„Kell egy bátor, becsületes nő”

„Az érintett roma nők azért nem vállalnák a szereplést, mert félnek a következményektől.”Somogyi Tibor felvételeAz emberjogi bizottság foglalkozik majd a jelentéssel, de a képviselők gyér érdeklődése láttán és az eddigi társadalmi tapasztalatok alapján felmerül a kérdés: ha beigazolódik a sterilizálás gyanúja, a honatyák képesek lesznek-e az áldozatok mellé állni?

A jelentés szerzői mintegy két hete megkerestek, hogy a parlament képviselőit szeretnék tájékoztatni a roma nők helyzetéről és az egészségügyben tapasztalható bánásmódról készült felmérés eredményeiről. Végiggondoltam, kit érdekelhet a téma – tizenöt képviselőt javasoltam –, őket hívták meg az említett találkozóra, melyre, sajnos, csak egy nappal az ügy kipattanása előtt került sor. Rajtam kívül Bauer Edit asszisztense jött még el, a képviselő asszony ugyanis külföldön tartózkodik. Talán más elfoglaltságuk volt a képviselőknek. Azt is nehezményezem, hogy a szerzők kevés időt hagytak arra, hogy megismerkedhessünk a jelentés tartalmával, és kész helyzet elé állították az állami szerveket, valamint a közvéleményt.

Talán mert idáig roma ügyben alig tapasztalható pozitív változás, ezért most „sokkterápiához” folyamodtak, hátha ez cselekvésre ösztönzi az illetékeseket...

Érthető a jelentéstevők magatartása, hiszen az elmúlt időszakban a szakmai közvélemény is elutasítóan viselkedett, és az esetleges áldozatokat sem akarták kellemetlen helyzetbe hozni. Ennek ellenére szerintem szerencsésebb lett volna, ha nagyobb bizalommal közeledtek volna az illetékes állami vezetőkhöz és szervekhez. Az emberjogi bizottság tagjainak a többségéről tudom, milyen az álláspontjuk ebben a kérdésben, és ez alapján állíthatom: indokolatlan volt a szerzők bizalmatlansága. Ismerem az egészségügyi miniszter nézeteit is, és a vele szembeni bizalmatlanság sem megalapozott. Meg kellett volna adni a lehetőséget, hogy a tárcavezető még a jelentés nyilvánosságra hozatala előtt megtehesse a megfelelő lépéseket. Ettől függetlenül a vizsgálat több síkon is megindult. Rudolf Zajac mindent elkövet annak érdekében, hogy utánajárjon a gyanúnak, két hét múlva várható eredmény. Az emberjogi miniszterelnök-helyettes is feljelentést tett, és a mi bizottságunkban is biztosan komoly vita várható a jelentésről, hiszen a téma és a vád nagyon súlyos. Ha igaz a vád, akkor alapvető emberi jogokat sértettek, és mindez az ország külpolitikai tekintélyének sem használ...

Azt viszont kizárta, hogy az utóbbi időben felhalmozódott ügyek – a titkosszolgálattal kapcsolatos gyanú, a lehallgatási ügy, a sterilizáció – több lenne véletlen egybeesésnél.

Rosszindulatú felvetés volt egy újságíró részéről, hogy valamilyen nemzetközi összeesküvésről van szó, azaz hogy valaki megpróbál ártani az országnak, próbálja hátráltatni az integrációban. Ez abszurdum. A külföld figyelmeztetésétől függetlenül is rendet kell teremteni az országban. Az élet minden területén szembe kell nézni a káros jelenségekkel. Úgy vélem, sok hasonló probléma van még nálunk. A nők sterilizálása bonyolult kérdés, az élethez való alapvető emberi jogot sérti, és ennek tisztázása mindenkinek érdeke.

Csáky Pál a jelentésírókat is feljelenti: ha beigazolódnak a vádak, akkor azért, mert a szerzők a sterilizációról nem értesítették a hatóságokat; ha pedig kiderül, hogy nem volt törvénytelen sterilizálás, akkor rémhírterjesztés miatt. Mi a véleménye arról, hogy az emberi jogokkal évek óta foglalkozó szervezetet akarják felelősségre vonni, mert rámutat egy negatív jelenségre?

