Magunkat mérgezzük a környezetszennyezéssel

Azokat a területeket fenyegeti a elsivatagosodás, ahol a csapadék mennyisége kisebb, mint a párolgás mértéke. Az érintett területek közé tarozik Afrika, a Szahara déli vidéke, közép Ázsia, de veszélyben van még Ausztrália, Kalifornia és a Földközi-tenger közelében levő néhány vidék is. Ennek oka az állattenyésztés és a mezőgazdasági területek növelésében keresendő. Ezek mind hozzájárulnak a meglévő növényzet pusztulásához. Az állatok lelegelik, az emberek meg kipusztítják a meglévő növényzetet a mezőgazdasági földterületek növelésének érdekében. Megszűnik a növény talajmegtartó hatása és csapadék hiányában a termő réteget egyszerűen elfújja a szél. Az amúgy is igen vékony termő réteg eltűnik, a talaj kiszárad, sivataggá válik. Jól szemlélteti ezt a tényt, hogy a Szahara sivataga évente 6 kilométert terjed dél felé.

Visszafordítható ez a folyamat, vagy a világ előbb-utóbb egy hatalmas homokozóvá válik?

Megoldás lenne a kiirtott erdők újbóli telepítése, amihez szükséges az állattenyésztés és növénytermesztés minimalizálása ezeken a területeken. Nem egyszerű a helyzet, hiszen ezekben az országokban szinte kizárólag állatokkal és a mezőgazdasággal foglalkoznak az ott élők. Drasztikus beavatkozásra lenne szükség, alternatív munkalehetőségeket kellene teremteni. Afrikában egyébként az ember után a második legveszélyesebb faj a kecske. Táplálkozása során a növény rügyeit is lerágja esélyt sem adva a további fejlődésnek.

Európában is érezhető az elsivatagosodás hatása?

Bizonyos mértékben igen. A rengeteg áradás, árvíz összefügg ezzel. Mivel a növényzet nem tudja a talaj mélyebb rétegeibe elvezetni a vizet, a csapadék a földfelszínen haladva a folyókba jut. Nagyobb esőzéseknél ez komoly árvizekhez vezet, mint például a Duna esetében volt tapasztalható két évvel ezelőtt.

Ugyancsak minket is érintő témában, a mobiltelefonok használt akkumulátorainak hulladékkezeléséről végeztek felmérést. Kevesen tudják, hogy ez veszélyes hulladék. Milyen környezeti ártalmakat okoz?

A telefonok akkumulátorainak háztartási hulladékba kerülése súlyos talajszennyezést okoz. A Ni-Cd akkumulátorok külső műanyag borítója a talajjal kapcsolatba kerülve néhány hónap alatt lebomlik, átenged. A benne lévő idegmérgek a csapadékkal és a talajvízzel belemosódnak a földbe. Hosszú távon belekerülnek a vízbe, ezáltal a táplálékhálózatba. Tulajdonképpen visszakapjuk, ha jobban tetszik megesszük azt, amivel szennyeztünk.

Mit tehet az, aki ezt el szeretné kerülni?

Egyelőre csak annyit, hogy nem dobja a kommunális hulladék közé az akkumulátorokat, hanem megőrzi valamilyen formában egy végleges megoldás kialakulásáig. Országos és megyei szintű felmérést is végeztünk a használt akkumulátorok biztonságos elhelyezéséről, gyűjtéséről. Az eredmény lehangoló és lesújtó. Elvileg rendelet írja elő, hogy ezek gyártói és forgalmazói kötelesek a használt terméket visszavenni. A két éve hatályban lévő rendelet szinte teljesen eredménytelen. Volt, ahol személyes érdeklődésünk kapcsán enyhén szólva kinevettek. Legtöbb esetben a telefonokat árusító bolt nem tud a jogszabályról, kihelyezett gyűjtőedény nincs, az elszállítás sincs megszervezve. Megyénkben a 23 bolt közül csupán 7-ben vesznek vissza akkumulátort, viszont gyűjtőedény, felhívás egyik helyen sincs. Esztergomban egyik ilyen üzletben sem veszik vissza a terméket.

Van remény a rendelet betarttatására?

Elvileg erélyesebb hatósági fellépés előrébb vinné az ügyet, ami a Környezetvédelmi Felügyelőség feladata lenne. Viszont a szervezet nagyon leterhelt, nincs kapacitásuk, pénzük ilyen „aprócska” ügyekre. Ráadásul jogászok szerint a rendelet nem egyértelmű. Jó lenne legalább a nyugat-európai példát bevezetni, ahol a gyártók megállapodnak a szolgáltatókkal a használt akkumulátorok gyűjtésében.

Ezzel teljesen megoldódna a probléma?

Valószínűleg nem, mert a legtöbb ember ma kevéssé környezettudatos, legfőképpen a tájékoztatás hiány miatt. Nem biztos, hogy hanyagságból teszi a többi szemét közé a használhatatlanná vált akkumulátort. Felhívás, részletes tájékoztatás hiányában tesz így, fel sem merül benne, hogy kárt okoz. Továbbá anyagilag is ösztönözni lehetne az embereket a betétdíjas rendszer bevezetésével. ĺgy még a kevésbé tájékozott embereknek is érdekében állna, hogy az akkumulátort visszavigye a boltba.

Kis dolgok ezek, de a „sok kicsi sokra megy” elmélet itt is érvényesül. Szűkebb környezetünkben az elsivatagosodás elkerülését vajmi kevéssé befolyásolhatjuk, de legalább azt tegyük meg, ami erőfeszítésbe sem kerül.