Keksz

TAKÁCS ZSUZSA

Drága Anyu!

Eléggé sokáig tartott, mire sikerült felderítenem a jelenlegi címedet, ugyanis az elmúlt három hétben többször meglátogatott a postás. Na, csak semmi személyesség, tudom ám, hogy most hova fordulnak a gondolataid: csupán visszahozta az elkóborolt leveleim, amiket a te nem létező címedre küldtem. (Különben is nős és mostanában született meg a kisfia.)

Igazán szólhattál volna, hogy elkötöztél a mennyországba, megkímélhettem volna magam annyi idegeskedéstől és aggodalommal dúsított naptól. Hisz tudod, hogy telefonon mindig elérhetsz, legfeljebb pár perc múlva visszahívlak. Na jó, fátylat rá, csak többször ne forduljon elő!

Hétfőtől már gyalog teszem meg az utat munkába menet, a buszon való zötykölődést örömmel lecseréltem a reggeli anyag- és információgyűjtésre.

Van egy hosszú, élettel teli, zsibongó utca, aminek örömmel vágok neki, mikor keresztezi az utam. A legtöbb autó elhalad mellettem, és bár a város leghangosabb szakaszának mondható, engem ez csöppet sem izgat, mert van valami mámorító a jobb oldalon elkerített kertben. A magas fák és a mindent körbevevő bokrok miatt nem is láthattam az ott rejtőzködő emberi csoportot, de üvöltéseik révén hangjuk rázúdult fülemre, bekebelezte hallójárataimat, és észrevehetőnek bizonyult. Óvatosan belestem, majd másnap is, s már egyre több időt töltök el ott. Most is épp onnan jövök. Még csak ruhát sem cseréltem, de a fényképezőgépet már rácsatlakoztattam a számítógépre. Különleges információk birtokában vagyok, anyu, de felfedezésemet még senkinek sem említettem, félek, hogy őket avagy magamat bajba sodornám, jobb az ilyesmit nyilvános helyeken nem kikotyogni. Majd küldök róluk fotókat, mert ezt neked is látnod kell! Több tucat férfi zöld egyenruhában dagadó izmokkal futkározott fel s alá, kezükben valami fekete csővel, ami durrant is, és akkor lyukakat vájt egy karton formájú emberen (legalábbis a kilógó cigarettából erre következtettem). Magukat csak ,,katonáknak” nevezték, és a főnök szigorban ostorozta őket szavaival. Az önfegyelmet és a kiirtandó célpontot emelte ki, szinte már beléjük sulykolta, mint a legfontosabb feladatot. Furcsa szavakat is használt az a legöregebb és legrémisztőbb dirigens, a szótárban azonban alig találtam magyarázatot értelmükre. Példának okáért megemlíthetem az „ölj”, „pusztíts” vagy „gyilkolj” felkiáltásokat, amelyek mind elhangzottak. Remélem, jól jegyeztem fel őket, mert úgy remegett a kezem az izgalomtól, hogy saját betűim tekintetében bizonytalan vagyok. Ajánlom, hogy te is jegyezd meg ezeket a kifejezéseket, hátha még jól jönnek majd neked a közeljövőben.

Egyébként minden más változatlan az életemben, hamarosan meglátogatlak. Nagyon hiányzol, és kétségkívül még sok mindenről be kell számolnom.

Üdv: zsuzsi, a semlegességből