Luník példája máshol is beválhat

A romák köztudottan a „sajátjaikra” hallgatnak leginkább, ezért luníki nehézfiúkból hoztunk létre a rendfenntartó egységetarchívum Valahol azt olvastam, hogy hatvan cigánytelep tartozik majd az ön fennhatósága alá.

Nem hatvan, hanem hatszáz! Az ön által idézett forrásanyag szerzői lefelejtettek egy nullát. Jó is volna, ha csupán hatvan ilyen faluszéli cigánytelep létezne a Kassai és az Eperjesi kerületben. Irodánk a napokban kezdi meg tevékenységét, eperjesi székhellyel, három állandó alkalmazottal.

Nincsenek túl sokan…

Ennek megfelelően nem is szándékozunk az irodában ücsörögni, hiszen elsődleges feladatunk a romatelepeken lakók életkörülményeinek javítása, az a bizonyos „pozitív ráhatás”, az etnikum képviselőinek nevelése, kultúrájuk, életkörülményeik jobbítása, és ez csakis a terepen lehetséges. Igyekszünk megnyerni a helyi önkormányzatokat is az együttműködésre, hiszen a legtöbben nem tudják, hogyan fogjanak hozzá a komplex problémamegoldáshoz. Először is néhány modellértékű, követendő példának tekinthető kezdeményezést szeretnénk megvalósítani, főleg az oktatás, munkahelyteremtés, valamint a lakáshelyzet javítása terén. Szinte mindenütt ezek a legégetőbb gondok, egyben a legérzékenyebb kérdések, melyekkel körültekintően kell foglalkozni.

Feltételezem, hogy sok múlik az anyagiakon is. A pénzszerzés is a feladatai közé fog tartozni? Javaslatokat tehet arra vonatkozóan, mire és mennyit kell elővarázsolni az államkasszából?

Nem hagyatkozhatunk csupán az állami költségvetésre, külföldről, különböző alapítványoktól, kormányon kívüli szervezetektől is igyekeznünk kell pénzt szerezni. Természetesen segítséget várunk az Európai Uniós alapokból is, ám a munka ezen része már a pozsonyi központ feladata lesz. Én a magam részéről konkrét dolgokat, már kipróbált és bevált kezdeményezéseket szeretnék több helyütt is meghonosítani. Ilyen például a Luník IX. városrészben működő roma cserkészcsapat. Meggyőződésem, hogy a kiscserkészekből idővel szilárd értékszemlélettel rendelkező roma vezetők válhatnak, olyanok, akik példaképül szolgálhatnak az adott közösség számára. Vagy említhetném a kassai roma városrészben kipróbált, helyi lakosokból álló rendfenntartó egységet is…

Amely mára Európa-hírű lett.

Igen, úgy tűnik, bevált a dolog. Tavaly áprilisban álltak munkába a fiúk, és már az első hetekben sokkal kevesebb volt a rendbontás, a bűnözés és a garázdaság a Luníkon. Abból indultunk ki, hogy a romák köztudottan a „sajátjaikra” hallgatnak leginkább, ezért helyi nehézfiúkból hoztuk létre ezt az egységet. Persze a büntetlen előélet és a példamutató magatartás feltétel volt a válogatásnál, a többi már a kiképzést vezető városi és állami rendőrség szakemberein is múlott.

A hírhedt kassai lakótelep tulajdonképpen az ország legnagyobb cigánytelepe. Az itt bevált „rendcsináló stratégia” bárhol működhet?

A legtöbb helyen igen, persze kisebb-nagyobb módosításokkal. A Luník IX. egyébként tudomásom szerint nem csupán Szlovákia, hanem Közép-Európa legnagyobb cigánytelepe, közel ötezren élnek ott. Az elmúlt másfél év számomra felért egy főiskolával, annyit tanultam erről az etnikumról, ráadásul mindezért még fizetést is kaptam. Sok munka vár ránk, sok mindent helyre kell hoznunk. Nem merném megjósolni, mennyi időbe telik a legégetőbb gondok orvoslása. Kassán világossá vált számomra, hogy a romákkal szisztematikusan, óvodás kortól kezdve foglalkozni kell, az általános iskolásokban érdeklődést kell kelteni a továbbtanulás, majd pedig a munkavállalás iránt, hogy ne a havi szociális segély megszerzése legyen számukra a vágyak netovábbja. Ehhez egy új, másként gondolkodó nemzedék felnevelése szükséges.

Nemrég zajlott Kassán az a szeminárium, amely az ország több kerületi székhelyén megvalósult az elmúlt napokban, és melynek célja az önkormányzatok bevonása egy új lakásépítő programba, azaz a cigánytelepek fokozatos eltüntetésébe. Milyennek ítéli a kelet-szlovákiai községek vezetőinek hozzáállását?

A hozzáállásuk pozitív, csak sok esetben nincs pénzük. Ez a kezdeményezés ugyanis az építésügyi és vidékfejlesztési minisztérium támogatása mellett a községek költségvetéséből is igényel némi anyagi ráfordítást. A magántulajdonban lévő telkek megvétele például az adott település feladata. Össze kell fognunk az önkormányzatokkal, csak így változtathatunk a fennálló helyzeten. Jó példa erre a kassai városi hatósággal való remek együttműködés. Mihelyt észlelték azt a bizonyos „alulról jövő” igényt a változásra, mindenben támogattak minket. A fejlődést ugyanis elsősorban az adott közösségnek kell akarnia. A kívülállók csak ezt követően segíthetnek.