Két nő és egy férfi, plusz ő

Legutóbbi rendezése, az Egyesült Államokban díjazott Dolina után új játékfilmmel jelentkezik Kamondi Zoltán. A forgatás már befejeződött, a vágás még tart.

Szatirikus, sok humorral átszőtt krimi lesz a Halj már meg! Kamondi Zoltán szerint történelmi pszichothriller szatíra. Történelmi abból a szempontból, hogy a ma játszódó események kiindulópontja, oka és gyökere egy 1984-es esemény.

Mit válaszol, ha valaki azt kérdezi, mivel töltötte az elmúlt hét évet?

Hogy folyamatosan írtam, küzdöttem. Nagyon nehéz évek vannak mögöttem. Ez volt a harmadik filmtervem a hét év alatt, de az első, amely megvalósult. Lett volna egy német koprodukció, megvolt hozzá a német pénz, aztán négyévi munka után összeomlott az egész. Később jött egy másik projekt, egy nyolcvanas évekbeli háttértörténetből nyílt ki a jelen, három kudarctörténetből, ahhoz viszont nem kaptunk támogatást a Magyar Filmalaptól. Másfél-két évig vártunk rá. S akkor kezdtem el írni ezt a filmet…

… amelynek alapja Márton László Ez csak egy hétköznapi látogatás című novellája.

Inkább csak kiindulópontja. A film legelső jelenete ez. Ahhoz kellett kitalálni egy történetet. Egyébként zseniális a novella. Nagyon meghökkentő. Két nő találkozása. Az egyik, címmel a kezében, leutazik egy kisvárosba, becsönget egy lakásba, ahol egy nála tizenvalahány évvel fiatalabb nő nyit ajtót. Kováts Adél az egyik, Ónodi Eszter a másik nő. Adél megkérdezi Esztert: jól tudja-e, hogy a férje minden második hétvégét itt töltötte? „Igen.” Akkor szeretne megosztani vele egy információt. A férje meghalt, ezen a hétvégén már nem jön. Ez a film nyitójelenete. Egy nagyon furcsa, kínos beszélgetés. Ezzel indul el a lavina, hogy ki is volt tulajdonképpen ez a kettős életet élt férfi.

Mivel fogta meg ez a pár oldalas, valóban remekül megkomponált történet?

Engem már az alapszituáció is lenyűgözött. A férfi halála után ismerkedik meg személyesen a két nő. Húsz éve tart a szeretői viszony, de ők ketten még soha nem találkoztak. A feleség tudott a szeretőről, eltűrte. Meg akarta tartani magának a férfit. Később majd kiderül, hogy miért. A férfi el akart válni, a szeretőjével akarta összekötni az életét, ám a feleség ragaszkodott hozzá. Elfogadta a helyzetet. Csak ne alázza meg őt, kérte a férfit, legyen végig tisztességes. A férfi is erős szálakkal kötődik a feleségéhez, hiszen 1984-ben, amikor börtönbe került, ott vette feleségül a nőt, aki végig kitartott mellette. Bejárt hozzá, segítette, lelkileg támogatta. Van egy mondat a filmben: „Azt a kapcsolatot, amely rácsok mögött született, nem lehet eltépni.”

Főleg, ha erős karakter a férfi.

Műszaki egyetemre járt, aztán mozdonyvezető lett. Nagyot változott az élete. De van egy harmadik nő is a történetben. A lánya. Törvénytelen gyerek, akiről nem tudott a feleség. Ez a három nő kutat kétségbeesetten a férfi múltjában, hiszen nagyon sok olyan dologgal szembesülnek, amiről korábban sejtésük sem volt.

Cserhalmi Györgyé a főszerep. Egy titokzatos férfi három nővel az oldalán. Gondolom, élvezte a helyzetet. Színészileg komoly kihívás elé állította őt.

Valóban komoly színészi munkát vitt a filmbe. Végig rendkívül jó baráti munkakapcsolatban dolgoztunk. Nehéz, kemény, feszített tempójú forgatás volt, egy remek gárdát sikerült finoman összehangolnunk.

