Lakitelek, 2007

A lakitelki találkozó 20. évfordulója alkalmából konferenciát rendeztek. A két évtizede ott történtek nem kis mértékben hozzájárultak az újkori magyar történelem ama fordulatához, amelyet ma jobb híján rendszerváltásnak nevezünk. Az MDF megalakulása és akkori tevékenysége nélkül nem – vagy más lett – volna a váltás, s a mai magyar politikai paletta is sokat köszönhet neki, hiszen a Magyar Demokrata Fórum mint első ilyen mozgalom alapvető feltétele volt a differenciálódásnak. Ilyen szempontból történelmi szerepét be is teljesítette.

Hogy ma valaki tiszteletből egy konferenciával emlékezik meg a 20. évfordulóról, az teljességgel rendben van. Arról értesülhetünk azonban a sajtóból, hogy többek nyilatkozatai, beszédei inkább csak nosztalgikus megnyilvánulások. Fekete Gyula író, a tanácskozás elnöke állítólag azt találta mondani, „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. Én sem vagyok már taknyos kölyök, megtapasztalhattam mindkét rendszert, bizony, mondom, ma sem áll Magyarország és a magyarság a helyzet magaslatán, de azért ha a kommunista diktatúra és a mai állapotok között kellene választanom, nem kérdéses, hogy nem a bolsevik elnyomást választanám. Ha a magyarság esélyeire élezem ki a mondatot, akkor ugyanez érvényes. Persze, a magyarság (ha szabad egyáltalán ennyire általánosítani) önmagához való viszonya jelenleg tragikus, de az esélyek egy (pontosabban több) európai uniós országban – a szövetség hibái ellenére – jobbak. Hogy aztán Fekete Gyula számos kormányt érintő kritikus megjegyzésével egyet lehet érteni – noha a demokrácia és a diktatúra Fekete általi interpretációja is kérdéses –, az nem egészen érvényteleníti a fenti kijelentést. Fokozásképpen nézzük Bíró Zoltán szavait: „A liberális diktatúrából ki kell szabadítani az országot.” Hát hogyne... A Dunából meg ki kell irtani az oroszlánokat... Rendszer-, nem pedig kormányváltásról beszélni egy demokráciában – merthogy Magyarország Gyurcsány és az MSZP igencsak elítélendő húzásai mellett vagy azok ellenére még mindig demokrácia, nevezzük jobb híján tehetetlen demokráciának – fölöttébb értelemzavaró vagy zavaros, vagy egyenesen problematikus. Mindezek mellett szinte eltörpül az általam költőként oly nagyra becsült Csoóri Sándor véleménye, aki szerint „nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, mert az MDF–SZDSZ-paktum a demokrácia megszűnését jelentette” (így parafrazálta szavait a FigyelőNet). Ad 1: Antall József kormánya a rendszerváltás utáni első kabinet volt, következésképpen a békés, ésszerű váltást biztosítani volt hivatott. Ezt meg is tette. Bizonyos gondok ellenére máig a legstabilabb magyar kormánynak tekinthető, mind a nyugat, mind pedig a kelet irányába tisztelhető politikát folytatott, kiállt a határon túli magyarság érdekei mellett, s történelmi helyzetéből adódóan lefektette az újkori magyar demokrácia alapköveit. Hogy aztán ezeket a köveket valakik azóta felrugdosták... Ad 2: az MDF–SZDSZ-paktum akkor reális alternatívája volt az egyértelműen bolsevik utódokkal való szövetkezésnek (lásd hogyan járt e tekintetben pl. Szlovákia), vagyis az akkori legjobb megoldásnak tűnik. Ad 3: Hogy a magyar néppel metodikailag mi módon köthet paktumot egy párt, az fölöttébb tisztázatlan, valószínűleg tisztázhatatlan. (Olyasmik jutnak csak eszembe, hogy egypártrendszer, nemzeti totalitarizmus stb. és/vagy a romantikus naivitás.) Viszont e kijelentés kirekesztő jellege evidens, mivel eszerint az SZDSZ anno nem a magyar népet képviselte. Következésképpen nem volt elég magyar, és már ott is vagyunk, ahol nem szeretnénk. Igaz, ez a demokrácia tele van hazugsággal. De tévedéssel is. Csak az egyik erkölcstelen, de mindkettő veszélyes! Tovább megyek: Mára a mai politikai paletta addig jutott a pártok közötti konfliktusok gerjesztésével, hogy „arcaik” megegyezésképtelenné váltak. Anélkül, hogy ne dobnák el teljesen az önbecsülésüket, nem is igazán törekedhetnek rá. Magyarán (jó szó ez a magyarán!), csak politikai nemzedék- vagy garnitúraváltás esetén képzelhető el például (amolyan német mintára) egy ma hasznosnak mutatkozó koalíció. (E pillanatban minden más variáció még mélyebb ellentétekhez vezetne.) Persze a matematika és az ésszerűség sem jár mindig kéz a kézben.

Való igaz, Magyarország erkölcsi, nemzeti, gazdasági és belpolitikai válságban van. Nem nyakig, homlokig! Való igaz, ezzel valamit kezdeni kellene! De valamilyen, akár kényszeredett összefogással. Lakitelek történelmi szimbólum. S ha a mai pártérdekek ki nem sajátítják, úgy, ahogy valakik kisajátítják a nemzetet, mások a baloldaliságot, megint mások a szabadelvűséget vagy a demokráciát, akkor az is marad. S nem rombolja le néhai hitelét. Remélem.