Kisebbségi kormányzás, de kivel?

Az OĽaNO vezetője, Igor Matovič csütörtökön este arról beszélt, hajlandó távozni a pénzügyminiszteri posztról, ha az SaS belegyezik azokba a pontokba, amelyeket Eduard Heger (OĽaNO) miniszterelnök szerdán mutatott be. Ahogy arról beszámoltunk, ezek között van például az alkoholra és a szerencsejátékra vonatkozó adó átalakítása, az orosz olajra kivetendő új adó, míg a háztartások energiaszámláit 250 millió euró értékben támogatnák, de a nyugdíjasok között is szétosztanának 150 millió eurót. Az SaS vezetője, Richard Sulík azonban kijelentette, csak az után hajlandóak tárgyalni ezekről a pontokról, ha először Matovič lemond. Ezzel együtt az is igaz, hogy a csomagban több olyan intézkedés is van, amelyet az SaS hosszabb ideje elutasít, a párt például alapvetően ellenzi az adóemeléseket. Anna Zemanová, az SaS parlamenti frakcióvezetője pedig arról beszélt, egyes javaslatok szerinte alkotmányellenesek. Sulíkék a kormányválság elején augusztus végéig adtak időt Matovičnak a lemondásra, ellenkező esetben távoznak a koalícióból. A határidő szerdai lejártával Sulík le is mondott a gazdasági minisztérium vezetéséről, de arra kérte a másik három SaS-es minisztert, hétfőig maradjanak a helyükön, hiszen abban bízik, Matovič addig meggondolja magát és minden további nélkül távozik.

Kisebbségi kormányzás

Ha az SaS távozik a kormánykoalícióból, nem csak a miniszterei mondanak le, hanem a parlamenti képviselőiket sem köti már semmi, hogy a kabinet által beterjesztett törvényjavaslatokat megszavazzák. Sulíkék jelenlegi 20 képviselője nélkül a többi kormányzó pártnak, így az OĽaNO-nak, a Sme rodinának és a Za ľudínak nincs meg a szükséges többsége a 150 fős törvényhozásban, az új jogszabályok elfogadásához néhány jelenleg ellenzékben ülő képviselő szavazatára is szükségük lehet. Az ellenzékben jelenleg a Smer, a Hlas és a fasiszta ĽSNS-ből kivált szintén szélsőjobboldali Republika, valamint maga a Kotleba-féle ĽSNS, illetve néhány egyéb képviselő ül. Az utóbbiak egy része Kotlebáékkal való kollaboráció által, a fasiszták listáján jutott a parlamentbe, néhányan pedig az OĽaNO-val esetleg a Za ľudíval kerültek a törvényhozásba, csak kiléptek ezekből a frakciókból, vagy kidobták őket onnan. Egy kisebbségi kormányzás esetén a kabinetnek néhányat a szélsőségesek közül, esetleg ebből az „egyéb” kategóriába tartozó képviselőből kell az oldalára állítania, hiszen az kizárt, hogy a Smer vagy a Hlas támogatná a kormányt.

Az, hogy végül kinek a segítségével maradhat működőképes Eduard Heger (OĽaNO) kormánya, korántsem mindegy, hiszen ezen múlhat a kabinet stabilitása. Ján Budaj (OĽaNO) környezetvédelmi miniszter például már a szerdai kormányülés után bejelentette, nem lesz tagja olyan kormánynak, amelynek megmaradása fasisztákon múlna. „Meglátjuk, hogy egyáltalán marad-e hármas koalíció. Ha a fasisztákon fog múlni a hatalom megőrzése, annak a kormánynak én nem leszek a tagja” – mondta újságíróknak Budaj.

Kollár: Viszlát Budaj!

Boris Kollár, a Sme rodina vezetője, aki a parlament házelnöke is egyben, a JOJ televízió csütörtök esti politikai vitaműsorában arról beszélt, felőle Budaj akár le is mondhat. A műsorvezető azon felvetésére, mi szerint a környezetvédelmi miniszter elutasítja a fasisztákkal való együttműködést, Kollár ugyanis így reagált: „Ha nem tetszik neki, akkor csak menjen.”

A házelnök ezzel együtt is lényegében már tényként kezeli, hogy a koalíció az SaS nélkül folytatja. Szerinte azzal, hogy Sulík beadta a lemondását visszafordíthatatlan lépést tett, valószínűnek tartja, hogy a többi SaS-es miniszter hétfőn távozik. Kollár korábban nem lelkesedett a kisebbségi kormányzásért, most azonban már elképzelhetőnek tartja azt, ha sikerül megvalósítaniuk a programjukat. „Teljesen hétköznapi dolog, hogy egy kabinet kisebbségből kormányoz. Nem szükséges, hogy 76 képviselőnk legyen, és mégis nyugodtan kitölthetjük választási időszakot akkor, ha ad hoc támogatnak minket ellenzéki képviselők” – véli Kollár. Hozzátette, ez a támogatás úgy is elképzelhető, hogy az adott ellenzéki képviselők egyszerűen nem vesznek részt az ülésen, hiszen legtöbbször a jelenlévők többsége szükséges egy-egy törvény elfogadásához.

