Kelet felé több az „otthonmagyar”

Összességében 472 ezren írták a népszámlálási kérdőívbe, hogy a magánszférában magyarul beszélnek, míg a magyar nemzetiségűek száma csupán 458 ezer volt. A különbözet szinte teljes egészében a közép- és kelet-szlovákiai régióban alakult ki. Közép-Szlovákiában 11,1, míg keleten 19,3 százalékkal több az otthon magyarul beszélők száma a magyar nemzetiségűeknél. A Kassa-vidéki járásban ráadásul – egyedüliként – a magyar nemzetiségűeknél magasabb volt azok száma, akik nyilvánosan magyarul beszélnek.

A különbséggel kapcsolatban egyelőre a szakértők is tanácstalanok – a részletes adatok elemzése után talán megválaszolható lesz a rejtély. „Korábban is az mutatkozott, hogy kelet felé haladva nő a különbség a nemzetiségi és az anyanyelvi hovatartozás között” – mondta lapunknak Gyurgyík László demográfus.

Lampl Zsuzsanna szociológus szerint korábbi kutatásai nem mutattak ki szignifikáns különbséget a nyugat-, illetve a kelet-szlovákiai magyarok identitástudatában. „Korábban voltak olyan mítoszok, hogy minél inkább megyünk kelet felé, annál inkább magyarok a magyarok, de kutatásaim során ez sosem igazolódott be” – tette hozzá. A különbség egyik oka az ismeretlen nemzetiségűek nagy aránya, illetve a magyar romák nyelvhasználati szokásai miatt lehet.

A nemzetiségüket fel nem tüntetők, magyar romák, változó identitástudat, módszertani hiányosságok – talán ezek az okok eredményezhették a különbséget, de kérdés, mi állhat a regionális eloszlás mögött. Minél keletebbre megyünk, annál nagyobb azok száma és aránya, akik családi környezetben magyarul beszélnek, ám nem vallották magukat magyar nemzetiségűnek.

A magyar anyanyelvűek száma az elmúlt évtizedekben is rendre magasabb volt, mint a magyar nemzetiségűeké – ez most is így volt, 508 ezer magyar anyanyelvűt mutatott ki a cenzus –, ám itt a különbözet nagyrészt a vegyes házasságokkal és az asszimilációval magyarázható. Vagyis: magyarnak született, ám később szlovák identitásúvá vált. Az otthoni nyelvhasználatot viszont nem lehet ezzel magyarázni, mert aki otthon magyarul beszél, az nem szlovákká vált vegyes családban él.

Sötétben tapogatóznak

Egyelőre a lapunk által megszólított szociológus szakértők sem tudnak válaszolni a kérdésre. „Korábbi felméréseimből az derült ki, hogy a magukat szlováknak vallók egy része tud magyarul” – mondta Lampl Zsuzsanna. Gyurgyík László szerint előfordulhat valamilyen félreértés is. „A kérdések megfogalmazása nem elég egyértelmű. Sokan nem az állandó lakóhelyükön élnek. Nem tudjuk, hogy ezt a kérdést hogyan értelmezték” – fejtette ki. A szakemberek szerint még részletesebb adatokra van szükség a magyarázatok megtalálásához.

Mivel a nyelvhasználattal kapcsolatos kérdést a tavalyi népszámlálás során tették fel először, korábbi adatok nem nyújthatnak támpontot. A járási adatok alapján úgy tűnik, a magyar romák nyelvhasználati szokásai sem jelentenek magyarázatot a különbségre. Azokban a járásokban, ahol több volt az otthon még magyarul beszélő, ez a romákra is érvényes volt: több volt a családi környezetben cigány nyelvet használó mint a magát romának valló. Azt sem lehet mondani, hogy az ismeretlen nemzetiségűek között kell keresni a magyarul beszélőket: az otthoni nyelvhasználatot firtató kérdésre ugyanis kétszer többen nem feleltek, mint a nemzetiségi kérdésre.

Nyilvános különbségek

A két, általunk megkérdezett szociológus szerint a nyugat-, illetve kelet-szlovákiai magyarok identitástudatában nem mutathatóak ki akkora különbségek, amelyek megmagyaráznák a jelenséget. Markáns különbség van a két nagyváros magyarsága között is. Míg Pozsonyban 14 ezer magyar és közel 9 ezer odahaza magyarul beszélő él, addig Kassán a két szám közel azonos (valamivel több mint 6 ezer).

Ahogy arról már korábban írtunk, a nyilvános nyelvhasználatban a magyar jóval alulreprezentáltabb, mint a családi kommunikációban. A cenzus szerint csak 391 ezren használják nyilvánosan is – munkahelyen, hivatalban, iskolában, üzletekben, stb. – a magyart. Ennek a kérdésnek a megfogalmazásával kapcsolatban egyébként a cenzus előtt komoly fenntartásai voltak a szakértőknek, mivel nem volt egyértelmű, hogy melyik nyelvhasználatra kérdez rá. Ebben a kérdésben is érvényes egyébként, hogy minél keletebbre megyünk, a nemzetiségi adatokkal összevetve annál több nyilvánosan is magyarul beszélő embert találunk. A Kassa-vidéki járás az egyetlen, ahol nagyobb a nyilvánosan magyarul beszélők száma, mint a magyar nemzetiségűeké. Érdekesség: a Tőketerebesi járásban számunk pontosan egyezik – 27 233.