Kuciak-ügy: nyilvános az ítélet indoklása

Az ítélet írásos indoklása 139 oldalt tesz ki, nagyjából harmada szól Marián Kočner és Alena Zsuzsová felmentéséről.

In dubio pro reo

Kočner és Zsuzsová szeptember eleji felmentésének szóbeli indoklásához képest az írásbeli indoklás részletesebben is tárgyalja, miért támadtak erős kétségei a Ružena Sabová, Ivan Matel és Rastislav Stieranka összetételű szenátusnak a két vádlott bűnösségével kapcsolatban. Bár Sabováék elismerik, közvetett bizonyítékok alapján is el lehet valakit ítélni, ezeknek a bizonyítékoknak zárt, logikus láncot kell alkotniuk, melynek kikezdhetetlennek kell lennie, és egyetlen lehetséges elkövetési módot kell feltételeznie, kizárva más alternatívákat. Ebben az esetben pedig ez nem történt meg.

A bíróság ugyanis meg van róla győződve, hogy Kočnernek fogalma sem volt arról, hogy Ján Kuciakot megölték azelőtt, hogy ez nyilvánosságra került volna, és cselekedetei sem mutattak abba az irányba, hogy meg akarta gyilkoltatni az újságírót. Sabováék szenátusa szerint a vád semmilyen módon sem bizonyította, hogy ha Kočner valóban megrendelte a gyilkosságot, milyen módon, hol és milyen körülmények közt tette ezt meg.

Az Andruskó-paradoxon

A szenátus már a szóbeli indoklásban is hivatkozott arra, hogy Andruskó Zoltánt, a gyilkosságban közvetítőként részt vevő, már 15 évre ítélt vállalkozót miért tartja megbízhatatlan tanúnak – annak ellenére, hogy ugyanabban az ügyben más állításait hitelesnek tartotta. Az írásos indoklásban abból indulnak ki, hogy Andruskó bűnbánó vádlott, aki vádalkut akart kötni, és bár erre joga van, Kočner és Zsuzsová elleni tanúskodásával alacsonyabb büntetést szeretett volna elérni, ezért minden megnyilvánulását más bizonyítékokkal kontextusban kell értékelni. Ez magyarázza, hogy a gyilkosság egyik végrehajtójával, Szabó Tamással kapcsolatban hitelt adtak a vallomásának, Kočner és Zsuzsová kapcsán kétségeik merültek fel. Szabóval kapcsolatban ugyanis Andruskó állításai összecsengenek más bizonyítékokkal – a két másik vádlottal kapcsolatban azonban rengeteg az ellentmondás. Az indoklásban a szenátus kétoldalnyi ilyen hibát és ellentmondást sorol fel: például azt, hogy Andruskó állítólag a gyilkosságért járó 50 ezer eurót egy nappal a gyilkosság után, február 22-én délelőtt kapta meg Zsuzsovától, ám a vádlottak mobiljainak cellainformációi ezt nem támasztották alá. Andruskó pedig később módosított, és már délutánról beszélt. Nem volt pontos az sem, amikor Andruskó leírta, hogy történt a kettős gyilkosság – azt állította például, hogy Szabó Tamás is a házban volt, de később kiderült, Martina Kušnírovát és Ján Kuciakot Miroslav Marček, a kéttagú végrehajtó csapat egyik tagja egyedül ölte meg.

A szenátus kiemeli: Andruskó vallomásának kulcsfontosságú részei nem közvetett ismereteiből származnak, hanem közvetetten jutottak el hozzá – Kočnert például az ő vallomása köti össze a gyilkossággal, ám állítása szerint erről és sok egyéb részletről kizárólag Alena Zsuzsovától hallott, aki azonban mindent tagad, és több kulcsmomentumban nem sikerült bizonyítani, hogy hazudna.

A bíróság ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy Andruskó már szeptemberi letartóztatásakor azonnal beismerte a gyilkosság közvetítését, és beszélt Alena Zsuzsováról a rendőröknek – és ha hazudott volna, azzal saját dolgát nehezíti meg. Az első vallomását azonban a büntető perrendtartás szerint a bíróság nem is vehette figyelembe – írja az indoklást elemző Sme napilap. Egy ember ugyanis nem tehet vallomást két pozícióból – márpedig Andruskó előbb társvádlott volt, majd vádalkut kötött, így különálló eljárásba került, és a Kočner és Zsuzsová elleni perben már csak mint tanú vett részt. Ekkor viszont már egy előre elkészített, jegyzetekből felolvasott vallomást tett, nem spontán módon beszélt, ez pedig csökkentette a vallomás hitelességét.

