Listaverseny Magyarországon

Magyarországon listaversenynyé vált az egykori ügynökök névsorának nyilvánosságra hozatala. Aki számít egy kicsit, nyilvánosságra hoz egy listát. Elemzők szerint az egyházi személyiségek beszervezése volt a volt titkosszolgálat sikerágazata: a listák többségén ők szerepelnek a leggyakrabban.

Először a Political Capital elnevezésű történészekből álló csoport hozott nyilvánosságra az interneten egy ügynöklistát többnyire olyan nevekből összeállítva, akikről már korábban kiderült, együttműködtek az állambiztonsági szervekkel. Az elején 19 nevet tartalmazott a lista, mostanra azonban már kibővült. Ennek ellenére többen cáfolták, hogy tudatosan együttműködtek volna.

Ezt a listát egy újabb követte, amely 219 nevet tartalmazott, valójában azonban csak 217-et, mert egy ember háromszor szerepelt rajta. A listát egy angol weboldalon, szervezetek alapján tagolva hozták nyilvánosságra, ám több tévedés vagy szándékos ferdítés is van benne. A Fidesz dossziéban szerepel egy Németh Zsolt nevű ügynök, ám adatai nem egyeznek a Fidesz két, Németh Zsolt névre hallgató politikusának adataival. Ugyanez a helyzet az SZDSZ dossziéban található Cserhalmi György színésszel és Gulyás József politikussal is: az ő adataik sem egyeznek a listán szereplő névrokonéval. A névsor állítólag megegyezett azzal, amelyet 1990-ben Németh Miklós távozó miniszterelnök adott át az őt váltó Antall Józsefnek. Az ügyben többen megszólaltak. Egyesek szerint a lista egyezik, mások szerint ez nem igaz. Németh Miklós volt szocialista miniszterelnök az MTI-nek adott nyilatkozatában elismerte, átadott egy listát utódának, Antall Józsefnek, de hozzátette: a listát nem ő állíttatta össze, a tartalmára pedig nem emlékszik. Németh Miklós az MTI-vel azt közölte: az úgynevezett ügynöklistát tizenöt éve „természetesen elolvasta”, de sem szerkezetére, sem a lista egészére nem emlékszik. „Ezért egyetlen megjelent névről sem tudom határozottan állítani, hogy megtalálható-e azon a listán, amelyet én átadtam” – közölte a volt kormányfő. Megerősítette, a kormányzati átadás-átvételi folyamat részeként 1990 májusában Antall Józsefnek átadott egy listát, de azt írta róla: azt a Belügyminisztériumtól kapta. „A lista a belügyminisztériumtól került be a miniszterelnökségre. Nem tudom, milyen megfontolásból. A belügyminisztérium megbízott vezetőjéhez ezt a listát akkor eljuttatták, és ő úgy érezte, hogy kötelessége erről engem személyesen tájékoztatni és a listát nekem továbbítani. Én mást ekkor – rövid idővel az új kormány eskütétele előtt már nem tehettem – mint amit tettem, azaz a listát betettem több más fontos irattal együtt az utolsó általam összeállított dossziéba és átadtam a miniszterelnök úrnak. Megemlítettem a miniszterelnök úrnak, hogy én semmiféle listát nem rendeltem, ezért hitelességéről nyilatkozni nem tudok. De mivel hozzám került, köteles vagyok neki ezt is hiánytalanul átadni. Most is ezt gondolom.” A volt kormányfő kifejtette: nem tudja, hogy az Antall Józsefnek átadott lista hány példányban készült, vagy hogy ki kinek hány példányt adott.

A szokásos politikai ködösítés miatt csak nehezen fog kiderülni, mi is valójában az igazság.

Ezt követte a Political Capital újabb listája, amely ezerháromszáz nevet tartalmazott, de mivel Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos már a korábbi listák nyilvánosságra kerülésekor is fanyalgott, a Political Capital először az ombudsmanhoz vitte a listát. Péterfalvi Attila pedig a nagy nyilvánosság előtt megsemmisítette az iratokat. A sok papírtól még a skartáló gép is bedöglött. Listabukta, ám nem kell attól félni, hogy egyszer csak ne jelenjen meg a neten ez az ezer név is.

Tegnap a hvg.hu oldalán újabb névsor jelent meg. Ez közölte a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnöksége 1989-es tiszti állományának névsorát és rangfokozatait. A weboldal olyan sikeressé vált, hogy dél tájékában már nem lehetett kinyitni, mert nem bírta az érdeklődők rohamát. A lista 206 tiszt nevét és rendfokozatát tartalmazza és a hvg.hu szerint a nevek több, nagy példányszámban megjelenő újságban, könyvben, sőt tankönyvben is megjelentek már, többek között Kiszely Gábor Állambiztonság (1956-1990) című, több kiadást megélt könyvében. A közlő hivatkozik az adatvédelmi törvényre, amely szerint, ha az adatokat állami vagy szolgálati titokká nyilvánítják, nem szabad kiadni és publikálni őket. Csakhogy a Dunagate-botrány nyomán 15 éve, jogutód nélkül felszámolt III/III. iratai 1995 óta nem titkosak többé.

Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese az MTI-nek azt mondta: sajnálja, hogy a múlt tisztázása „listák versenyévé vált”. A frakcióvezető-helyettes arra kérte a történeti levéltár vezetőit és munkatársait, hogy a különböző listákon hírbe hozott emberek számára soron kívül tegyék lehetővé, hogy múltjukat dokumentumokkal tisztázhassák.

Egy dolog biztosnak tűnik: amíg Magyarországon nem születik legalább hasonló törvény az ügynöklisták nyilvánosságra hozataláról, mint az megtörtént Csehországban, Szlovákiában vagy Németországban, addig csak a ködösítés, a találgatás és a gyalázkodás lesz a középpontban. (mert, mti)