Kevesebbet kell lopni, és több jut az oktatásügyre

Tudatosan bombázza a közvéleményt új és új ötletekkel?

Természetesen. Azt akarom, hogy a társadalomban párbeszéd alakuljon ki az oktatásügyi témákról, hogy azután a megoldásokat minél hamarabb törvényekben láthassuk viszont.

Ha egy szóval kellene jellemeznie az oktatásügy jelenlegi helyzetét, mit mondana?

Enyhe káosz uralkodik benne, főleg ami az alap- és a középiskolák rendszerét illeti. Ennek a legfőbb oka, hogy az utóbbi két és fél évben kiadtak néhány rendeletet, amelyek sok problémát okoztak a tanároknak. Nemcsak a szlovák, hanem a nemzetiségi iskolákban is. Máig nincsenek minőségi állami tantervek, holott a pedagógusok ezeket egyértelműen igénylik. A tantárgyakat az iskolák áthelyezgetik egyik évfolyamból a másikba, azután ha a család elköltözik, a tanuló úgy kerül új iskolába, hogy például kémiával még nem is találkozott. Ezért fogjuk módosítani a kerettanterveket is, hogy a szó jó értelmében egységesek legyenek. Meg azért is, hogy hatékonyabban tudjuk a tanulókat a tesztelésekkel értékelni ötödikben, majd pedig kilencedikben.

Ha végigtekint az oktatási rendszeren az óvodáktól az egyetemekig, hol látja a legnagyobb hiányosságokat?

A legnagyobb gond a szabadidőközpontok rendszerében van, ahol gyakorlatilag a gyerekek minimum harmada csak papíron létezik.

Vagyis hivatalosan oda járnak, gyakorlatilag viszont nem?

A jogszabályok szerint bizonyos számú gyerek után meghatározott összeget kapnak a fenntartók. Minden bejelentett gyerekért 163 eurót. És ez egyértelműen azt jelenti, hogy a fenntartók, legyen szó állami vagy magánintézményekről, meglopják az államot, és egyúttal a szóban forgó városok vagy falvak adófizetőit is. Ezért akarjuk megreformálni ezt a rendszert, hogy a polgármesterek tisztában legyenek vele, hova mennyi gyerek jár. Senki nem tudhatja ezt jobban, mint a polgármester. Abszurdum, hogy Szlovákiában egy nyolcszázas falu szabadidőközpontjába öt-hatezer gyerek legyen bejelentve. Ez kész katasztrófa.

Ez lenne a fő probléma?

Be szeretném vezetni az ötéves gyerekek kötelező beiskolázását is. A gond az, hogy ezt nem tehetem meg, mivel ez a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) jogkörébe tartozik, az pedig tiltakozik, mivel az önkormányzatoknak nincs kapacitásuk ennek végrehajtására. A társadalomban viszont igény van arra, hogy az ötéves gyerekek bekerüljenek az oktatási folyamatba. És itt nemcsak a szociálisan hátrányos helyzetűekről beszélek, hanem mindenkiről.

Problémásnak tartja az alap- és középiskolák finanszírozását, vagyis a fejpénzrendszert is. Mi a terve?

A normatív rendszer 2003-as bevezetése jó lépés volt. Azóta viszont csökkent a születések száma, kevesebb a gyerek, és a tanulók mára pénzforrássá váltak az iskolák fenntartói számára. Ezért akarjuk módosítani a rendszert, és bevezetni az osztályfinanszírozást, de persze csak miután egyeztettünk a partnerszervezetekkel, valamint a fenntartókkal. Elképzeléseim szerint, ha minden jól megy, a változás 2014 szeptemberétől léphet életbe.

Hogy nézne ki ez a gyakorlatban? A tesztelések eredményeire támaszkodnának az osztályok értékelésénél?

Igen, az iskolákat komplex módon szeretnénk értékelni, figyelembe véve a gyakorlati érvényesülési lehetőségeket, amelyeket kínálnak, és azt is, hogyan szerepelnek a nemzetközi versenyeken. Ami a teszteléseket illeti, a legfontosabb az ötödikes és kilencedikes tesztelés összehasonlítása, azon mérhető le ugyanis legjobban a fejlődés.

Tervezi újabb tesztelések bevezetését is?

Korábban szorgalmaztam, hogy az ötödik és a kilencedik mellett hetedikben is mérjük fel a tanulók tudásszintjét, jelenleg azonban csak az említett két tesztelésre vannak anyagi forrásaink. A hetedikes eredmények azért kellenének, mert megmutatnák, milyen irányba kell terelni az oktatás minőségét.

A minisztérium kisebbségi oktatásért felelős osztálya korábban főosztályként működött, 2006 után viszont leépítették. Itt milyen változások várhatók?

