„Jobb lenne, ha a személyes ellentétek helyett a valódi problémákról beszélnénk”

Közel egy évvel ezelőtt jelentették be, hogy létrejön az egységes szlovákiai magyar érdekképviselet. Hol tartanak a tárgyalások?

Alapvető tartalmi és szerkezeti kérdésekben már sikerült megegyeznünk, ezért is jelentettük be márciusban a Szövetség megalakulását. Olyan részletekre gondolok, mint például a közös szakpolitikai célok lefektetése. Jelenleg a technikai jellegű kérdések tisztázása zajlik, például az alapszabály lefektetése vagy a különféle jelölési módszerek meghatározása. Az Összefogás két komoly kompromisszumot fogadott el. Az egyik az időzítéssel függ össze. Az Összefogás azon az állásponton volt, hogy csak akkor kellene nyilvánosság elé állni, ha már minden részletről megállapodtunk. A partnereink viszont úgy gondolták, hogy a technikai részleteket tisztázhatjuk a bejelentés után is. Sajnos úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban az idő bennünket igazolt, és jobb lett volna a végeredményt bejelenteni. A másik kompromisszum pedig az előválasztást érinti: mi úgy gondoltuk, hogy a párton belüli erőviszonyokról is a választóknak kellene dönteni, de ezzel a partnereink nem értettek egyet, mi pedig nem akartuk fékezni az egyesülési folyamatot. Ennek eredményeként jött a márciusi bejelentés, amit már említettem. Ott bemutattuk a párt nevét, a jelölési logikát az elnöki, OT-elnöki és a szakmai alelnöki tisztségre, a platformok egymáshoz való viszonyát, az alapelvet, hogy autonóm platformok alkotta szövetség lesz. Ezek a kőbe vésett alapelvek, most a felépítményről egyeztetünk.

Annak ellenére, hogy már lefektették a közös célokat, a magyar pártok nyilvános kommunikációjában még mindig sok az ellentét. Továbbra is vannak olyan elvi kérdések, amiben a pártok nem értenek egyet, ráadásul a pártelnökökre még mindig úgy hivatkozik a sajtó, mint valamely párt vezetőjére, nem pedig mint a Szövetség tagjára. Mikor érkezhet el az a pont, amikor Mózes Szabolcs, Sólymos László vagy Forró Krisztián már a Szövetség nevében fog nyilatkozni, nem pedig saját pártja nevében?

Ez a pont akkor érkezik el, amikor a leendő pártkongresszus megválasztja a pártelnököt, az országos tanács elnökét, illetve a szakmai alelnököt. Mert most még nincs ilyen. Abban kezdettől fogva egyetértettünk, hogy a pártszövetségen belül mindhárom formáció megmarad önálló platformként, amelyen belül autonóm módon fogunk jelölteket állítani a párton belüli tisztségekre. Jogi szempontból a három párt meg fog szűnni, de platformként megmaradnak, és ezeken belül mindenki önállóan dönthet a belső ügyeiről.

És erre a döntésre mikor kerülhet sor? Pontos dátum nyilván nincs, de körülbelül meddig húzódhat még az egyeztetés? Hetek, hónapok kérdése? Vagy éves távlatokban kell gondolkodni?

Én korábban is ódzkodtam attól, hogy előrejelzésekbe bocsátkozzak, hiszen ez nem csak az Összefogáson múlik. Annyi azonban biztos, hogy nem kell éves távlatokra gondolni, szerintem inkább hetek, esetleg egy-két hónap kérdése.

Térjünk rá azokra a konkrét ellentétekre, amelyek miatt még mindig nem beszélhetünk úgy a Szövetségről, mint az egyesült magyar pártról. Az egyik legaktuálisabb kérdés Gyimesi György személye, akivel kapcsolatban Sólymos László az Új Szónak adott interjújában azt mondta, hogy a Híd nem hajlandó olyan személyekkel egy listán szerepelni, akik gyűlöletpolitikát folytatnak, Gyimesit pedig ezek közé sorolta. Ön mit gondol erről? El tudná képzelni Gyimesit a Szövetségben?

