Kassa szerelmesei

A múlt év végén az AB-ART Kiadó gondozásában egy nagy hiányt pótló kiadvány jelent meg, melynek címe Kassa műemlékei. A Kassai műtermek szerzője, aki egyben e könyv összeállítója is, az újságíróként és kultúraszervezőként ismert Szaszák György ezúttal is kitett magáért. Az előszóban megindokolja, miért tartotta fontosnak, hogy ez a könyv megszülessen.

„Bevallom, gimnazista korom óta elkötelezettje vagyok ennek az ezer esztendő történelmét sugárzó városnak. Azóta élek itt. Igaz, az első emlékképeimen a történelem durva nyomot hagyott” — mondja Szaszák. 1968-at írtak akkor. Kassán ebben az időben mindenhol élesre töltött csövű szovjet tankok álltak. Szaszák ekkor még nem ismerte Tibor Kováč fotóművészt, a prágai iskola növendékét, pedig ő akkor már a múzeum alkalmazottjaként fényképezte a város nevezetességeit. Kováčra munka közben lőtt rá egy orosz katona, de a géppisztolysorozat szerencsére nem oltotta ki az életét, ám azóta tolókocsiban él. ĺgy járja a várost, és fényképezi szeretett Kassáját. A könyv összeállítója az ő látószögén keresztül mutatja be a várost.

Kassáról mindeddig még nem készült a teljesség igényével útikalauz, mert a műemlékek és az épületek java része a város több száz éves magyar múltjához kapcsolódik, s ezt mindmáig nehezen tudja az ország a saját történelme részeként elfogadni.

A könyv sétára hív a városban, hogy felfedezzük annak minden szépségét. Először a Szent Erzsébet Dómba invitál, amely méltán az „európai lélek egyik világítótornya”. De a Mihály-kápolna, az Orbán-torony, a színház, a zenélő szökőkút, az Immaculata barokk szoborcsoport is lenyűgöző látvány a Fő utca orsó alakú szigetén.

A Fő utca jobb oldalán a Korinthoszi-csatorna tervezőjének, Gerster Bélának szülőházától a Ferenc-rendi templomig megyünk. Ezen az utcán áll a Fekete Sas, mely egy copfstílusú, kétemeletes épület, amely 1782-ben vendégfogadónak épült. II. József is itt szállt meg 1783 júliusában tett kassai látogatásakor. A városba érkezve itt lakott először Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás vezéralakja. Petőfi Sándor szintén e házban szállt meg 1845-ben. Az 1848/49-es szabadságharc után a császári rendőrség a saját céljaira rendezte be az épületet, börtönt is nyitottak benne. Versei miatt itt raboskodott Tompa Mihály is.

Ha továbbmegyünk, meglátjuk a Koldus-házat, melyhez egy monda fűződik. Állítólag a régi polgári világban élt a városban egy koldus, akinek sikerült annyi pénzt összekéregetnie, hogy abból mindenki meglepetésére felépíttetett egy gyönyörű palotát. Az oromzat csúcsára ezért helyeztette el a kalapot emelő koldus szobrát. (Kassán a XX. század 90-es éveinek közepétől rendezik meg a városi televíziók filmjeinek nemzetközi fesztiválját, melyen a legjobb alakításokat az Aranykoldus-díjjal jutalmazzák, mely nem egyéb, mint e ház szobrának kicsinyített mása.)

A Fő utca nyugati oldalán csak egy kis sáv maradt meg abból a középkori épületből, melyben 1567-től — Kassára helyezése óta — a Szepesi Kamara működött. A székházon levő emléktábla arról árulkodik, hogy 1788—89-ben Batsányi János is itt hivatalnokoskodott.

Figyelmet érdemel a Hóhér-bástya is, mely a régi védőfalra épült. A Hóhér-bástya udvarán végezték ki régen a köztörvényes bűnözőket. (Ennek Jókai Mór is emléket állított a Kassai bíró című elbeszélésében.)

A Mészáros utcában található a Márai-ház. Márai Sándor, a XX. század egyik legnagyobb alkotója nem ebben a házban született (a Fő utcán álló szülőházát lebontották), ám gyermekkorát már ebben az épületben élte le, szüleivel és testvéreivel együtt. Márai szerelmese volt a városnak. Megihlette őt Hufnagel György 1617-ben a városról készített fametszete is, melyen Kassa már teljes és zárt képet mutat. ĺgy ír a városról: „A szászok, akik hatszáz év előtt telepeket építettek a Hernád partján, itt vegyültek érzésben és életmódban legelőbb és legbiztosabban azzal a magyarsággal, amely nemcsak nyelv, vallás és fajta volt, hanem több, erősebb és magasabb rendű igézet. Kassa titka éppen ez a magyarság. A városfalak kapuja felnyílt és beengedte a Bocskai-sapkás magyar urat, a kerekföveges szász polgárt, s minden időben ellenállhatatlan erővel vonzott mindenkit, aki magyar, Bethlen Gábort és Thökölyt, Rákóczi Györgyöt s a Nagy Fejedelmet, vonzotta az élőket, és messzi földről, Rodostóból hazahívta a halottakat is. Mint minden igazi érzés, Kassa hazafisága is csendes volt és szemérmes.”

Szaszák György és Tibor Kováč könyve jó ügyet szolgál, annál is inkább, mert a magyar—német kiadáson kívül angol—szlovák változatban is megjelent, így a hazai városlátogatókon kívül a külföldi turisták is érdeklődve forgathatják ezt az igényes összeállítást. Legyen ez a könyv indíték ahhoz, hogy megszeressék a várost, megismerjék történelmét, és keressék azokat a forrásokat, amelyek elősegítik még alaposabb megismerését.

Horváth Erika