Persze, ma a reklámok a patikák malmára hajtják a vizet, mert az emberek hajlamosak elhinni, hogy minden úgy igaz, ahogy az a hirdetésekben látható, hallható.

Hasonlóképpen fundamentális kérdés, hogy Szlovákiában páciensbarát vagy biztosítóbarát az egészségügyi szaktárca gyógyszerpolitikája.

Inkább biztosítóbarát. De azért a betegekre irányuló figyelem szintén javul, noha ez utóbbi betegségegységenként változik. Például kiemelt figyelmet kell fordítani az onkológiai és az előfordulásukban évről évre növekvő számú más betegségekre, amelyeket korszerű s magas szinten biztosított gyógyszerekkel lehet kezelni.

Általában véve szociális nálunk a gyógyszerpiac?

Ez a dolog is kétélű. Mert egyrészt ténynek tény, hogy a vényköteles medicináknál ha nem is látványosan, de jelentős számú gyógyszernél folyamatosan emelkednek a páciensek hozzájárulási költségei. Másrészt viszont többnyire megtalálni az olyan megfelelő, azonos hatású gyógyszert, amelyhez a betegnek egyáltalában vagy csak alig kell hozzáfizetnie. Így ő választhat, hogy az utóbbi jutányosabbat vagy a megszokottat, de a biztosítók által anyagilag kevésbé támogatott drágább medikamentumot kéri-e.

Általában miért ragaszkodunk a már megszokott, bár költségesebb orvosságainkhoz?

Én történetesen kedvelem, ha a betegek hűek a megszokott és valóban szükséges gyógyszereikhez. Hiszen ez azt jelenti, hogy segítenek rajtuk, kipróbáltan és előnytelen kölcsönhatások nélkül, jó kombinációként megfelelnek nekik.

De hát időközben, a szóban forgó betegséget orvosi felügyelet alatt kezelendő, megjelenhetett a gyógyszerskálán egy-egy újabb készítmény!

Ez önmagában még nem biztosíték arra, hogy az új termék magától értetődően és egyben mindenki számára jobb gyógyító hatással is lesz. Az új patikaszerek inkább az új betegek részére, esetleg egy betegség nagyobb arányú előfordulása esetén érdekesek igazán. Ugyanis számos esetben – különösen a generikumoknál – pusztán a nevükben újak, míg a hatóanyagaik alapjában véve ugyanazok, mint a korábbi eredeti gyógyszerkészítményeké volt. A tényleges különbség többnyire csak abban nyilvánul meg, hogy kapszula, tabletta, zselés tabletta vagy granulátum formájában hozzák forgalomba.

Tehát akkor generikumok igen vagy nem?

A pácienssel való egyetértésben igen, és akár szakvéleménnyel is megerősítve, mert csökkenti a beteg olykor bizony jelentős gyógyszerkiadásait.

És aki úgy okoskodik, hogy ugyan kitart a drágább medikália mellett, ám azt csak kétnaponta veszi be? Vagy váltakozva, egyik héten igen, a következőn nem?...

A betegek általában jól tudják, hogy az előírt gyógyszereket rendszeresen kell bevenni. Aki pedig recept nélkül vásárolja a gyógyszert, az ritkán spórol a napi pirulaadagján. Már csak azért sem, hogy állapota rosszabbodván ne kelljen mégis időt „pazarolnia” orvosi kezelésre. Más kérdés, hogy az egészségtelen életstílus követői hiába hagynak akár tekintélyes pénzeket is a patikákban, az „öngyógyító” pirulák távolról sem mindenhatók. Különösen, ha valaki nem tudatosítja, hogy nem akkor kell kapkodni meg jajveszékelni, amikor már rohamkocsi szállítja őt a kórházba, hanem még a bajt megelőzve illik gondolni a munkatempó és a kikapcsolódás okos arányaira. Enélkül, hosszabb távon, hiába akarunk elaludni altatóval, mert az agyunk dolgozni fog, s legföljebb altatófüggővé válunk. Ezt kellene tudatosítania mindenkinek, aki az „én fontos vagyok, bekapok hát egy tablettát, és a rohanó világ zajlik tovább” életfilozófia híve.