Hegedűs D. Géza tizenöt kilót hízott a szerep kedvéért.

Kövér Lajos a filmbeli neve, és szó szerint kövér figurát játszik. A Cserhalmi György által megformált Pócs Gábor fiatalkori barátja, félvilági figura, félresiklott élet. Ő is börtönben ült, csempészésért.

Vegyük sorra a többi szereplőt. Kulka János?

Ő a nemzetközi műkincspiac legveszélyesebb figuráinak egyike. Pócs Lajos ugyanis, miután kijött a börtönből, mozdonyvezetőként helyezkedett el a MÁV-nál, de ez csak egy fedőállás volt számára ahhoz, hogy egy jól működő műkincscsempész-hálózatot irányíthasson. Az ő álomszép szovjet mozdonya ugyanis tele van titkos rekeszekkel, mélyedésekkel. Szinte arra találták ki, hogy csempésszenek vele. Kulka János is egy nagy európai felvevő- és viszonteladókör vezetője.

Koncz Gábor?

Ő is része a műkincskereskedő-hálózatnak. Pócs barátja volt a börtönben, ahol smasszerként dolgozott. Ő is, az élettársa is, akit Kőszegi Ákos játszik, szerelmesek voltak bele. Sejthető, hogy a barátságnál több is volt köztük, egészen mély, intim kapcsolat, amivel döbbenten szembesülnek a nők.

Törőcsik Mari betegen vállalt szerepet a filmben. Vele már a Dolinában is forgatott.

Jóval a Dolina előtt is dolgoztunk már együtt. Nagyon régi kapcsolat a miénk. Pont harminc éve, 1985-ben a Kiki és a hímekben dolgoztunk először együtt, az én vizsgafilmemben. Nagyon helyes és sikeres kis film lett. Berlinben díjat kapott a rövidfilmek kategóriájában, ami akkor hatalmas robbanás volt. Rengeteg fesztiválra eljutott, és a Magyar Televízió is bemutatta. Voltaképpen ezzel indult az én filmrendezői pályám. Ezután lettem munkatársa Makk Károlynak, Jancsó Miklósnak, színházban Babarczy Lászlónak. Gyönyörű a Kiki és a hímek története. Egy érett nő és egy nála sokkal fiatalabb fiú. Amikor elkészült a film, csináltunk egy premiervetítést a főiskolán. Délután három körül volt, mert Mari játszott este. Lehettünk vagy hatan a vetítőben, én lent, a bejáratnál vártam Marit. Megérkezett taxival egy káprázatos estélyi ruhában, amelyet a cannes-i fesztiválon viselt, plusz nercbunda, hatalmas kalap, olyan volt, akár egy istennő. Megnézte a filmet, majd amikor ment el, visszafordult az ajtóban, és azt mondta: „Kamondi, egy dologra büszke lehet. Maga csinálta meg velem életem utolsó női főszerepét. Ilyen nőt már nem fogok játszani soha!” És ez így is lett.

Új filmjében kit játszik?

