Királyok Fogadója – kétkamarás fatálak

Esztergom szívének felső csücskében, a fejlődéstől és áttörésektől hangos Kukländer hegy oldalában található a nemrégiben épült étterem. Hegymenetről lévén szó, a helyszínre autóval a Magyary út elején való hátradőléssel és a fordulatszám növelésével juthatunk. Kényelmes, tágas parkoló várja a vendégeket, az őrkutya láncát is szerencsés hosszúságúra szabták. Természetesen gyalogosan is megközelíthető, maximum belépéskor kell figyelni arra, hogy nyelvünk nehogy az ajtóba csípődjön.

Az épület külseje építészeti szempontból arányérzéket, harmonikus megoldásokat mutat, nem pedig az úgy nevezett „újmagyar” – itt egy kiugró, ott egy tetőablak, hopp egy oszlop – stílusban épült.

Bemenetkor először egy előszobaszerű helyiségbe jutunk, ahol a kevés helyzetfelismerő képességgel megáldott vendég bizony egy pillanatra eltanácskozik saját hollétén. Figyelmet érdemel még a szintén az előtérben lévő, nagyméretű freskó, melyen irgalmatlan színes ruhás aszszonyok ételeket tálalnak fel az irgalmatlan színes ruhában ülő vendégeiknek egy irgalmatlan színesen berendezett helyen. Belépve az éttermi részbe, tágas terembe jutunk, kisebb és nagyobb asztalcsoportok, valamint egy különterem is található. Az asztalok körül elhelyezett székek kicsit a hely királyi mivoltára utalnak. Magasak, keskeny támlásak, fejünket pedig egy apró, kárpitozott párnácskán pihentethetjük. Az épület mellett kerthelyiség is van, melyet tagbaszakadt natúr fabútorokkal rendeztek be. A kert teraszos elrendezésű, a végében egy jól felszerelt homokozóval a túrni vágyók számára. Szívemet cirógatja még a reklámmentes, egyszerű lenvászon napernyő.

Helyfoglalás után hamarosan érkezik az őszbe és enyhe angolos humorba csavarodó pincér, bár ez valószínűleg csak a többedik alkalomkor bújik belőle elő. Italrendelés után az asztaltársaság olvasókör jelleget ölt, midőn az emberek szimbiózisba kerülnek az étlappal. Leves vagy hatféle, tyúkhúsos, tárkonyos és különféle krémes. Aki pedig már az első fogásnál keresztbe szeretné tenni a szemeit, a camparival ízesített gyümölcslevest válassza. A fokhagyma krémlevest cipóhiány miatt ugyan kenyérszínű, ámde harapásra agresszív tányérkában kaptuk. Az ínyencen megfogalmazott és elkészített vegetáriánus ételek, a hercegnőburgonyával, vörösboros szilvával kínált szárnyas remekek, harcsák, fogasok és tehénkészítmények közül választásunk a tócsnival tálalt fűszeres ökörpecsenyére esett. Rövid, de mikrohullám használatán túlnyúló időintervallum után csalafinta szemöldökmozgás kíséretében tálalta fel pincérünk az ételt. Hosszú, kétkamrás fatálban került elénk a második fogás. Az egyik fakkban feküdt a marha tócsnipaplanon, a másikban sápadt almapaprika, saláta, zöldségek és az erjedés felé tendáló csalamádé. A hús finoman átsült, kellemesen fűszeres, a tócsni pedig mérsékelten olajittas volt. Apró problémát csak a fatál aljának egyenetlensége okozott, ugyanis az első villacsapásnál az egész tál körbefordult, mint mikor Uri Geller lendületbe hozta a körhintát. Mindeme körülményeket tekintetbe véve ebédünk hangulatilag és szájízileg is kielégítő volt. Az édesség helyhiány miatt garatrendszerünkön túl nem jutott volna, ezért gusztusossági szempontokat figyelembe véve csak szemünket etettük sárgadinnye gondolákkal, kókuszdióban tálalt gyümölcskavalkáddal és a többi édes nyalánksággal.

A mellékhelyiségek makulátlanok, a legmagasabb csúcstechnológiás kisdolog-nagydolog nyomógombbal ellátottak. Pusztán az ajtó nyitásakor kellett egy kis vállmunkát gyakorolnom, majd enyhe fékező hatást beiktatnom a következő ajtóval való egyesülés elkerülése végett.

Áraik a különféle ínyenc fogásokhoz mérten emelkedettebbek, de nem túlzóak. Aki tehát szívesen kitekintene a rántott húsok és pörköltek börtönének rácsos ablakán, mindenképpen kaptasson fel a Királyok Fogadójába. (lőrinc)