Parlamenti matek

Az SaS távozása után a parlamenti többség megtalálása kormoly feladatot jelent majd a hárompárti koalíciónak. Az OĽaNO frakciója jelenleg 47 képviselőt számlál. A Sme rodina parlamenti csoportja csütörtöktől 17-ről 20 főre növekedett, ugyanis Romana Tabák, Ján Krošlák és Jozef Šimko csatlakozott a frakciójukhoz. A korábbi teniszezőt, Tabákot a sorozatos botrányai, mint a nemzeti parkban való tiltott fürdőzés, után csak akkor zárták ki az OĽaNO frakciójából, amikor nem szavazta meg, hogy Robert Ficót, a Smer vezetőjét vizsgálati fogságba vegye a rendőrség. Krošlák pedig tavaly azért lépett ki az OĽaNO frakciójából, mert nem értett egyet Matovič tevékenységével. A rimaszombati polgármester, Šimko eredetileg a fasiszta ĽSNS listáján jutott a parlamentbe. A napokban pedig rasszista kijelentései miatt került a sajtóba.

A Za ľudínak jelenleg négy képviselője van, ami azonban az SaS kilépésével változhat. Az SaS távozóban lévő miniszterei között van ugyanis Mária Kolíková, az igazságügyi tárca vezetője, aki eredetileg a Za ľudí listáján szerzett parlamenti mandátumot. Ha most lemond, visszaül a törvényhozásba, ahonnan ezzel kiüti Alexandra Pivkovát (Za ľudí), így a Za ľudí pártnak csak három képviselője marad, míg az immáron ellenzéki SaS-nek 21 fős lehet a frakciója. A hárompárti kormánynak így 70 képviselője biztosított, a szilárd többséghez azonban 76 szükséges.

Kiket igazolhatnak?

Ugyan az SaS nem zárta ki, hogy ellenzékből is támogassa azokat a kormányjavaslatokat, amelyeket hasznosnak tart, az év egyik legfontosabb törvényével, a jövő évi költségvetés tervezetével kapcsolatban például már jelezték a kifogásaikat. A hárompárti koalíciónak tehát, az „egyéb” kategóriába tartozó képviselők között kell támogatást találnia, hiszen a Smerre és a Hlasra nem számíthat. Itt elsősorban a Milan Mazurek nevével fémjelzett, szélsőjobboldali Republika öt képviselője van, akik azonban most több esetben a Smerel működtek együtt.

További csoportot alkot a fasiszta ĽSNS hét képviselője. Az eredetileg az utóbbi párt listáján bejutott Tomáš Taraba körül is kialakult egy négyfős csoport, amelyben hozzá hasonlóan ketten Kotlebáékkal érkeztek a parlamentbe, egy főt, Ján Podmanickýt pedig a Smertől csábítottak el. A szélsőséges képviselők közé tartozik még Slavěna Vorobelová, aki az ĽSNS révén szerzett mandátumot, de nem ült be a frakciójukba. Vorobelová a közösségi oldalán oroszpárti dezinformációt terjeszt, Vlagyimir Putyin orosz elnököt dicsőíti. A független képviselők közé tartozik még Martin Čepček is, akit az OĽaNO frakciójából dobtak ki, miután többször együtt szavazott az ellenzéki szélsőségesekkel.

A politikai hajlék nélküli képviselők közé tartozik még Katarína Hatráková és Ján Mičovský, mindketten az OĽaNO listáján jutottak a parlamentbe. Mičovský még egy ideig mezőgazdasági miniszter is volt, míg Hatráková volt Tabák mellett a másik OĽaNO-s, aki nem szavazta meg Fico kiadatását, így őt is kizárták Matovičék frakciójából. Végül pedig ugyancsak formálisan függetlenként, de parlamenten kívüli pártlogót magukra véve politizál a törvényhozásban Miroslav Kollár és Tomáš Valášek, akik a Za ľudí listáján szereztek mandátumot, majd elhagyták annak frakcióját. Az előbbi jelenleg a parlamenten kívüli Spolu elnöke, az utóbbi pedig az ugyancsak a törvényhozáson kívül rekedt Progresszív Szlovákia tagja.