Kolóniák

Valószínűleg az Alien tetralógia az egyik legszebb kivitelezésű DVD-kiadvány. A domborműves díszdoboz méltó csomagolása a kilenckorongos verziónak. A széria extra változatai (újravágott darabjai) mellé egy-egy bonusz lemez társul, kiegészülve a kilencedikkel, melyet a kiadvány apropójából készített a gyártó cég. Eme utolsó korongon kapott helyet az Alien evolúció című dokumentumfilm, mely címével ellentétben nem arról szól, hogy miképp értelmezhető az idegen faj biológiai szempontból, hanem arról, hogyan alakult ki a produkció tervezete. Giger mesterműve azonban érdekes lehet biológiai megközelítésből is, hiszen egy nem földi eredetű lényről lévén szó szembesülhetünk az evolúció földitől eltérő eredményével. Ez tehát feltétlenül megér egy-két mondatot. Elsőként próbáljuk összerakni a négy rész (melyek mindegyike önálló mű is) alapján, hogy milyen a szóban forgó idegen faj életciklusa, és hogyan épül fel az idegenek társadalma. Kezdetben voltak a tojások, vagy aki tojta őket? Szóval a királynő által lerakott tojásokból kikel egy parazita, amelyik megérezvén a közelébe kerülő leendő gazdaszervezetet, kiugrik a tojásból, és rátapad az áldozat arcára. (Ez utóbbi nemcsak emberi lény lehet természetesen, hanem bármilyen nagyobb testű, kifejlett légzőszervvel rendelkező organizmus.) Az áldozat elkábul, de a polipra hasonlító parazita életben tartja, és bejuttatja csíráját a gazdaszervezet mellkasába. Az ebből kifejlődő utód szétrobbantja áldozata mellkasát, és mintha tojásból kelne ki, önálló életre képes egyedként kezdi meg újabb életciklusát. Pár órán belül a 10-20 centis új egyedből kétméteres vérszomjas ragadozó alakul ki. Ezek a „felnőtt” egyedek valószínűleg háromféle kasztot alkotnak (de az is lehetséges, hogy bármelyik egyed képes betölteni többféle funkciót), és a ciklus kezdődhet elölről.

Az idegenek a földi rovartársadalmakhoz hasonló rendszerben élnek, tehát a hangyák, a méhek és a termeszek társadalma felől megközelíthető az idegenek szervezettsége is. A rovarállam óriási család, melynek minden egyes tagja azonos anyától származik. (Csak érdekességképpen, a Földön élő legnagyobb ismert közösség Észak-Olaszországtól Portugáliáig terjed: 5953 kilométer hosszan nyúlik el egy argentin hangyakolónia élőhelye.) A faj egyedei a királynő által lerakott petékből kelnek ki, és egyikük sem képes ellátni a másik feladatát. A dolgozók, a katonák vagy az olyan egyedek, amelyekben élelmet tárolnak, specializált szervezeteknek tekinthetők. A szaporodó nőstények (királynő) mellett szaporodó hímeket találunk (herék vagy királyok), a dolgozók ezeket táplálják és védelmezik, továbbá gondozzák az utódaikat. Egyes hangya- és termeszfajoknál a királynő mérete több százszorosa a dolgozókénak, és mivel teljesen mozgásképtelen, emezek állandóan tisztogatják, etetik, petéit utódgondozókba szállítják, és ráadásul utaztatják is. Látható, hogy az idegenek társadalma a földi fajokéhoz képest egyszerűbb: a királynő önálló mozgásra képes, utódai valószínűleg multifunkcionálisak. A filmsorozatból nem derül ki egymáshoz való viszonyuk, csak annyi, hogy a tojáskamrába szállítják az áldozatokat a kifejlett példányok, éppen ezért csak találgathatunk. Érdekes hipotézis, hogy – egyes értelmezők szerint – az idegen bármely példánya képes létrehozni a „bolyt”.

Elképesztő azonban, hogy az említett csoportszervezet nem csak az államalkotó rovarokra jellemző. Kenya, Szomália és Etiópia területein élnek az ún. vakondpatkányok, az emlősök világának „társas rovarjai”. A kolóniában itt is csak egyetlen nőstény szül utódokat, mindössze két-három hímmel párzik, az összes többi egyed kimarad a szaporodásból. A dolgozók azonban mindkét nembeliek, a méretüktől függ, hogy milyen munkát végeznek. A vakondpatkányok megeszik egymás székletét, némelyek felhalmozzák testükben az ürüléket, ily módon éléskamrákként funkcionálhatnak, mint ahogyan az bizonyos hangyafajoknál megszokott. (A dolgozók egyik kasztja mozdulatlanul lóg a mennyezetről élelemraktárakként szolgálva a többieket.) A vakondpatkányok legérdekesebb tulajdonsága azonban nem ez, hanem hogy nincsenek olyan egyedeik (vagy nem tudunk róluk), amelyek elhagyják az üregrendszert, ahogyan a szárnyas szaporodó rovarok. A vakondpatkányok elveszett kasztja a zoológia egyik rejtélyének számít. (Ha időközben fel nem fedezték Afrikában. Ez azért nem zárható ki, mert könnyen lehet, hogy a csupasz állatok szóródó egyedei szőrösek, vagyis valamelyik felszíni kisemlőssel azonosak.)

Mivel az Alien-filmekben nem látjuk az idegenek szaporodási mechanizmusát, ezért megkockáztatható, hogy míg életciklusuk a rovarokéra, társadalmuk – minden híresztelés ellenére – a vakondpatkányokéra hasonlít leginkább. Ez azonban csak alaki hasonlóság, az idegen ugyanis képes arra, amire a földi evolúció csak nagy léptékben: a gazdaszervezethez részben idomulván tojásrakóból elevenszülővé válik – ez Ripley (Sigourney Weaver) öröksége a faj számára. Az ilyen adaptív képesség láttán az ember azon sem csodálkozna, ha a Giger-figura leugrana a DVD-kiadvány borítójáról.