A minisztériumban modernizációs folyamat zajlik, melynek lényege, hogy egyes feladatköröket egyesítünk, vagyis szűkítjük az apparátust. Egyes egységek megszűnnek vagy átszerveződnek. A kisebbségi oktatást továbbra is egy önálló osztály fogja képviselni. Olyan emberek fognak ott dolgozni, akik a magyar, a roma, a ruszin vagy éppen az ukrán kisebbségi oktatással foglalkoznak.

Esetleg fel is vennének ide új munkatársakat?

Három ember dolgozik ott, ennyien voltak az előző kormány idején is. Én most nem ígérhetem meg önöknek, hogy bővítjük a keretet, mert a helyzet az, hogy például a szakiskolákért, amelyeket most prioritásként kezelünk, olyan osztály felel, ahol egyetlen ember dolgozik. Miféle osztály ez, amikor Európában a szakképzés és az egész életen át tartó oktatás a prioritások prioritása? A pénzügyi helyzet miatt tehát több feladatkörrel is meg kell majd bíznunk egy-egy hivatalnokot.

Mit gondol a történelemtankönyvekkel kapcsolatos helyzetről? Az itteni magyar iskolákban központilag kidolgozott tankönyvekből kellene tanulni a történelmet, vagy abból, amelyet az iskolák választanak?

Szarka László és Štefan Šutaj vezetésével működik egy szakmai csoport, közös, szlovák– magyar kétnyelvű kiadványt készítenek, amelyben szerepelnek a két ország történészeinek eltérő álláspontjai is a vitatott témákról, ez lesz az új történelemkönyvek kiindulópontja. Létezik egy egyezség, mely szerint ezt figyelembe veszik majd a magyarországi történelemkönyvek készítésénél is.

Komenský óta tudjuk, hogy a gyereknek az a leghasznosabb, ha anyanyelvén tanul. A szlovákiai magyar alapiskolás gyerekek ötöde viszont szlovák iskolába jár. Mit gondol erről?

Ezt a számot honnan veszik? Én nem hallottam...

Ez tény, léteznek erre vonatkozó statisztikák.

Nézzék, számomra a legfontosabb, hogy a gyerekek színvonalas oktatást kapjanak, saját identitástudatuknak megfelelően. De ha érvényesülni akarnak, bizonyos szaktantárgyak nevezéktanát szlovákul is kell ismerniük. Ez szerintem természetes. Itt éri a legnagyobb diszkrimináció a magyar anyanyelvű diákokat, a műszaki egyetemekre ugyanis nagyon kevesen kerülnek be magyar középiskolából vagy gimnáziumból, vagy az első évfolyamban kiszóródnak. Nem ismerik a szakterminológiát. A jövőben talán érdemes lenne olyan kompromisszumot kötni, mint a svédeknél: ott a kisebbségi iskolákban a történelmet, az anyanyelvet és az egyéb humán tárgyakat a kisebbség nyelvén oktatják, a reál tantárgyakat pedig államnyelven, tehát svédül, illetve angolul. Úgy gondolom, mi diszkrimináljuk a magyar diákokat azzal, hogy nem biztosítjuk nekik a szaktantárgyak minőségi oktatását államnyelven. Ezzel esélyük lenne bármely szlovákiai egyetemre bekerülni. Magyarországon ugyanis sokszor másodrendűként kezelik az innen érkezőket, a gazdasági helyzet miatt inkább az ottaniakat veszik fel a munkahelyekre is.

Ezt az említett svéd modellt a jövőben esetleg be is vezetné a hazai kisebbségi iskolákban?

Nem, most az a fontos, hogy kommunikálni tanítsuk meg a diákokat szlovákul, azután ezzel könnyebben belerázódnak majd a szlovák szakterminológiába is.

Visszatérve a szlovák iskolába kerülő magyar gyerekekre, nem tartja problémásnak, hogy teljesen idegen nyelvi környezetben kell versenyben maradniuk szlovák anyanyelvű osztálytársaikkal?

Ez a szülők döntése, azt pedig el kell fogadni. Ismerek olyan vegyes házasságokat, ahol magyar iskolába kerültek a gyerekek. Nagykéren például egymás mellett van a magyar és a szlovák iskola, ott a lehetőség, de a szülők inkább szlovákba adják a gyerekeiket, mert azt szeretnék, hogy jól megtanuljanak szlovákul. Amellett a gyerekek a magyart is magas szinten beszélik. De mondok egy ellentétes példát. Elhozzák a magyar szülők Pozsonyba a gyereküket valamilyen szakorvoshoz, és tolmácsolniuk kell, mert a gyerek nem tud válaszolni a kérdésekre. Ez nem probléma?

