Közélet

Kitörni a ködlő falak mögül. Szaló Csaba szociológussal, egyetemi docenssel beszélgetünk

Közép-Európában manapság nincs elegendő elhivatott védelmezője az aktív demokráciának. A nyitott európai értékrend erkölcsi felelősségtudatával szemben a pesszimizmust hirdető populizmus hagy bennünk bénító lenyomatokat.
Miklósi Péter

2019. január 18. 21:30

Szaló Csaba
Szaló Csaba - Somogyi Tibor felvétele

Vagyunk-e, leszünk-e annyira józan gondolkodásúak, hogy megértsük: magunk alatt vágjuk a fát, ha a demokrácia megszilárdítása helyett felülünk a köldöknéző, az önmagunk (f)elsőbbségén és hasznán kívül minden egyebet rossznak, felháborítónak és idegennek mondó közhangulatnak?! Szaló Csaba szociológussal, egyetemi docenssel beszélgetünk.

*

A berlini fal lebontása, a kommunizmus bukása és a rendszerváltás hullámai után – tehát a múlt század kilencvenes éveinek elején – régiónkban az emberek tele voltak a jobb világról szőtt reményekkel. Napjainkban a többség mégis pesszimista, pedig számos grafikonnal alátámaszthatóan egyre kedvezőbb körülmények között élünk. Vajon a szociológus szerint mi kellene ahhoz, hogy hitet tegyünk a tagadhatatlan fejlődés mellett?

Tárgyilagosabb és értőbb látásmód, hogy a körülöttünk zajló világot objektívabb összefüggésekben tudjuk szemügyre venni. Tájainkon azonban az emberek zöme, népiesen szólva, jobbára csak az orráig lát, így a tágabb összefüggések latolgatása helyett pusztán szűk egyéni miliőjük szemszögéből értékelik a mindennapi lét általános tapasztalatait. Éppen erre a relatív deprivációra, tehát a viszonylagos szegénység szemléletmódjára vonatkozik az egyik alapvető szociológiai elmélet. Az a társadalmi tünet, hogy amint az emberek csak egy kissé jobb módban élnek, hamarosan frusztráltabbá is válnak, mert a növekvő igényeik rendre nagyobbak, mint a reális lehetőségeik. Kutatások igazolják, hogy a szóban forgó jelenség különféle jelei, például az egykori Csehszlovákiában, már a rendszerváltás előtt, az ötvenes-hatvanas években megfigyelhetők voltak. Ilyenformán az sem meglepő, hogy lényegében erre vezethetők vissza az 1989 utáni utópisztikus viták eredői: vajon életszínvonal dolgában öt, vagy „csak” tizenöt esztendő alatt fogjuk utolérni Ausztriát... Azóta réges-régen kiderült, hogy bár nálunk is valóban sok területen, sok minden sokat fejlődött – a mai osztrák nívó eléréséhez talán egy további negyed évszázad is kevés lesz! Még ha érdemes is visszapillantani, hogy hol tartottunk ’89ben, és mára mekkorát tudott előrelépni mind a hazai társadalom, mind az egész közép-európai régió. De mert a természetes fejlődés tényeinek hátat fordító emberek az objektív ítéletalkotással szintén hadilábon állnak, elsősorban az ő táboruk széles köreiben talál hiszékeny fülekre a lehetetlent is egyszerű varázslatként ígérgető populizmus.

Tudatunkban a populisták szólamai szorítják a háttérbe azt a józan elvárást, hogy felfogásunkban, Európa békéjében „hajózva”, megkérdőjeleződjön a levert társadalmi közhangulat és pesszimizmus?

A populisták és a szélsőjobb pártok hatása ott tud felülkerekedni a békés társadalmi fejlődés kétségtelen eredményein, ahol eluralkodik az elfogulatlan egyéni gondolkodás zárlata. Persze, azt mindenkinek önmagában kell eldöntenie, hogy hagyja-e elhatalmasodni magában ennek veszélyét. Vagy inkább arra összpontosítja figyelmét, hogy a populisták minden leegyszerűsítő, kirekesztő gyűlölködéssel „megoldást” kínáló huhogása ellenére velünk mennyi rossz nem történik! Akár az évek óta polgárháború sújtotta Szíriától kezdve a gyilkos békéjű Afganisztánon és a vízhiányban szenvedő Szudánon át egészen Ukrajnáig, hiszen az is riasztó, ami ebben a szomszéd országban már 2014 óta zajlik. És ezek csupán kiragadott példák a globális migráció alapvető indítékaira, zokon sem vehető szempontjai egy olyan világhelyzetben, amikor a háborús konfliktusok vagy az emberhez méltatlan élet egyéb körülményei miatt a Föld 30-40 százaléka lakhatatlan.