Tóth is hiteltelen

A bíróság az ügy egy másik fontos tanúját, Peter Tóth egykori újságírót és titkosszolgálati tisztet, Kočner legközelebbi munkatársát is hiteltelennek véli az ügyben – ennek oka pedig szerintük az, hogy Tóth meg akarta úszni a büntetést, ezért vallott Kočner és Zsuzsová ellen. A volt titkosszolga szervezte meg ugyanis az újságírók, köztük Ján Kuciak megfigyelését, a bíróság szerint azonban ennek célja nem Kuciak meggyilkolásának előkészítése, hanem lejáratása volt. A szenátus szerint Tóth már azelőtt úgy gondolta, hogy a vádlottak a bűncselekmény elkövetői, mielőtt ez bizonyítást nyert volna, így ezzel az előítélettel fordult a hatóságokhoz, és ebben a szellemben tett vallomást – nem független tanúként, hanem társtettessége tudatában, a büntetést megúszandó. A bíróság véleménye összevág Jozef Šátek korábbi nyomozó véleményével, jegyzi meg a Sme: Šátek szerint a rendőrségnek nem szabadott volna informális megegyezés alapján együttműködnie Tóthtal, hanem vádemelési javaslatot kellett volna tennie, és le kellett volna tartóztatnia. Tóth ugyanis akkor is vallott volna, ám ebben a felállásban a volt titkosszolga egyoldalúan vázolhatta fel a verzióját, úgy, ahogy az a leginkább megfelelt neki, így befolyásolhatta más esetleges bűnrészesek felfedését.

A szenátus többször is felhívja a figyelmet arra, hogy Tóth volt titkosszolgálati tiszt, és spekuláció szintjén azt is felveti, hogy a Kuciakról szóló információk ezért máshoz is eljuthattak, nem csak Kočnerhez – példaként a Gorillaügyet hozzák fel, ahol például üzleteltek a Vazov utcai konspirációs lakás lehallgatásának felvételeivel.

A Denník N az írásbeli indoklás Tóthtal kapcsolatos értékelésében ugyanakkor felhívja a figyelmet: a szenátus ellentmondásosan magyarázza Tóth szerepét, és úgy véli hiteltelennek a volt titkosszolga vallomását, hogy a tárgyalás során nem vett figyelembe és nem engedélyezett olyan bizonyítékokat, melyek a vallomás igazát bizonyítanák.

Threema-gondok

Az indoklásban a szenátus nem vonja kétségbe, hogy Kočner Threema-kommunikációja törvényesen szerzett és releváns bizonyíték. Úgy gondolják azonban, hogy a kommunikáció Alena Zsuzsová és Marián Kočner között – mely a vád szerint bizonyítaná, hogy a két vádlott a gyilkosságról, annak megrendeléséről és kifizetéséről kódolva beszélt egymással – nem egyértelmű. A használt emotikonok és szóképek metaforikus jelentése szerintük nem értékelhető konkrétumként, a bíróság ezeket nem vehette figyelembe a bűnösség vagy ártatlanság megállapításánál – hiszen sok üzenetnek lehet olyan magyarázata is, amely a védelem állításaival cseng össze. Azt, hogy ezeket az üzeneteket a vád részletesen magyarázta, összekötötte a vádlottak cselekedeteivel és kontextusba helyezte, a bíróság nem értékelte, mondván, ez egy narratíva ugyan, de nem evidencia.

Mi lesz most?

Az indoklás szerint Kočnert így tulajdonképpen semmi sem köti össze Ján Kuciak és Martina Kušnírovával, csak bizonytalan vallomások és közvetett, nem egyértelmű bizonyítékok – valamint az indíték, ám a szenátus szerint ez nem elég még csak a vádemelésre sem, nemhogy az elítélésére, hiszen a gyilkosságra másnak is lehetett indítéka. Az indoklást elemző Aktuality.sk rámutat, a bizonyítás során nem merült fel semmilyen gyanú mással szemben – a szenátus egyszer sem említ még csak általánosságban sem más, figyelembe vehető alternatívát azzal kapcsolatban, ki gyilkoltathatta meg a két fiatalt, és miért. Az ügyben az ügyészség fellebbezést nyújtott be, így az ügy a Legfelsőbb Bíróságra kerül.