Érzékenyebben kellene ezt a kérdést kezelni. Egy hasonlattal élnék. Ha szociológiai felmérés készül az oktatásügy problémáiról, és ennek keretében kiderül, hogy a pedagógusok nem a megfelelő elveknek megfelelően járnak el, és a jelentéstevők néven nevezik az iskolát, illetve a pedagógust, kivizsgálják az ügyet. Ha nem igazolódik be a vád, indokoltnak tartanám, hogy a személyiségi jogok megsértése vagy rágalmazás miatt akár büntetőeljárás induljon. Viszont az olyan társadalomban, ahol nem adott a kutatás és a véleménynyilvánítás szabadsága, nem lesz olyan szakember, akinek lesz bátorsága feltárni a negatív jelenségeket, ami nem jó. Jelen pillanatban korainak tartom arról beszélni, hogy meg kell büntetni a jelentés szerzőit, akik egyébként szerintem tudatában vannak felelősségüknek és a következményeknek. A vizsgálat lefolytatása után esetleg valamelyik orvos vagy intézmény tehet feljelentést, de ezt mindenképpen az érintett felekre hagynám...

A nyilvánosságra hozott dokumentum egyetlen érintett nevét sem közli. Ön szerint jó lenne, ha legalább egy nő vállalná a nyilvánosságot, akinek jó ügyvédre lesz szüksége. Értsem ezt úgy, hogy a parlamenti bizottság szükség esetén megpróbál ügyvédet találni, felkéri például Ján Hrubalát?

Az egészségügyi miniszterrel megbeszéltük a lehetséges lépéseket, és egyetértettünk abban, hogy ha az érintett roma nők azért nem vállalnák a szereplést, mert félnek a következményektől vagy fenyegetve érzik magukat, akkor segíteni fogunk abban, hogy megfelelő ügyvédet és – ha kell – egyéb védelmet is kapjanak. Hrubala úr egy éve már szerepet vállalt hasonló ügyben, mely a mai napig nem zárult le. Rajta kívül több jó jogász van, nem az ügyvédekkel lesz probléma, hanem hogy az áldozat akár kellemetlenségek árán is merjen tanúskodni. Kellene egy olyan bátor, becsületes asszony, aki...

...akinek ügye precedens lesz...

És bárhogyan végződik is a vizsgálat, vállalja a nyilvánossággal járó kellemetlenségeket. Ugyanakkor az egészségügynek is érdeke tisztáznia magát e vádak alól. Egyébként elképzelhetőnek tartom, hogy az esetek többségében indokolt volt az orvosi beavatkozás, és a sterilizáció a szülő nő érdekében történt. Az egészségügyi dokumentáció is valószínűleg rendben van. Felmerül azonban egy általánosabb, mélyebb probléma: amikor sterilizálták a nőket, valószínűleg nem tudták, mihez adják a beleegyezésüket, vagy olyan helyzetben voltak – például a szülés pillanatában –, amikor képtelenek voltak megfelelő döntést hozni vagy felmérni a következményeket. Nemcsak a romákra jellemző hogy az emberek keveset tudnak a saját jogaikról, az emberi szervezet működéséről...

Bizonyos rétegek iskolázatlanságára, műveletlenségére gondol?

Igen, és nemcsak a sterilizációról tájékozatlanok néhányan. Ez komoly figyelmeztetés nemcsak a szlovákiai társadalom, hanem más országok számára is. Hasonló dolog bármikor és bárhol – Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Ukrajnában is – kipattanhat, mert ezek az országok ugyanazon a fejlődésen mentek keresztül: a romáknak és más szociálisan lesüllyedt csoportoknak ugyanaz a története. Annál súlyosabb a probléma, hogy nem elszigetelt jelenségről van szó, ami egyébként nem csak a volt szocialista országok „specialitása”. Dél-Amerikában az indián őslakossággal és a társadalom peremére szorult csoportokkal szemben több országban is számos példa van sterilizálásra, illetve az egészségügyi intézményekben tapasztalható hátrányos megkülönböztetésre. Fontos, hogy orvosoljuk a problémát.

Hogyan?

Már az előző kormányzat elfogadott egy átfogó tervet a roma közösség problémáinak a megoldására. Eszerint például az orvosoknak, pedagógusoknak lehetnének asszisztenseik, azaz a roma közösségekben, telepeken lehetnének felelős személyek, akik megfelelő, egyebek mellett nemi felvilágosító munkát végeznének. A romák többsége nem azért szül sok gyereket, hogy szociális támogatást kapjon, hanem mert nem tud védekezni, sőt az alapvető egészségügyi szabályokat sem tartja be, bár sok esetben a hátrányos helyzetű roma közösségekben esély sincs az alapvető szociális szokások kialakulására. ĺgy fordulhat elő, hogy egy roma nő úgy vállalja a terhességet, hogy fogalma sincs róla: a két császármetszéssel való szülés után a harmadik szülés már életveszélyes lehet. És amikor ilyenkor megkérdezik tőle, akarja-e a sterilizációt, a szerencsétlen asszony nem tudja, döntése milyen következményekkel jár. Ezen változtatni kell, a romák és a szociálisan hátrányos helyzetű más polgárok helyzetét is orvosolni kell.