Átgondolva, átérezve ezt, mit tehet a szociológus?

Sóhajthat egy nagyot. Bár okosabban teszi, ha kerülve a pánikot nyíltan rávilágít: mekkora emberi gyarlóság közömbösnek maradni a modern kor sürgető civilizációs gondjai láttán, és csigaházba bújva azt hajtogatni, hogy mifelénkmindeznemprobléma. Nem csak a szociológia dolga arra figyelmeztetni, hogy akkor már késő lesz kapkodni, ha a hasonló gondok a körmünkre égnek. Mert például napjainkban már a megfizethetetlen kincsnek számító csallóközi ivóvíz sem makulátlanul tiszta!...

Eretnekség azt mondani, hogy a világban zajló folyamatok kissé kaotikusnak tűnnek? A nemzetközi rendszer törésvonalait lényegében a civilizációk közötti különbségek mélyítik; az európai társadalmakon belüli törésvonalak pedig az alapvető európai értékrend és a liberális hagyományokon nyugvó demokráciák védelmezői, illetve a széttagolódás, a szeparatizmus, az akarnok látszatdemokráciák, az euroszkepticizmus követői között húzódnak.

Valóban, hiszen a „mi – ők” megkülönböztetés tetten érhető. De nem abban az értelemben, ahogyan 1990 előtt még a kétpólusú világ hatalmi egyensúlyának egyetlen világos képletével leírhattuk a nemzetközi rendszert. A hidegháború vége óta számos, az úgynevezett „keleti blokk” országaiban korábban kevésbé vagy egyáltalán nem ismert folyamat erősödött fel. Európa határai ma inkább kulturális, mint földrajzi kérdés; kontinensünk politikai értelmű önmeghatározása az Európai Unió. A 2015-ös menekültválság óta viszont mintha láthatatlan, ám annál erősebb ellenérzésekből meg fóbiákból épült fal emelkedne Európa nyugati része és közép-keleti országai között. Ez szociológiai szempontból is különös lélektani helyzet.

Szóvirágos ajánlás hát, hogy reneszánsz szellemben illenék mielőbb ismét hitet tennünk a demokrácia és a fejlődés mellett?

Egyáltalán nem. Hiszen az az uniós tagállam, amely elutasítja az európai értékrend alapvető normáit, a gazdasági és információs integrációt, ilyen-olyan mumusokat kreálva nem ismeri fel a modern kori fejlődés útját, az előbb-utóbb törvényszerűen és önszántából leszakad. Ezért fontos, hogy minél szélesebb körben egyre többeknek legyen határozott bátorsága kilépni a széttagolódás ködlő falai mögül. És hogy hitet téve a demokrácia, a fejlődés mellett, meglegyen az erőnk szembefordulni a pesszimista közhangulatra építő populistákkal.

Mi a véleménye az európai országok, kiemelten a közép-európai államok menekültpolitikájáról, hiszen az utóbbiak még az ENSZ-egyezmények elleni kampányokkal, illetve egyéb huzavonákkal is riogatják polgáraikat a „migránsok” ellen.

Abban egész Európa hibás, hogy a helyi háborúk megállítása, a biztonság és a fejlődés „exportja” helyett több mint fél századon át abban a hamis hitben ringatta a harmadik világ elmaradott térségeit – így a mai menekültek vagy azok szüleinek száz meg százezreit –, hogy kontinensünk a jólét és az érvényesülés édenkertje. Most viszont, az élesre fordult menekültválságban Európa félreérthetetlenül kettészakadt. Az európai értékrendhez tartozó emberséget megőrző befogadó országokra, illetve a „migráncsozó” államokra, élükön a populizmusban, „jeleskedő” V4-ekkel. Pedig aki megőrizte ép eszét, láthatja, hogy a menekültek nem is akarnak megállapodni a közép-kelet-európai országokban, hanem Nyugaton akarnak megtelepedni.

Ha ’89 előtt a kommunisták az imperialistákkal, a populisták napjainkban a migránsokkal riogatnak?

