Kutyus a gramofontölcsér előtt

Az alábbi rövid eszmefuttatás témája egyetlen filmkocka. Ez valószínűleg szokatlan jelenség lehet mindazok számára, akik a tartalomfelmondó filmismertetésekhez szoktak hozzá. A filmek azonban nemcsak történetből, hanem önállósodó látványelemekből is állnak (sok egyéb mellett), tehát nem mindig az az érdekes elsősorban, hogy miről szól a mozi, hanem az is, hogy mit látunk.

Ez a képkocka a következőképpen lelhető fel. A Vadiúj vadnyugat című, Barry Sonnenfeld által rendezett filmben keressük ki azt a jelenetet, amikor egy kétéltű gőzgép belsejében az ördögi Dr. Loveless (Kenneth Branagh) lelövi azt a katonát (Ted Levine), aki a háborúban elvesztette az egyik fülkagylóját, s ezért helyette kis tölcsér áll ki a fejéből. (A DVD-n a jelenetválasztás menü megkönnyíti a dolgunkat, ugorjunk a 14. jelenetre.) A figura a lövés következtében hanyatt esik, ám ekkor egy látszólag oda nem illő snitt veszi kezdetét. A gyilkosság közönségéből az egyik úriembernek egy fehér, fekete fülű kiskutya ül az ölében. Az eb a földre ugrik, és odaszalad a holttesthez. Mielőtt azonban odaérne, megtorpan, ülő helyzetet vesz föl, és a tölcsérre mered. Itt állítsuk meg a filmet (vagyis nyomjuk meg a pause gombot). És amit látunk, az a His Master’s Voice logó mása, kicsinyített tölcsérrel.

Na mármost, ha feltesszük azt a kérdést, hogy ennek mi köze van a Vadiúj vadnyugathoz, akkor erre a következő válasz adható. A történet akkor vette kezdetét, amikor Francis Barraud észrevette, hogy Nipper nevű kutyája a gramofontölcsért kémleli, hogy vajon honnan jöhet a hang. A művész a kutya halála után három évvel megfestette a jelenetet, a képet 1899-ben A fonográfot néző és hallgató kutya címen regisztrálta, majd később átkeresztelte His Master’s Voice-ra (Az ő Urának hangja), és eladta a Gramofon Társaságnak. A kép a társaság védjegye lett, s innen kezdve óriási karriert futott be; ma már látható tányéron, ajtóütközőn, matchboxon, Juhász R. József vizuális munkáin vagy akár alsóneműn is, a gyűjtők igen nagy örömére.

Másfelől érdekes, hogy bár a hang természetesen nem látható a festményen, a beállítás igen jól szemlélteti a technológiához és a médiumokhoz való önkéntelen viszonyt, illetve ezek egymás felőli részleges megjeleníthetetlenségét is. Valószínűleg ez ragadhatta meg a Vadiúj vadnyugat készítőit is Nipper ikonná vált mozdulatában. Az utalás ráadásul a film cselekménye szempontjából is funkcionális, hiszen Dr. Loveless – a steampunk (gőzpunk) műfajának megfelelően – technicizálja, gépekkel népesíti be a vadnyugatot. (De számos apróbb részleten is elgondolkodhat a néző mindezzel kapcsolatban: pl. az emberi test átszerkesztésének sémái, protézis és másolat viszonya, véletlen és ismétlődés összefonódása.) A képre való rájátszás tehát olyan információs hálót hoz létre, melyben szinte tobzódnak a médiumok. Egy filmkockán kivehető lesz egy festmény(téma), melyen egy kiskutya mellett egy gramofontölcsérhez hasonló tárgy látható, vagyis megvalósul a vizuális és az auditív médiumok – korántsem véletlen – találkozása a filmvásznon, mozgókép formájában. Ezek szerint a Vadiúj vadnyugat nemcsak a Will Smith- vagy westernrajongóknak, hanem a His Master’s Voice logóra specializálódott gyűjtőknek is ajánlható?