Maguktól jönnek az ötletek

Amikor a könyvlap salátáira rajzolt pajtás profilja sehogyan sem akart úgy kanyarodni, ahogy kéne, szemei a fülébe csúsztak, rá kellett jönnünk, hogy ez nem így megy. Szükség van hozzá plusz egy agytekervényre, képességre, hogy pár ceruzavonással az arcok, szituációk hitelesen beszéljenek.

Földes Vilmos esztergomi karikaturista keze nyomán sok rajz nevettette meg az olvasót, a Ludas Matyi, a Hahota magazin és más újságok hasábjain. Mint meséli, a karikatúra nem éppen most éli reneszánszát, munkáival jóformán csak néhány helyi lapban, köztük az Új Szóban találkozhatunk.

Hogyan lesz valakiből karikaturista?

Mindig volt bennem indíttatás a rajzolás iránt. Anyai nagyapámnak volt egy gyűjteménye a Szabad Száj című vicclapból, híres karikaturisták kitűnő rajzaival. Én csak ámultam, hogy milyen ügyesen ábrázolják gondolataikat. Lehettem úgy másodikos, harmadikos kisiskolás, amikor a kedvenc időtöltésemmé vált a vicces rajzok másolgatása. Érettségi után a Labor MIM-hez kerültem, mint műszerésztanuló, de a rajz itt is rám talált. Az üzemi lapban illusztráltam szövegeket, hogy mit, ne kérdezze, már nem emlékszem. Aztán édesapám a tudtom nélkül elküldte egypár rajzomat a Képes Újság szerkesztőségébe. A legnagyobb meglepetésünkre és persze örömünkre két-három héten keresztül közölték a munkáimat, ráadásul honoráriumot is kaptam. Megismertek, kezdtem a rajzokkal Budapestre járni. 1963 táján kerültem kapcsolatba a Magyar Ifjúsággal, a Fülessel, a Népsporttal. Folyamatosan, hetente jelentek meg rajzaim.

Tehát a sors útjait járva technikusból rajzoló lett...

Ez csak félig-meddig igaz, mert csak mellékállásban rajzoltam, a családi nyomás beláttatta velem, hogy e mellé kell egy biztos megélhetés. De az előbb említett lapokon kívül rengeteg megrendelésem volt a Hahota, a Pörgető magazinoktól, a Magyar Nemzettől és alkalomszerűen a legtöbb budapesti napilaptól. Ezzel egy időben eljártam rajzolni a Török Pál utcai Képzőművészeti Szakközépiskolába, majd elvégeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz szakát és a Szegedi JATE pedagógia szakát. Nem lettem hivatásos rajzoló, bár a szerelem nem múlt el, a Vitéz János Római Katolikus Tanárképző Főiskolán tanítok rajzot és vizuális technikát.

A pesti lapok közül már egyiknek sem dolgozik?

Sajnos a legtöbb újság megszűnt, a Füles meg átalakult vállalkozássá, egyre kevesebb a karikatúra benne. Krenner István, Czifferszky Béla, akik tartják ott a frontot. Nincs már Ludas Matyi sem, bár Árkus József idejében igen nagy szó volt, hogy heti egy rajzra szerződésem volt – maga a mennyország vagy a lottó ötös. Na nem az ezerötszáz forintos honorárium miatt, mert az sajnálatos módon ma sem sokkal több. De tudtak az emberről, számon tartották. Mára eltűntek ezek a lapok, eltűnt egy minőség, amikor a rovatokat végignézve az emberek jóízűt nevettek, és nem csak egy fancsali szájhúzás volt a reakció. Árkusnak jó humora és érzéke volt, jól tudott válogatni írások és rajzok között. Mára a jó magyar humort mintha elfújta volna a szél. A múltkor hallottam valahol egyik neves színészünket, bevetette a legnagyobb „tréfát”, hogy „beszarok”. És nevettek rajta. Ebbe én nem tudnék belekapcsolódni.

Hol találkozhatunk most karikatúráival?

Néhány vidéki lapban, a 24 Órában, a Hídlapban és az Új Szóban. Szinte mindegyik a közelmúltban keresett meg, szívesen vállaltam a felkérést, de egyéb tekintetben nem igen csipkedem magam. Nincs sok munkalehetőség, amíg régen 10-15 rajzoló megélt egy lapnál, ma jó, ha egy-kettőt eltart. Ők is jobbára nyugdíjasok, mint például Sajdik Ferenc, aki kiegészítésként filmekhez is rajzol. Igaz, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége lépéseket tett a karikatúristák felkarolására, de az iparág helyzete most alulról nézi a béka bizonyos testrészét. Vannak jó rajzolók, de mélyen az ajánlott honorárium alatti díjakért dolgoznak.

Konkrétan – például az Új Szó számára – hogyan születik egy rajz?

Ugyanúgy megkapom a Dumakanyar rovat heti aktuális témáit, mint a kérdésekre válaszoló személyek. Aztán a magam szerény lehetőségeihez képest hozzáteszem, amit én gondolok az adott dologról. Ők gondolati, én vizuális síkon próbálom élvezhetővé, fogyaszthatóbbá tenni a humort. Elég hamar előbukkan a szöveghez elképzelt ötlet, ezek egy idő után valahogy önmaguktól jönnek. Aztán már csak meg kell rajzolni.

Más fórumon nem is tevékenykedik?

Évente megrendezik a karikatúristák seregszemléjét, idén a kilencedik alkalommal. Foglalkoztat a téma, minden évben jelentkezem a pályázatra. Nemzetközi zsűri bírálja el a kötött, illetve szabadon választott témához kapcsolódó rajzokat. Legnagyobb eredményem eddig egy harmadik helyezés, amit 1999-ben kaptam. Most is van jó pár ötlet a fejemben, de meg kell várni, míg minden körülmény öszszejátszik. Ha van nyugalom, van csend és festék, biztosan elkészülnek az idei pályamunkáim.

Néhány könyvet is illusztrált már...

Dr. Fazekas Sándorné nyelvkönyv és munkafüzet sorozatához készítettem rajzokat. Ezekből a könyvekből tanulnak a szlovák nemzetiségi iskolákban. Sok munkát adott a Mikszáth Kálmán Könyvkiadó gondozásában megjelent Palóc mesék című könyv illusztrálása is. Most készülőben van, de nehogy számon kérje rajtam, szintén a Mikszáth kiadó szeretne megjelentetni egy könyvet Mikszáth novelláival. A rajzokat elkészítettem, leadtam, a jövő titka, lesz-e belőle nyomtatás.

Van utánpótlása a műfajnak?

Szerintem igen, de nem nagyon ismerem a terepet. A mai fiataloknak sokkal nehezebb, mert tehetségesek, de nincsen porond, ahol bizonyíthatnák tudásukat. A karikatúrarajznak most rossz időszaka van. Kisebb kiállításokon lehet találkozni érdemes művekkel, de aztán nincs semmilyen fórum, ahol nyomon követhetők, láthatók lennének.

Nem hiányzik a karikaturizmus?

Inkább az a kor, ami hiányzik, amikor az ember szívesen buszozott pestre hóna alatt rajzaival. Jártam a szerkesztőségeket, ismertek mindenhol. Aztán a rendszerváltással sok más mellett ez is megváltozott. Lapok szűntek meg érthetetlen okokból, mint például a Pajtás magazin, amiben igazán semmi politika nem vegyült, a gyerekekről, nekik szólt. Nem a rendszerváltást okolom, de néha úgy tűnik, a fürdővízzel együtt kilocsolják a gyereket is.