Kilenc év után visszatért Fegyveres Oszkár

Ivan Lexa az emberrablás óta többeket megihletettPavol Funtál felvételeFegyveres korábban nem mert hazajönni, hiszen barátját, Róbert Remiášt is meggyilkolták, s tartott tőle. Koronatanúként veszélyben forog az élete. Saját bevallása szerint már nem fél, Szlovákiában megváltoztak a viszonyok, és a családja is hiányzott neki. Az viszont elszomorította, hogy az igazság a volt államfő fiának elrablásával kapcsolatban már nem derül ki, valamint az igazi bűnösöket nem vonják felelősségre. Fegyveres az Ivan Lexa-féle titkosszolgálat munkatársaként maga is részt vett az emberrablásban, de csak később tudatosította: parancsra bűncselekményt hajtott végre. Állítja: kitart korábbi vallomása mellett, és ma is bátran harcba szállna Lexával, de attól tart: az ügyet már nem lehet elővenni, hiszen az emberrablással kapcsolatban az ideiglenesen elnöki jogköröket gyakorló Vladimír Mečiar amnesztiát hirdetett.

Fegyveres Oszkár felkutatásában fontos szerepe volt Ľuba Lesnának, a Formát című lap volt oknyomozó riporterének, akinek a koronatanú a közelmúltban megerősítette: a szlovák titkosszolgálat biztosan segített ifj. Michal Kováčot elrabolni és külföldre hurcolni.

Fegyveres a meggyilkolt Róbert Remiáš legjobb barátja volt; Remiáš is a SIS-nél akart dolgozni, de nem vették fel. Fegyveres a Formát című lapnak elmondta, hogy a titkosszolgálat hogyan figyelte meg a volt államfő fiát, hogyan biztosítottak „szabad mozgásteret” Braňo Chilo Ptáknak, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben, ennek ellenére a SIS segítségével szabadon mozoghatott. Pták feladata volt kompromittálni ifj. Michal Kováčot, és miután ez nem sikerült, merült fel a külföldre hurcolás ötlete. Jaroslav Svěchota később elismerte, az egész az akkori kormányfő, Vladimír Mečiar fejében született meg.

„Az autóban vártuk az utasításokat. Nem sokkal tíz után adóvevőn értesítettek, hogy Kováč elhagyja a házát, és Pozsony felé halad. Utasítottak, hogy kövessük. Szentgyörgytől (Svätý Jur) nem messze azt a parancsot kaptuk, hogy autónkkal álljuk el az útját úgy, hogy semmilyen civil jármű ne férkőzhessen a mi kocsink és az ő autója közé” – emlékezett vissza az elrablás napjára Fegyveres, aki a kocsiból figyelte, Kováčot hogyan rángatják ki álarcos személyek az autójából, hogyan tuszkolják egy másikba. Fegyveres a másnapi hírek alapján tudatosította, hogy bűncselekménynél segédkezett. Később vallomást tett, ezután Remiáš segítségével azonnal külföldre távozott. Barátja révén tartotta a kapcsolatot családjával, és szerinte Remiášt azért gyilkolták meg, mert neki segített. „Azért kellett meghalnia, mert tudta, hol rejtőzködtem, de nem árulta el. Az is elképzelhető, hogy mást akartak a helyére ültetni, aki a bizalmamba férkőzhetett volna, és rávett volna, hogy megváltoztassam a vallomásomat” – mondta Fegyveres, aki Remiáš halála után Lengyelországban találkozott két ügynökkel, akik győzködték: változtassa meg vallomását úgy, hogy Kováč önmaga elrablását rendezte meg, a SIS csak ebben segédkezett. Cserébe egy megadott bankszámlára megfelelő összeget utaltak volna át. Fegyveres ezt elutasította. Tavaly év végén Ľuba Lesná rábeszélésére döntött úgy, hogy barátja meggyilkolásának a tisztázása érdekében tanúskodik. Nem bízott sem a rendőrségben, sem a SIS-ben; az év elején Lesná segítségével utazott Szlovákiába. Az újságírónő a Remiáš-gyilkossággal foglalkozó rendőrök kérésére vette fel a kapcsolatot Fegyveressel, akivel már korábban is találkozott külföldön. Lesnát is követték a titkos ügynökök, egyszer Svájcban együtt futottak a SIS-esek elől, csak nagy nehezen sikerült lerázniuk őket. Fegyveres megváltoztatta a nevét és imázsát, ennek ellenére fél. Ezért ragaszkodott hozzá, hogy a kihallgatás ne Pozsonyban legyen, és Ivan Lexa volt SIS-főnök ügyvédei se legyenek jelen. Nem is voltak, ők csak szatelliten keresztül nézték végig a vallomástételt, és még akkor is a biztonság kedvéért maszk volt Fegyveres fején. (sza)