Nagyon sokszor úgy érzem, hogy ugyanaz a verkli szól, csak más a dallam. Most a migránsok képviselik a generalizált gonoszt, a sátán szerepében pedig Soros György. Érdemes észrevenni, hogy a közhelyes populizmus általában elitellenes, régiónkban viszont az elitek a populisták. „Felfelé”, Brüsszelre mutogatva ugyanazt a társadalmi szituációt „ébresztgetik”, amely térségünkben a Monarchiára volt jellemző, amikor az akkori elitnek Bécs szolgált hivatkozási alapul. Pedig nem Bécs nyomta el az egyszerű polgárt vagy a még szegényebb embereket, hanem a különböző rendűrangú helyi hatalmasságok. Ma sem az átlagpolgár lopja a brüsszeli forrásokat, hanem csókosaival a demokratikusan választott hatalmi elit, amely jó szándékú országlása bizonyságaképpen populista manőverrel a nyugdíjasoknak ingyenvasutat, évente nevetséges összegű nyugdíjkorrekciót, az óvodákban és az alapiskolákban tömegesen ingyenebédet, a családoknak úgynevezett szociális csomagokat osztogat. Mindez azonban mit sem enyhít az emberek életszínvonalbeli elvárásainak és tényleges közérzetük konfliktusán; ráadásul ami „ingyen” van, az soha sincsen ingyen, hiszen annak költségei másutt törvényszerűen kibuknak. De hát parasztvakításnak megteszi, közben a vizes lepedő is ráhúzható Brüsszelre.

Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy Közép-Kelet-Európában megszilárduljon az aktív demokrácia és a hagyományos európai értékrend melletti elkötelezettség, ami ilyenképpen háttérbe szorít(hat)ná a nacionalista és nyíltan euroszkeptikus emberek fertőzően terjedő populizmusát?

Őszintén szólva, sok minden. Elsősorban a közintézményeknek és a hatóságoknak kellene a lakosság bizalmát visszanyerve működniük. Hogy azokat ne a korrupció működtesse, hanem a súlyok és ellensúlyok hitelt érdemlően megalapozott demokratikus rendszere. Vagy hogy aki kereszténydemokrata, az ne történelmi tapasztalatokat idézően a nemzeti szocialisták csúszós lejtőjére sodródjon, hanem legyen tényleg keresztény, egyben elfogadva azt is: emberiesség dolgában nem elég a keresztény erkölcs maszkja mögé bújni. Továbbá a társadalom mielőbb túllépjen azon az önző szemléleten, hogy a magunk gondtalan biztonsága és kényelme egyszerűen a jussunk! A szociológia látásmódja szerint a korszerű társadalom a teljesítményt és az erre épülő fejlődést, míg a hagyományos közösségi felfogás az alanyi jogon kijáró jusst forszírozza. Tehát: én már tettem valamit, netán valakinek a fia-lánya vagyok, eszerint engem az ilyenolyan juss is simán megillet. De ha az illető a jobb kereset és érvényesülés érdekében tőlünk Nyugatra migrál, ott elfogadja, hogy nincs juss, ott teljesítményt kell nyújtania. A nálunk elharapódzott populizmus ellenszereként az olyan polgári műveltségi kultúra kialakulására lenne szükség, amely nemcsak tud, hanem meg is akar különböztetni evidenciákat – ellentétben a nacionalizmusokkal és a mindent egybemosó, nemritkán gyűlöletkeltő falkaszellemmel. Sajnos, a mai elitek többsége nem ezt az utóbbi elvárást igazolja vissza.

Régiónkban manapság nemcsak a demokrácia határozott védelmezése gyengült, hanem a humanista gondolkodásmódot is elfojtottuk magunkban?

Mintha mifelénk ezek a dolgok az utóbbi időben kimentek volna a divatból. Az erőskezű vezérek sokkal divatosabbak, mint a megértő, gondolkodó, uram bocsá’, bölcs politikusok.

Névjegy

Szaló Csaba (Érsekújvár, 1968). Komáromban érettségizett, utána Brünnben és Manchesterben végezte tanulmányait. Brünnben a Masaryk Egyetem szociológia tanszékének docense. A transznacionális migrációval foglalkozó kötete 2007-ben, a kulturális emlékezetről szóló könyve 2017-ben jelent meg. További, társadalomelmélettel foglalkozó tanulmányai csehül és angolul láttak napvilágot.

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
A képen Igor Matovič (OĽaNO) miniszterelnök.

Ma éjféltől hétfő éjfélig kijárási tilalmat rendeltek el - mutatjuk, mit szabad és mit nem

kk

Nem szerep: cukrászinasnak áll

koronavírus rendőrség határ

Szerdától csak a kijelölt határátkelőkön lehet majd átlépni Szlovákia határait

koronavírus

Koronavírus: ezekből a járásokól származnak a hétfőn diagnosztizált betegek

Csernobil

Harmadik napja ég egy erdős terület a csernobili tiltott övezetben

Veronika Remišová

Meghirdették az első uniós pályázatot

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.