Kalandos mondahagyomány

Csodás tettekről és eseményekről szóló, ízes-zamatos, a nép ajkáról lecsöppenő mondatok tematikailag rendszerezett gyűjteményével találja szembe magát az olvasó, ha felüti Magyar Zoltán A mindentudó fű című könyvét. Egyszóval: babonás-bűbájos élőbeszéd bugyog elő a lapokról. A helyszín Nyitra és környéke, a kérdezett adatközlők idősebb és jó elbeszélőnek tartott egyének. A zoborvidéki települések népszokásai, népi hagyománya a szakmai köztudatban is kiemelt helyen szerepel és reliktumként él, sok archaizmust megőrzött és meglehetősen egységes képet mutat, ezért is vonzza a néprajzkutatókat, népdalgyűjtőket.

A szóban forgó könyvben szerepelnek eredetmagyarázó-, helyi és történeti mondák, bűn és bűnhődés-, betyár-, kincs- és hiedelemmondák, valamint legendák Alsóbodokról, Gímesről, Bédről, Pogrányból és az egész Zoborvidékről. A betyármondák közt található mondjuk a csekeji Vérvendégfogadóról szóló; ez az út mellett állt az erdőben: „No és hogy oda nagyon sokan betértek, valakik kigyüttek, akiknek nem vót pénzük, akiknek pénzük vót, eltűntek. Hogy soha meg se lettek. Osztán valakinek csak rá köllött gyünni, hogy ott valami történik, osztán ott a pincébe sok csontot megtaláltak. Oda voltak a pincébe elásva ezek a nagyobb fejesek.” Ilyen és hasonló hangnemű rövid hallomások, látomások, élmények és vélemények sorakoznak a lapokon.

Magyar Zoltán az MTA Néprajzi Kutatóintézetében dolgozik tudományos főmunkatársként, és több alkalommal gyűjtött Nyitrán és környékén, s 1998 óta a mondahagyomány feltérképezése, összegyűjtése és osztályozása a választott célja. E kötetbe hatszázhatvanöt szöveg került — gondos válogatást követően, tematikailag csoportosítva, száztíz adatközlő szájából. Megtudhatjuk többek között belőle, hogy Szűz Mária könynyeiből lettek a gyöngyvirágok, vagy hogy „a szél Krisztus sebeibűl gyün”, és sok más természeti jelenség eredetét.

A templomalapítási mondákban gyakran fordul elő Szent István, aki életének egy részét a nyitrai várban töltötte, és népi mondák hősévé vált. Imre herceg, István király fia is élt e vidéken, és Magyar Zoltán kötetében szerepel is egy szóhagyományban megőrzött, immár lejegyzett alsócsitári monda a végzetes vadászatáról, amely párhuzamba állítható a Zrínyi és a vadkan történetével.

A betyármondák főbb hősei a gesztei Csinyi Péter, valamint Rózsa Sándor és Jánošík, akik valódi betyárhoz illően éles eszűek és erősek, a táltosmondák pedig több foggal vagy csonttal született, emberfeletti, sámáni képességű, jóstehetségű emberekről szólnak.

Helyi monda szerint erre járt Isten, és megmaradtak a nyomai, mivel akkor még puhák voltak a sziklák. Zsére keletkezéstörténete is Isten látogatásával áll kapcsolatban: „Mikor az isten a falukat teremtette, eljött erre a vidékre is, és hegyről hegyre lépett, és közben a markából kipottyantotta a falut. A lábnyomok mind a két hegyen a sziklában vannak, ezeket Isten nyomának nevezik.” Egyes mondák lábnyomát, botjának nyomát, máshol szamarának vagy báránykáinak patanyomait, illetve a kísérő angyalok cipellőinek nyomait említik.

A gyakran ismétlődő, kisebb eltérést mutató motívumok csupán megerősítik azt, hogy a környező falvak mondavilága közös élményekből, tapasztalatokból alakult ki, és az élőbeszéd, a szájról szájra adott, hallott vagy megélt történet különféle változásokon, ferdítéseken, hozzágondolásokon ment keresztül. Sok szövegben előfordul a szomszédasszony látta, apám beszélte, egy öreg bácsi szokott róla beszéni, még olyant is emlegettek, én úgy hallottam lánykoromban, nálunk aszongyák, hogy, igaz-e, nem-e, nem tudom kezdésű mondat, ami a monda- és legendajelleget támasztja alá. A dialektust, a hanglejtést, a hangszínt is kiérzi az olvasó a sorok közül, annyira ízesen és magával ragadóan sikerült papírra vetve rögzíteni a beszélt nyelvet.

A falusi élet mindennapi és szokatlan jelenségeinek (halálesetek, boszorkányjárások, rontások és elhárításaik, táltosok, házikígyók stb. ecsetelésének) segítségével Magyar Zoltán a történeti, társadalmi, kulturális folyamatokra is rámutat, valamint azok kölcsönös összefüggéseire, az adott életviszonyokra, illetve az azokkal kapcsolatos tapasztalatokra. Másként fogalmazva: a mindennapi élet társadalmi-kulturális színterére. A nép megjósolta például azt is egy égdörgés alkalmával, hogy az oroszok „keletről fognak megszállni bennünköt”.

Persze döntse el mindenki maga, vajon hisz-e benne, tényleg hazajártak-e a holtak és felhörpintették-e a pálinkát, voltak-e lólábú menyecskék és gazdáik kívánságait leső lidérccsirkék, és boszorkányok szerezték-e meg a tejhasznot, mint ahogy azt Gímesen beszélik: „Még azt is mondták, hogy ment az asszony az istállóba fejni, és hogy csak úgy súgott a tej. Csak úgy súgott. Bezzeg hiába ment ő utána fejni, nem vót a tehenné egy csepp tej se. Na. Hogy má a boszorkány kifejte.”

Szerelmi rontásra és szerelmi varázslásra is talál az ember a könyvben útmutatót: reggelente az asszonyok meghenteregtek a friss harmatban, otthon kicsavarták szoknyáikat, és azzal itatták meg a férfiakat. Sok csalafintaságot műveltek egykoron az asszonyok (is)…

És hogy mi is az a mindentudó fű, azt is elárulja a gyűjtő szerző: egy mitikus növény, mely a várhegy déli oldalán nő. Aki rálel, mindentudóvá válik. Egy nagygazdának a bocskora kapcájába akadt a fű, és hirtelen világosan látta, hol mi történik. Viszont egyet nem tudott: hogy a mindentudó fű akadt a bocskora kapcájába, így hát el is vesztette. Könnyen jött, könnyen ment. Aki pedig keresi, úgy járja a fáma, nagy ritkán lel csak rá.

Magyar Zoltán könyve a népi kultúráról való ismereteink gyarapítását, kiegészítését, a nyitrai nyelvsziget monda- és hiedelemvilágát, a zoborvidéki szájhagyomány alapos megismerését szorgalmazza izgalmas, lebilincselő módon. A kötet szerzője a feldolgozott mondahagyományt könnyen átláthatóan, rendszerezve, előszóval és jegyzetekkel ellátva bocsátja a kedves olvasó rendelkezésére.

Pénzes Tímea