Két polip között a rendőrség

Jaroslav Spišiak: „Csak azt szeretném elérni – ez a legtöbb, amit akarok –, hogy megváltozzon a rendőrségről alkotott kép.” Járási rendőrparancsnok vagy bűnügyi igazgató szeret inkább lenni?

Mindkét beosztásnak megvolt a maga varázsa és feladata. Egyik álmomat – felgöngyölíteni a szervezett bűnözést Dunaszerdahelyen –, azt hiszem, a lehetőségek határán belül sikerült elérni. Most más terveim vannak.

A Národná obroda című lapban nemrég a maffiát és az államot is poliphoz hasonlította, a rendőrség Ön szerint a kettő között mozog. Hogyan érti ezt?

Egyik sem létezhetne a polgárok nélkül. Az alvilág polipja úgy próbál élősködni az embereken, hogy kihasználja negatív adottságaikat. Vannak, akiknek drog kell, mások a legújabb luxuskocsikra vágynak, korlátozott anyagi lehetőségeik ellenére. Vagy a rossz szociális helyzetük miatt nincs lehetőségük törvényes úton alkoholt vagy cigarettát szerezni. Az alvilág a törvényeket megkerülve biztosítani tudja az említett cikkeket. ĺgy működik ez bárhol a világon. Egy példa: Amerikában a maffia, a „Cosa Nostra” akkor kapott igazán erőre, amikor bevezették a szesztilalmat. Az államhatalom viszont szintén polip, karjaival meg kellene védenie a polgárokat. Azonban más módszereket használ: megtilt, parancsol. Az emberek számára könnyebb megszegni ezeket a szabályokat, inkább az alvilág játékszabályai felé hajlanak. Ha például valaki kevesebb adót akar fizetni, rögtön működésbe lép az alvilág, és fiktív cégeket, számlákat kínál. Minél szigorúbb az állam polipja, annál több lehetősége van a másiknak. Ez akkor is igaz, ha az előbbi túlságosan engedékeny, bár ebben az esetben nem ugyanolyan mértékben. Az egyiknek védenie kell azzal, hogy megtilt, a másik szolgáltatja a tilalom tárgyát. A rendőrség közöttük mozog, elsősorban a rosszat próbálja elnyomni. Ha azonban a polgárok nem értik meg maguktól, hogy melyik polip szolgálja az érdekeiket, a rendőrség nem dönthet helyettük. Ha a polgárok továbbra is illegálisan másolt számítógépes játékokat akarnak, nem fogják mérlegelni, hogy az törvényellenes. Amíg olcsó autókat, olcsó drogot akarnak, az alvilág mindaddig működni fog. A rendőrség nem működhet a polgárok segítsége nélkül. Az embereknek azonban maguknak kell rájönniük, hogy bizonyos jogaikat feladva az állami polipot válasszák, mert csak így lehet eredményes a bűnözés elleni harc.

Ön szerint a rendőrségnek kevesebbet kellene beszélnie, és többet tennie.

Az alvilágnak mindig előnye van a rendőrséggel szemben, hiszen semmiféle törvényt nem vesz figyelembe. Ezt a rendőrség nem teheti meg. A jogszabályok azonban nem mindig naprakészek annyira, hogy hatásosak is legyenek, hogy megfelelő eszközöket nyújtsanak a rendőrség számára. Van azonban egy igen jó törvényes lehetőségünk, ez a titkos munka. Ez a bűnüldözési szervek kiváltsága szerte a világon. Csak így lehet hatásosan harcolni az alvilág ellen: nem kell megmondani nekik, mit tudunk. Csak egyszerűen lépünk, amikor eljött az ideje. Ezért is akarom felkérni a polgárokat és a sajtót: értsék meg, ha a rendőrség mond valamit, azt azért teszi, mert biztosan megteheti. Ha valamit nem árulunk el, azt egyszerűen nem árulhatjuk el. Ha megtennénk, saját munkánkat tennénk tönkre.

