Közüggyé váló közbeszerzések

Molnár Rozália: „A közbeszerzési törvényben nem sok megtorló intézkedés található.” A Számvevőszék (NKÚ) jelentése szerint a közbeszerzési törvény még mindig azok közé a jogszabályok közé tartozik, amelyeket a legtöbbször megszegnek. Melyek a leggyakoribb szabálysértések az ajánlatkérők részéről?

Az 1999-ben elfogadott törvény a nyugat-európai joggyakorlattal kompatibilis jogszabály, amely meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket a közbeszerzés során az ajánlatkérőknek és az ajánlattevőknek egyaránt be kellene tartaniuk. Ennek ellenére sokszor és sokan megszegik a törvényt. A legtöbbször már a közbeszerzési folyamat előtti fázisban, vagyis az előkészítés során hiba csúszik az ajánlatkérők tevékenységébe. Ugyanis gyakran az utolsó pillanatra hagyják a közbeszerzést, és kevés idejük marad előkészítésére. Utolsó pillanatban teszik közzé a hirdetést, utolsó pillanatban készítik elő a tervezetet. Az ajánlattevők így gyakran nem kapnak világos képet arról, mit is kérnek tőlük. A törvény világosan meghatározza, mit kell tartalmaznia a közbeszerzési dokumentációnak, és főleg, hogy milyen feltételek követelhetők az ajánlattevőktől. Vannak azonban nem kötelező feltételek is, amelyeket jellegüktől függően úgy kellene meghatározni, hogy azokból világosan kiderüljön, mit is akar az ajánlatkérő. A dokumentációs nyilvántartáshoz kellenek bizonyos mellékletek is, s ha azt az ajánlattevő nem írja oda, már meg is van a vita, ki hogyan értelmezte a törvényt. Az ajánlatkérőknek kevesebb feltételt kellene szabniuk, világosakat és könnyen teljesíthetőket. Problémák vannak az értékelésnél is. A legfontosabb, hogy az ajánlattevések elbírálásához szakembereket kell alkalmazni.

Egy törvényt úgy lehet a legmegfelelőbben betartani, ha a jogszabály megsértése miatt kiszabott büntetések elriasztóak legyenek. Úgy gondolja, hogy a közbeszerzés során kiszabott büntetések ilyenek?

A közbeszerzési törvényben nem sok megtorló intézkedés található. A törvény 90-es paragrafusa szerint a szankciók elérhetik akár az egymillió koronát, attól függően, hogy a közbeszerzést milyen szempontból sértik. Ha valaki nem ír ki közbeszerzést, akár egymillió koronás büntetést is kiszabhatunk. Szankcionáljuk azt is, ha a közbeszerzést nem tették közzé a közlönyünkben. Százezer koronás büntetés vár arra, aki nem tartja be hivatalunk rendelkezéseit. Büntetjük azt is, ha az ajánlatkérő nem tartja be az általa szabott feltételeket. Ez azonban korántsem elegendő, a büntetések skáláját növelni kell.

Melyek voltak a legkirívóbb büntetések?

A külügyminisztérium olyan céggel dolgoztatott, amelyről már az ajánlattevés pillanatában tudható volt, hogy nem teljesíti kötelezettségeit a biztosítóval szemben. A legtöbb bírság azzal függött össze, hogy az ajánlatkérők nem tartották be a tárgyalásos eljárás feltételeit.

Sokszor és sokan bírálták, hogy az egyes ajánlatkérők a közbeszerzésnek milyen formáját választották. Önök ezt képesek befolyásolni, vagy ez teljes mértékben az ajánlatkérőktől függ?

Ez utóbbiaknak a joga, hogy milyen formáját választják a közbeszerzésnek, amit mi nem tudunk befolyásolni. Mi azonban folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy a legmegfelelőbbnek a pályázati eljárást tartjuk.

A közvélemény számára az egyik legismertebb példa az államkincstár informatikai rendszerére kiírt pályázat, amely négyszeri nekifutásra sem járt sikerrel, míg a pénzügy végül a gyorsított tárgyalásos eljárás mellett döntött.

Mi négyszer adtuk vissza az ügyet a pénzügyminisztériumnak, mivel az értékelő bizottság nem dolgozott jól. A pénzügyminiszter, amikor úgy látta, hogy tovább már nem halasztható a pályázat lezárása, akkor döntött – jogosan – a gyorsított tárgyalásos eljárás mellett. Az ajánlatkérőnek jogában áll megszüntetni a versenyt, ha úgy látja, hogy nem szolgálja azt a célt, amit eredetileg el szerettek volna érni.

Az államkincstár informatikai rendszere esetében az adófizetők egymilliárd koronájáról van szó. Mit gondol, mennyire átlátható a minisztérium által választott közbeszerzés jelenlegi formája?

Szerintem a jelenlegi formával még nyerhetnek is, mert a tárgyalásos forma tág teret ad az ajánlatkérőnek ahhoz, hogy lealkudja az árat. Jelenleg így minden a pénzügyminisztériumtól függ.

A közvélemény által különös érdeklődésnek örvendő másik közbeszerzési eljárás a vasúti motorvonatokra kiírt tender. Önök a Legfőbb Ügyészség kérésére most vizsgálják az ügyet. Milyen részeredményekkel tud szolgálni?

Már korábban két eljárás folyt, egy 2000-ben, egy pedig 2001-ben. Mi ezt a két versenyt ellenőriztük, most az ajánlatkérőnek feltett kérdésekre várjuk a választ, a dokumentációval kapcsolatos pontatlanságokkal kapcsolatban. Mi ezt követően csak azt véleményezzük majd, hogy betartották-e a közbeszerzési törvényt az eljárások során.

Ősszel parlamenti választások lesznek, az új kormánnyal többnyire új emberek is jönnek. Ha mégis megmaradhatna a hivatal élén, mit változtatna még a közbeszerzés terén?

Jobban oda kellene figyelnünk a közbeszerzési szakemberek továbbképzésére. Elindítottunk egy tanfolyamsorozatot, amellyel azt szeretnénk elérni, hogy a közbeszerzési folyamat minősége jelentősen javuljon. Tavaly csaknem félmillió koronát fordítottunk erre a célra, aminek köszönhetően mintegy 4 ezer embert sikerült felkészítenünk.