Magyar–magyar összhang

Dunaszerdahely. Meglehetősen könnyen és egyszerűen, na-gyobb viták és különvélemé-nyek nélkül került egy platformra az oktatásügy kérdésében a Híd, az MKP, valamint az országos szerve-zetek és a civilek képviselői. Az első magyar–magyar párbeszédet minden bizonnyal továbbiak követik majd.

A Dunaszerdahelyen rendezett egyeztetés nagyon hosszú idő után az első olyan fórum volt, ahol egy asztalhoz tudtak ülni a szlovákiai magyar közélet szereplői. A politikusok, önkormányzati vezetők, az országos lefedettségű intézmények vezetői és a civil szféra képviselői mintegy 80–90-en jelentek meg a tárgyaláson, melyet az MKP kezdeményezett, első állomásként oktatásügyi témában.

A konferencia elején Bugár Béla, a Híd, és Menyhárt József, az MKP elnöke is hangsúlyozta, a cél a szakmai egyeztetés, és egy, a szlovákiai magyarság megmaradását elősegítő párbeszéd kezdete. Menyhárt beszédében hazaküldte azokat, aki „gyűlölködni és árkot ásni jöttek”, Bugár Béla pedig azt hangsúlyozta, akkor leszünk képesek a közös gondolkozás elindítására, ha elfogadjuk, hogy a közös célhoz, szlovákiai magyarság megmaradásához és fejlődéséhez különböző utak vezetnek.

A konferenciát Lampl Zsuzsanna és Gyurgyík László kezdték előadásaikkal, melyekben felvázolták a szlovákiai magyarság demográfiai helyzetét, a népességfogyás és az asszimiláció társadalmi tényezőit. Ezután Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke következett, aki ismertette a szlovákiai magyar oktatási rendszer problémáit, különös tekintettel a magyar óvodák kevés számára és kapacitásgondjaira, valamint a magyar pedagógusképzés reformra szoruló problémáira. A két párt szakpolitikusai is szót kaptak, Kiss Beáta, az MKP oktatásügyi alelnöke azt emelte ki beszédében, hogy a felvidéki magyar iskolák megmaradása és jó működése csak pozitív diszkriminációval érhető el. Ravasz Ábel, romaügyi kormánybiztos, a Híd alelnöke arról beszélt, mit ért el pártja az elmúlt időszakban a kisebbségi iskolák kapcsán a kormánytagsága révén, és több pontban vázolta a szlovákiai magyar oktatás legfontosabb igényeit, a stabil intézményeket, a minőségi oktatást, valamint az önkormányzati rendszer szükségességét.

Az előadások után rövid, valamivel több mint 40 perces vita következett zárt ajtók mögött, a sajtó kizárásával. A vita nem volt éles – erősítette meg lapunknak több résztvevő, elsősorban néhány kiegészítés érkezett az elhangzottakhoz, és megvitatták a konferencia közös zárónyilatkozatát is, melyet aztán a találkozó végén minden résztvevő aláírt. További részletek a 2. oldalon.