Lánclevelek

2005 őszén, röpke két és fél éve kaptam egy szerencselánc?e-mailt. Egy csillagkép fényképe volt benne az alábbi szöveggel. „It is called the eye of G-d. A lot of miracles happened to those that have gazed upon this, so make 7 wishes, even if you do not believe in it, and see what happens, what changes in your life.” A isten szeme... Nem rossz. Persze nem csak a hébereknek van mindenféle csillagképük, nekünk, magyaroknak is, ráadásul sokkal nagyobb, ősibb és szittyább, mint amilyet a liberálbolsevisták egyáltalán el tudnak képzelni. (Ha nem volna, ki kellene találni, hogy legyen a Kárpátok alatt is mire bámulni, s kívánni – hármat persze, mert az a magyar igazság.) De van.

Ismeretes, hogy már Hunor és Magor is említést tesz krónikájában az „isten cipőkanala” ne?vezetű égi jelenségről, melyet 20. századi grön?landi asztronómusok az epszilon m&zsetta nevű galaxis HO.zen?-trogli csillagködével véltek azonosítani. Megjegyzendő, hogy a cipőkanál hun eredetű használati tárgy, rovásírással így jelezték: [olvashatatlan krikszkrakszok]. Amikor ez az égi jel feltűnt, mindenfelé csodák történtek, példaképpen csak vitéz Csiklóssy Adalbert esetét emelném ki, aki a Szentföldről visszatérve pöszmegpusztai várába a kapu előtt zsebébe nyúlván így kiáltott fel (idézem): „Az istenfáját, kapukulcsom el?hagyám!”

Tudnivaló, hogy Géza (Gejcsa) fejedelem a cipőkanál használatát pogány eredete miatt szemfény- és fővesztés terhe alatt tiltotta, s Ince pápa A pedibus usque ad caput nevű enciklikája hatására kiállt a sámfa használata – mint az egyedüli igaz keresztény gyakorlat – mellett. Kézay Simon gazdagon illuminált Képtelen krónikájában az említett égi jelet is már új – ma úgy mondanánk: politikailag korrekt – nevén, „Az Isten Sám?fája”-ként említi. Így fohászkodhatott a fentebb említett nemes Csiklóssy az Isten Fájához, s ezt tevén „...nagy világosság világosítá meg az ő elméjét, s eszébe vevé vala, hogy kulcsát az kapzsi pogány szaracén elül farzsebébe dugá vala”, amiből még szkeptikusabb beállítottságú olvasóink számára is kitetszik, hogy természetfeletti jelenséggel van itt bizony dolgunk.

Nem kevésbé tanulságos a tengelyhatalmak furfangos kémjének, von Tató Fridrichnek esete, aki földi pályafutását a bécsi opera foyer-jában fejezte be, miután kigyulladt az álszakálla. Szavahihető szemtanúk szerint ez azután történt, hogy emberünk Strauss Svábbogarának szünetében Otto von Bismarck fogadott angora?nyulát elküldte az „Isten f...ba” (szövegromlás az eredetiben). Nos, hogy fáról vagy valami másról volt-e itt szó, abban a történetírók a mai napig nem tudnak megegyezni. Nem fogom most tovább szaporítani a természetfeletti jelenségek sorát, elég tán, ha befejezésül a KOLOMP-AIR légitársaság nem régi katasztrófájának mindenki által ismert különös, megmagyarázhatatlan körülményeire utalok.

Engem mindenesetre nagyon meghatott ez a mail, s rögtön kívántam is hármat: Bárcsak kapnék még egy ilyen szép lánc-mailt, bárcsak kapnék még egy ilyen szép lánc-mailt, és végül bárcsak kapnék még egy ilyen szép lánc-mailt. S láss csodát: pár héten belül tényleg kaptam három gyö?nyörű levelet. A egyik nagyon megtetszett, olyan okos dolgok voltak benne, idézem: „Kis történet kedves embereknek! Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon, és kijavította. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: »A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.« A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, melynek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn. A fiatal angyal dühös lett, és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. »Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki – vádolta. – A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.« »A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak – mondta ismét az idősebb angyal. – Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a következő éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a te?henet.«”

Sajnos a bűbájos mese vége valahogy lemaradt a levélből, de ezt én könnyen pótoltam: „Aha – mondta a fiatal, s elgondolkozott. – Milyen igazad van: a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Ha a gazda megtalálja az aranyat, vesz belőle a fiának egy motorbiciklit, az meg százhússzal belerohan a JRD kukoricasilójába és menten szörnyethal. A szegény embernek meg élve maradt a felesége, aki így gazdag szeretőjével végrehajthatta azt, amit már régen tervezett: egy éjszaka kisbaltával agyonverte a férjét. A lelkiismeret-furdalás azonban őt sem hagyta sokáig élni: mákonyt ivott s belehalt.”

Szívesen sorra venném a többi levélkét is de azt hiszem, egy szuszra tán ennyi is elég.