Kezdetben volt a folyó

Híd – az az építmény, amelyen valamely utat, vasutat, hajócsatornát (vízvezetéket) átvezetünk ezekkel kereszteződő völgy, vízfolyás vagy más út egyik oldaláról a másikra és pedig úgy, hogy az áthidalt völgy, vízfolyás vagy közlekedési vonal számára az építményben a kellő számú és nagyságú nyílás szabadon maradjon. ĺgy fogalmaz a hídról Révai nagy lexikona 1914-ben. Valószínű, ennél van egyszerűbb definíció is, csak nem biztos, hogy pontosabb. Révai szerint többféle híd van: viadukt (völgyhíd), gyalog-, közúti, vasúti vagy csatornahíd; kő-, fa-, vas-, beton- és vasbetonhíd; gerendahíd, ívhíd, függőhíd; mozgatható, emelkedő, forgóhíd; hajóhíd; mederhíd; csőhíd; úszóhíd; ferde híd; ártéri híd; vendéghíd, állványhíd, munkahíd, szétszedhető híd.

Általában az embernek fogalma sincs arról, éppen milyen hídon kel át, vagy éppen milyenen fog átkelni. Nem tudjuk a hidak nevét, fajtáját, legfeljebb híresekét. Azokért hajlandók vagyunk messze tájakra utazni, csak hogy láthassuk őket.

Tudtam, hogy szép a Lánchíd Budapesten, elmentem Portóba megnézni a Duerón átívelőt, New Yorkba a Brooklyn Bridge-t és a George Washingtont, Washingtonban a Potomac felett terpeszkedő Arlington Memorial Bridge-t, végiggyalogoltam Londonban a Tower Bridgen, órákat töltöttem Prágában a Károly hídon, hosszú percekig bámultam a Ponte Vecchiót Firenzében, az Angyalvárhoz vezető St. Angelót Rómában, csodáltam a pozsonyi Új hidat is (egykoron Szlovák Nemzeti Felkelés híd, lásd, a hidak is a politikai ízlés játékszerei), amelyet egymás közt csak Ufó hídnak nevezünk, s amelyet a nyugatiak jogtalanul Európa egyik legrondább hídjának neveznek. Aztán itt van a komáromi híd, amely évtizedekig helyettesítette számomra a nem létezőt, de mától a komáromi válik számomra szinte nem létezővé. Pedig szeretem. Mindegyiket szeretem.

Legkomolyabb hídélményem (ha van ilyen) mégis a Delaware ikerhídjaihoz kapcsolódik, talán mert az ikerépítmények manapság már más jelentést is hordoznak. Öt dollárért megjártuk oda-vissza, a Delaware folyón átívelő egyik monstrumon mentünk oda, a másikon vissza, és akkor döbbentem rá, hogy a hidak különlegesek, onnantól kezdve virtuálisan gyűjtöm emlékezetemben a hidakat, előkapartam a korábban látottakat, hogy elevenen éljenek emlékeimben.

Évekig hittem azt, hogy a hídavatás szomorú. Arany balladáit olvasva egyet mindig kihagytam, nem akartam elfogadni, hogy áldozatokat kell hozni egy újért.

Mától egy másik hidat szeretek a legjobban, amelynek már a csonkjait is szerettem.

Mert ezt már félteni kell.