7-8 évesen én sem tudtam elmondani egy szakorvosnak szlovákul, mi a bajom, ez természetes. Azután megtanultam, most pedig önnel beszélek szlovákul.

Szerintem ez így nem jó. Ezért szeretnénk, hogy már elsőtől beszédközpontú, hatékony szlovákoktatásban legyen részük a gyerekeknek. A nyelvtan már más lapra tartozik.

A kormányra lépés után többször említette, hogy a finn oktatási modellt szeretné meghonosítani nálunk.

Három dolgot kell átvennünk. Egyrészt, ha azt akarjuk, hogy több pénz jusson az iskolaügyre, a szlovák társadalomnak meg kell változnia. Kevesebbet kell lopni, hogy több jusson az oktatásra. Ha a magyar vagy a szlovák társadalom lenne Finnországban, soha sem valósíthatták volna meg a finn modellt, mivel nem lett volna rá pénzük – tudjuk, milyenek az adócsalások, a korrupció. Ez az egyik alapprobléma. A másik: náluk világosan meg van határozva, hogy a 7 éves gyerek megy alapiskolába, ezt 16 éves korára elvégzi. Senki sem húzza őt ki onnan, legyen a legjobb, a legtehetségesebb, vagy a legrosszabb tanuló. Ez a finn iskolák nagy előnye: hogy a legjobbak és a leggyengébbek, a szociálisan leszakadók és az egészségkárosodottak is együtt tanulnak. A jó értelemben vett integrációt akarom elérni én is. A harmadik alappillér: a gyerek 16 évesen döntse el, hova megy tovább tanulni. Akkorra megvan az esze, az áttekintése, szabadon dönthet, hogy gimnáziumban vagy szakközépiskolában folytatja-e a tanulmányait.

Finnországban ugyanakkor lényegesen nagyobb a tanárok fizetése. S ami talán még fontosabb: a kezdő fizetések is nagyok. Kíván ezzel valamit kezdeni nálunk?

Mindenképpen. Azt várom, hogy az adócsalások visszaszorításával megspórolt pénz az oktatásügybe jön. Ezt csak így lehet megoldani.

Finnországban a pedagógiai karok csak a legjobbakat veszik fel a tanári szakokra. Nálunk ez távolról sincs így.

Találkozom a tanárképző karok vezetőivel. Meg szeretném változtatni a szakok profilját is, több gyakorlati órára lenne szükség. Hét pedagógiai karunk van, ez nagyon sok. Ezek a karok ontják a tanárokat, akik nagy része viszont nem akar tanítani. Ami nem csoda, mivel a kezdő fizetések olyanok, amilyenek. Ha ez nem változik meg – és én ezt varázsütésre nem tudom megváltoztatni –, akkor az oktatás szintje is olyan marad, amilyen. 14 ezer hallgató tanul tanári szakon, 7 ezer pedagógiai középiskolában. Pedagógiai nagyhatalom vagyunk.

Épp ezért kérdem, hogyan orvosolná ezt a helyzetet?

Nem korlátozhatom a felvételt. Csak pénzügyileg hathatok a rendszerre, például jutalmazni lehet a legjobbakat. Legutóbb abban egyeztünk meg a rektorokkal, hogy a motivációs ösztöndíjak főként a műszaki és a természettudományi szakokra lesznek átirányítva.

Továbbra is kitart amellett, hogy a gimnáziumokba 2,0-s átlagig vehessék csak fel a jelentkezőket?

Ez marad. Ebben egyeztünk meg az iskolák fenntartóival, a munkáltatókkal, a pedagógusok, valamint az alkalmazottak képviselőivel. Gimnáziumba 2,0, szakközépiskolába 2,75 lesz a felvételi átlag.

Tudjuk, hogy minden iskolában mást jelent az átlag.

Ha ezt elfogadjuk, az azt jelenti, hogy nem bízunk a tanárokban…

…de ez tény.

Nem igaz. Összehasonlítottuk a Monitor 9 eredményeit az év végi jegyekkel, s a kettő ült. A kettes tanulók kettes szinten írták meg a Monitort, az egyes tanulók pedig egyes tanulók szintjén. Ezek a tesztek nem hazudnak. Ami alapján én értékelek: a tesztelés eredménye, a jegyek átlaga, a felvételi – ez kötelező lesz, kivéve azokat, akik 96 százalék felett írták meg a Monitort, ők kb. 700-an vannak országos szinten –, valamint a tanulmányi versenyek. Ezt mind figyelembe vesszük a felvételkor. Tehát nem csak egy kritérium fog dönteni.

Veres István - Mózes Szabolcs