Muhari Eszter: végre abbahagyhatom a koncentrálást

„Nagyon sokat elvesz belőlem mentálisan, fizikálisan, nem mosolyoghatok senkire, mert akkor azonnal elmegy a fókusz” – magyarázta.

Elárulta, hogy nagyon sokat dolgozott fejben azért, hogy így tudjon teljesíteni, hónapok óta erre készült.

„A vívásnak ez a legnagyobb kulcsa, hogy minden fejben dől el” – hangsúlyozta.

Az elődöntőben elszenvedett vereségét illetően úgy vélekedett, valószínűleg jobb volt, hogy a második párban vívott, mert így kevesebb ideje maradt ezen rágódni.

„Azonnal el akartam hessegetni ezt a gondolatot, hiszen tudtam, hogy így is, úgy is lesz még egy második meccs, amit meg kell nyernem” – mondta.

A bronzmérkőzés végén bevitt ráadástusnál azért volt határozott, mert kapott kívülről segítséget.

„Néztem az edzőmet és olyan önbizalmat láttam rajta, ami megadta nekem azt, hogy nagyon bátor legyek az utolsó tusban és higgyek az elmúlt 13 év közös munkájában. Végül kijött belőlem ez a bátorság és meg tudtam csinálni azt az akciót, amivel bevittem az utolsó találatot” – elevenítette fel a bronzérmet érő akció körülményeit.

Muhari Eszter számára május végén dőlt el, hogy részt vehet a párizsi olimpián.

„Az egész év egy óriási hullámvasút volt, és most végre úgy érzem, hogy ha nem is a csúcsra értem, de a saját elvárásomnak megfeleltem: éremért jöttem és ezt sikerült megszereznem” – mondta, hozzátéve, már az óriási siker, hogy összejött számára a kvótaszerzés, a mostani szereplés „csak hab a tortán”.

Elárulta, hogy a Grand Palais-ben, a helyszínen szurkoltak neki a szülei.

„Itt van édesanyám, édesapukám. Szerencsére sikerült meggyőzni őket, hogy jöjjenek ki, mert nagyon izgulós típusok, és nem akartak. Úgyhogy nagyon örülök, hogy meggyőztem őket” – fogalmazott.

Az elvesztett elődöntőt és a kiharcolt bronzérmet illetően úgy fogalmazott: „van bennem egy kis csalódottság, de ez az első olimpiám, 21 éves vagyok és szeretném helyén kezelni a dolgot”.