Manapság a gyógyszeripar tagadhatatlanul profitorientált, így ferde szemmel néz az egészséges emberre?

Ha közvetlenül nem is, de azért a harsány reklámdömpinggel szeretne fogást találni rajta, hogy úgymond, még egészségesebb legyen! Őszintén szólva, én erősen reklámellenes vagyok. A gyógyszert ne a tévé, ne a rádió, ne a média adja a betegnek, és ne ő erőszakolja rá, hogy neked ez vagy az kell!

Ön mit tesz, ha három perc reklámidőben nyolc gyógyszerreklámot lát? Behunyja a szemét?

Gondolom a magamét. És azt várom, hogy mindabból másnap mi mindent kér majd tőlem a beteg. Hogy azzal jön-e majd: csakis ezt kérem...

Ilyenkor le tudja őt beszélni a kívánságáról?

Igyekszem elmagyarázni, hogy ugyanaz a hatóanyag már benne van a jól bevált gyógyszerében. Vagy azt javaslom, megduplázás helyett cserélje ki az általa kívántra, s figyelni fogjuk a hatást. Általában akkor van gond, ha az egyik medicinához konzultálás nélkül hozzávásárolja és szedi hozzá a másikat is.

Gondolom, manapság az sem közömbös, hogy milyen a gyógyszergyártó, a forgalmazó és az orvos kapcsolata: a páciens, az orvos vagy a gyógyszergyártó javát szolgálja-e?

A gyógyszergyárak képviselői elsősorban információkkal látják el az orvosokat, míg a múltban inkább orvosságokat, kész termékeket kínáltak. Most bemutatják a megfelelő tanulmányokat, szakvéleményeket, tanúsítványokat.

Tehát a gyógyszercégek megbízottai ma már nem orvosságokkal teli szatyrokkal kopognak be – jobbára sietősen, soron kívül – a rendelőkbe, hogy ebből-abból akár több tucat kiszerelést hagyjanak ott, mondván: ezt majd az asztalfiókból is kínálhatják a betegeknek... A mappákban hozott tanúsítványok, az ilymód hozott portéka dicsérete már nem az orvosok befolyásolása?

Nézze, a kérdés lényege, hogy az orvos hagyja-e magát simán meggyőzni, vagy a társalgás megmarad a természetes szakmai érdeklődés szintjén. Nyilván mindig akadnak, akik könnyebben befolyásolhatók. De aki orvosként racionálisan gondolkodik, és aszerint írja a recepteket, amire a betegeknek valóban szükségük van, azt aligha fogják bármiről egykönnyen meggyőzni. Úgy vélem, a lelkiismeretes orvos gondolkodik, és a páciense érdekeit tartja szem előtt.

A klinikai farmakológust is meg szokták keresni iratmappákkal, gyógyszerügyben?

Megkeresni igen, megkörnyékezni nem. Farmakológusként a különböző orvosságok hatását szélesebb összefüggésekben látom, ezért nem az általános szakmai szemléletmód szerint bevált medikáliákat tartom csak alkalmazandóknak, hanem inkább a beteg egyéni diagnosztikai leleteinek sajátosságaira vagyok tekintettel. És egyben remélem, hogy a páciens bízik a recepten kapott gyógyszerében, ami a kezelés fontos velejárója.

Apropó, miként vélekedik a könnyen hozzáférhető homeopata orvosságokról?

Nem szoktam alkalmazni és ajánlani sem azokat a termékeket. Farmakológusként a megfelelő gyógyszerekkel igyekszem gyógyítani. Az orvostudomány mai lehetőségeinek tudatában a betegségeket komolyan kezelni, és nem elodázni kell. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a tudatosan egészséges életmód helyett az legyen a nyerő, ha valakinek a kézitáskájában vagy a zsebében antidepresszáns, kétféle fájdalomcsillapító és háromféle nyugtató lapul. A reklámokban pedig arra is figyeljen fel, hogy ott hozzáfűzik: kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!