Komáromban ül össze a református Generális Konvent

Erről még április elején a Borsod megyei Mályiban megtartott ülésen döntöttek. A testület hatéves fennállása óta – Budapest, Debrecen, Sárospatak és Pápa után – ez lesz az első határon túli helyszín, ahol egyebek mellett várhatóan elfogadják a Magyar Református Egyház költségvetését és a Protestáns Pátensről is megemlékeznek a résztvevők.

A Generális Konvent ülése a Selye János Egyetem konferencia központjában kezdődik istentisztelettel, majd Fazekas László püspök a résztvevőknek bemutatja a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat. A 2009-es évi és a bizottsági beszámolók után szó lesz a tartalmi (misszió, diakónia, ifjúság, kommunikáció, oktatás, külügyi és ökumenikus) együttműködések fejleményeiről. A tárgysorozati pontok szerint, - amelyet a május 26-án ülésező Elnökség még pontosít - a résztvevők elfogadják a Magyar Református Egyház költségvetését, amelynek jelentős részét a Magyarországi Református Egyház vállalt magára. A Generális Konvent ebből finanszírozná azokat a terveket, amelyek a Kárpát-medencei reformátusság összetartozását és egységét hivatottak szolgálni. A tárgysorozati program között szerepel a Protestáns Pátensről való megemlékezés és Bethlen Gábor emlékének a megörökítése is.
A Generális Konvent komáromi ülése a záró nyilatkozat elfogadásával zárul.

A Generális Konventről röviden
2004 nyarától új együttműködési formaként működik a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent – röviden: Generális Konvent –, a Kárpát-medencei magyar református egyházak, egyházkerületek és egyházmegyék mindenkori törvényesen megválasztott hivatalban lévő elnökségségeinek a Magyar Református Egyház egységét munkáló tanácskozó és javaslattevő testülete.

1881-ben az addig térségi és történelmi okokból különálló öt magyar református egyháztest egyesült, ám ezt az állapotot az ország első világháború utáni feldarabolása megszüntette. Attól fogva – liturgiai és egyházjogi szempontból – egymástól elszigetelten fejlődtek az utódállamokbeli református egyházak. A Generális Konvent megalakulásának egyik fő célkitűzése ebben a helyzetben ezért az volt, hogy a magyarországi református egyházkerületek és a határon túli magyar református egyházak egyháztestei szolgálatának összehangolásával – másfél évtizeddel a rendszerváltozás után, az Európai Unió kibővülése teremtette új helyzetben – e különbségek csökkenjenek.

A rendszerváltást követően, az 1990-es években több olyan szervezet is létrejött, amely a szétszórtságban élő magyar reformátusság együttműködését hivatott segíteni. Az 1991-ben, egyesületként létrehívott Magyar Reformátusok Világszövetsége a református lelkiség építésében és világméretű összehangolásában látta munkája küldetését. Az 1995-ben alakult Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata a magyar reformátusság konzultatív, reprezentatív és demonstratív szerveként kívánt működni. A Generális Konvent fontos újdonsága, hogy az állami szabályozás alapján működő egyesületi forma helyett immár belső egyházi törvények és megállapodások jelölik ki az együttműködés feltételrendszerét.

A Kárpát-medencei egyházkerületek és egyházmegyék vezetőinek első kétnapos munkatalálkozója 2004. július 8-9-én volt Budapesten, a Ráday Kollégium dísztermében, ahová a történelmi Magyarország 64 egyházmegyéjéből és 9 egyházkerületéből érkeztek a résztvevők. Itt a Kárpát-medencei egyháztestek az alábbi célkitűzéseket fogalmazták meg:
- egymás kölcsönös tájékoztatása,
- egységes és egyeztetett érdekképviselet az európai és világméretű egyházi szervezetekben, valamint a segélyszervezetekben,
- egymás iránti testvéri szolidaritásuk határozottabb gyakorlása,
- az érintett egyháztestek egységes liturgiája és jogalkotása lehetőségének megvizsgálása,
- a lelkipásztor- és teológusképzés, valamint a közoktatási és felsőoktatási intézményrendszer szervezeti és tartalmi egységesítése, figyelembe véve az egyháztestek saját hagyományait és az Európai Unió kihívásait.

A tanácskozásnak azóta két formája van: évente egyszer tanácskozik a Generális Konvent plenáris ülése – a Kárpát-medencei egyházak és egyházkerületek, valamint egyházmegyék elnökségeinek részvételével –, ennél gyakrabban találkozik az elnökség – az egyházkerületek püspökei és főgondnokai – aktuális kérdések megvitatására. A közös munka koordinálására három szakbizottság is alakult: az egyházalkotmányi, a liturgiai és a közös képviseleti bizottság.

A Magyarországi Református Egyház 2005. május 26-27-i zsinati ülésszakán történelmi döntést hozott: az egyházi alkotmányban rögzített egyháztagságot a Zsinat kiterjesztette a világ különböző részein élő magyar reformátusokra. Ezzel a Magyarországi Református Egyház Zsinata a más országokban élő magyar reformátussággal már korábban kifejezésre juttatott lelki közösség deklarálásán túl jogi formában is megerősítette a magyar református hívek egységét, egymás elfogadását, szándéka szerint tovább csökkentve ezzel a magyar ajkú reformátusság Trianon miatt bekövetkezett – hitéleti, egyházjogi – széttagoltságát.

A 2005. július 7-8-i debreceni ülés zárónyilatkozata ezek után újabb célkitűzést fogalmazhatott meg: „Elköteleztük magunkat a Magyar Református Egyház egységének újbóli megteremtésére azzal, hogy célul tűztük ki egy közös Református Egyházi Alaptörvény megalkotását. […] Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház.” (Reformata, iski)