Hogyan lehet összefoglalni annak az osztrák állampolgárnak az esetét, akinek Pozsonyban ellopták az autóját, és egy rendőr állítólag felajánlotta kapcsolatait az alvilággal? Mire jutottak a nyomozásban?

Az osztrák állampolgár nem tudja azonosítani azt a személyt, akiről kijelentette, hogy szlovák rendőr. Az sem biztos, hogy egyáltalán rendőr volt az illető.

Az Új Szónak már korábban is azt nyilatkozta, hogy ezzel az esettel törés állt be az osztrák és a szlovák rendőrök együttműködésében.

Igen, valóban itt szűnt meg a lehetőség a teljesen titkos munkára. Hasonló esetekben – amikor számunkra is egyértelművé vált, hogy az alvilág felajánlja a károsultnak a gépkocsi visszavásárlásának lehetőségét – már együttműködtünk az osztrák rendőrséggel. A sajtó nyomására azonban kényszerhelyzetbe kerültünk, nyilatkoznunk kellett az ügyről, ám ezzel az alvilág is fontos információkhoz jutott. ĺgy jobban odafigyelnek, hiszen tudják, hogy mit tud a rendőrség. Ha viszont nem tudná, sokkal eredményesebben dolgozhatnánk. Az alvilág most tart egy kis szünetet, nem folytatja ezt a tevékenységet addig, amíg az ügy elcsendesedik. A lényeg az, hogy elvesztettük az előnyünket azzal, hogy az alvilág tudomást szerzett arról, hogy mi mit tudunk.

Milyen lépéseket terveznek az italozó rendőrökkel szemben?

Csak a bűnügyi és a pénzügyi rendőrség nevében beszélhetek, a tevékenységükért ugyanis én felelek. Egyet tehetünk, összes tudásunkkal felszámoljuk a szervezett bűnözést, így próbáljuk meg csökkenteni az alvilág hatását. Titokban reméljük, hogy ezzel a tevékenységünkkel megszerezzük a polgárok bizalmát, nélkülük ugyanis az összes erőfeszítésünk felesleges. Néhányan nem tudják felfogni beosztásuk komolyságát, sőt saját küldetésüket sem. Ez a saját szubjektív ügyük azoknak a rendőröknek, akik – garantálom – kisebbségben vannak. Viszont nagyon rontják a rendőrség nevét, és ezen a sajtó negatív hozzáállása sem segít: néha csak a hatóságok negatív lépéseiről tájékoztatnak. Leszögezhetem: az a rendőr, aki ilyesmire vetemedik, törvényt sért, és nem lehet többé rendőr. Ezt garantálhatom. Ha valakiről ez kiderül, azonnal el kell bocsátani a testülettől. Háromszoros büntetést kap ezért a tettéért: örökre búcsút mondhat munkájának, elesik az összes társadalmi előnytől, amelyet a rendőrség biztosít számára, sőt még eljárás is indul ellene. Mások is vezetnek alkohol befolyása alatt, rájuk azonban csak az utóbbi, a feljelentés vár. Ha ezt a rendőr nem érti meg, másképpen, szigorúbb módszerekkel már nem lehet neki megmagyarázni. Vagy maga dönt és önszántából elmegy, vagy tudatosítja, hogy könnyen elvesztheti állását.

A beszélgetés elején feltett kérdésből kiindulva: volt már járási rendőrparancsnok, most bűnügyi főigazgató. Hova vezet innen az út?

Csak azt szeretném elérni – ez a legtöbb, amit akarok –, hogy a polgároknak a rendőrségről alkotott képe megváltozzon. Legalább egy kicsit ismerjék el, hogy értük vagyunk. Sokszor a magunk és a hozzátartozóink biztonságát is kockára tesszük ezért. Legalább részben változzon meg a véleményük a rendőrségről – itt természetesen nem azokról a rendőrökről beszélek, akik gyengék, korrumpáltak vagy akik nem érzik a felelősségük súlyát. Tiszta szívemből elítélem őket. Lehet, hogy rajtam kívül nem mindenki gondolja ezt így, mert az ilyen rendőrök tevékenységére már néhányszor magam is ráfizettem.