Kövér Lajos anyját. Kicsit dinka az öregasszony, de helyes figura. Nem túl nagy szerep, mégis jelentős a megjelenése. Vele él a fia, mert a betegsége miatt nem lehet magára hagyni, állandóan tolja maga előtt az Alzheimer-kórban szenvedő anyját. Mari egyébként is nagyon le van gyengülve, ezer betegség gyötri. Volt is egy forgatási nap, amikor kórházba kellett vinni. Megfázott, ami az ő esetében iszonyúan veszélyes. Hálistennek lábra állt, mert bármennyire beteg is, őrületes erő és tartás van benne. Tudással, tehetséggel, fantasztikus energiával és sziporkázással csinálja végig a forgatást. Bár abban a pillanatban, ahogy megérkezett, mindig azzal kezdte, hogy jaj, mikor mehetek már haza, miért kell nekem itt lenni, szemmel látható élvezettel dolgozott. Dőltek belőle a poénok. A stroke miatt őrületes változás történt nála. Mindig komoly nő volt, és most is az, de egyfolytában sztorizik. Nyilván bizonyos idegszálak megsérültek az agyában, más területek között viszont új kapcsolatok jöttek létre. Fényesen emlékszik mindenre. Fotorealista pontossággal mesél el ötven-hatvan évvel ezelőtti történeteket. Napra kész, elképesztő poénadagokkal szórakoztatta a stábot. Jól érezte magát munka közben. Meglátja a kamerát, és kivirul. A színháztól eltiltották az orvosai, maradt neki a film. Az nem olyan megterhelő számára. Olyan szerepeket vállal nyilván, amelyekkel meg tud birkózni. A színészi pályán hatalmas szerepe van az életkornak, hogy ki hány éves éppen. Hogy a kora és a pillanatnyi élethelyzete mennyire befolyásolja a színészetét. Nagyon sok nagy színészről tudunk, akiknek öt-tíz év is kihullott az életéből. Dolgoztak, jelen voltak, csak megfelelő szerep híján semmi jelentőset nem csinálhattak. Aztán megint történt velük valami, és ott folytatták, ahol korábban abbahagyták. Töröcsik Mari esetében az a fantasztikus, hogy nála nem estek ki évek. Töretlen a pályája. Minden életkorban megtalálták azok a szerepek, amelyek passzoltak az éveihez. Minden életszakaszában meg tudta fogalmazni a saját korát. Tizennyolc évesen a Körhintában a naiv kislányt, a Dérynében az érett színésznőt, az én vizsgafilmemben a parázsló női bájaitól éppen búcsúzó dívát, most pedig az emlékezet-kihagyásos öregasszonyt, aki azt sem tudja, hol van.

Hálás szerep lehetett ez számára.

Salgótarjánban, egy használaton kívüli, lepukkant szálló tetején volt egy pici jelenete rögtön az első forgatási napon. A hatvanas évek modernista építészetének csúcsa volt ez a tizenegy emeletes szálloda, ma ott áll bezárva. Huszonöt éve az enyészeté. Ennek a tetején forgattunk, hogy meg tudjuk mutatni egy halott város panorámáját. Hegedűs D. Géza tolószéken hozza Marit. Féltünk, izgultunk, hogyan fog Mari feljutni egy ilyen magas pontra. Teherliftet akartunk építeni neki, de nagyon drága lett volna. Hordszéket csináltunk, hogy majd két erős férfi felhozza őt. Nem volt hajlandó beleülni. Fel is, le is a saját lábán ment.

Kováts Adél abszolút főszereplője a filmnek. Több mint negyven forgatási napja volt, szinte le sem jön a vászonról.

Adél egyszerűen zseniális a filmben. Koltai Lajossal, aki a film művészeti vezetője, azt mondtuk, hogy ismeretlen világsztár született. Olyan mély, olyan hiteles, olyan színvonalas, hogy az elképesztő.

A film címe viszont áramütésként éri az embert. Halj már meg!

Ez a film utolsó mondata. Halálával a férfi, Pócs Lajos nem meghal, hanem „megszületik”. Így tudja meg a feleség, a szerető és a kislány, hogy ki is volt ő valójában. Mindig újabb és újabb információk bukkannak fel róla. Nem lehet megtudni, hogy igazából kicsoda. Ez a film lényege. A legutolsó kockán is jön egy fordulat, amely teljes mértékben felülírja mindazt, ami addig történt a filmben. De lehet, hogy a címen változtatni fogunk. Nekem nagyon tetszene az Entrópia is, ami annyit jelent: a rendetlenség foka. De ami ugyancsak nagyon fontos: a feleség úgy gondolja, hogy morális szempontból mindent tudott a férfiról, ami az elmúlt harminc év alatt történt vele. Le szeretné zárni magában ezt a viszonyt, és teljes erkölcsi fölénnyel úgy dönt, felkeresi a másik nőt, a szeretőt, a szemébe néz, s tájékoztatja arról, hogy a férfi meghalt. Ezzel el is végzi a gyászmunkát, tisztességgel eltemeti, és becsülettel lezárja az ügyet. Teljes erkölcsi magabiztossággal kezeli a történetet, aztán a végére mégis fokozatosan összeomlik, darabjaira hull és megsemmisül.