Belülről látva a tárgyalásokat elmondhatom, hogy ez inkább a média által felkapott téma. Nem szerkezeti-technikai részlet, hanem személyi kérdés. Az Összefogás együttműködik Gyimesi Györggyel, és pozitívak a tapasztalataink. Példaként a népszámlálással kapcsolatos kezdeményezést említhetem, abban ő is nagy szerepet játszott, hogy a parlament elé kerülhessen a javaslatunk. A legfőbb dilemma viszont Gyimesi György előtt áll. Neki kell eldöntenie, hogy hol látja a saját politikai jövőjét. Mi nyitottak vagyunk, mert úgy gondoljuk, hogy a Szövetség valódi ereje a különböző személyiségek és vélemények integrálásában rejlik, nem pedig mások megbélyegzésében. Azt még megjegyezném, hogy nem tartom szerencsének ezt a médián keresztül zajló „odamondogatást”. Arról tárgyalunk, hogyan lehetne megszüntetni a szlovákiai magyar közéletben feszülő ellentéteket, ezekkel a vitákkal pedig csak újabb frontvonalakat nyitnak. Úgy nem lehet egységet alkotni, hogy más logika alapján újraindul az árokásás. A hidas kollégáknak be kell látniuk, hogy ez a stratégia kontraproduktív, de ez Gyimesi Györgyre is érvényes. Rövid távon könnyű politikai pontokat gyűjteni egy bizonyos választói szegmensben a hidasok állandó kritizálásával, de hosszú távon ez megnehezíti az együttműködést.

Ne felejtsük el, hogy a 2020-as választás előtt az Összefogás is megnevezett olyan hidas politikusokat, akikkel nem hajlandók egy listán szerepelni. Ezek szerint a közeljövőben már nem kell azzal számolni, hogy az Összefogás bizonyos politikussal szemben kifogást emel?

Az akkori helyzet teljesen más volt, mint a mostani. Akkor azt mondtuk, hogy az érintetteknek vállalniuk kell a politikai felelősséget az elmúlt négy év katasztrofális döntéseiért és a szlovákiai magyar társadalom helyzetéért. Úgy nem működhet az egyesülés, hogy mindent lenyelünk és semminek sem lesz következménye. Az idő minket igazolt, azok a személyek, akiket megneveztünk, már nincsenek a politikában. Gyimesi helyzete más, ő csak tavaly került be a parlamentbe, és sok OĽaNO-s képviselővel ellentétben nem veszett el, látható. Az ő politikai szerepvállalásában rejlik potenciál, és ha a magyar térfélen képzeli el a jövőjét, akkor nekünk élnünk kell ezzel a potenciállal is. Mi partnert látunk benne, nem konkurenciát vagy ellenséget.

És mi a helyzet Sólymos Lászlóval? Tavaly decemberben ön arra utalt, hogy a Híd elnöke azért sürgeti az egyesülést minden áron, mert attól tart, hogy esetleg érte is elmegy a NAKA. Ilyen kijelentések után sincs súrlódás a Híd és az Összefogás között? Együtt tudnának dolgozni a jövőben?

Ez az utalás nem Sólymos László személyére vonatkozott. Akkoriban a Hídban érzékelhető volt olyan hangulat, hogy ez állhat a gyors bejelentés hátterében. Mindenesetre úgy látom, hogy a jelenlegi tárgyalásoknál ez nem érződik, az ügy le van zárva. A politikában ennél súlyosabb konfliktusok is előfordulnak, nem foglalkozhatunk állandóan egymás múltbeli kijelentéseivel. Az Összefogást és vezetőit mindenfélékkel rágalmazták, nem ritkán a partnereinkhez köthető médiákban, mégis a tárgyalóasztalnál ülünk.

Az Összefogás és az MKP között sincsenek ellentétek?

Nem azt méricskéljük, hogy az egyik vagy a másik partnerrel jobbak-e éppen a kapcsolataink. Nem kettes, hanem hármas tárgyalásokat folytatunk a technikai részletekről. Az a célunk, hogy a pártszövetség megfelelően működjön, mindenkinek megmaradjon az autonómiája, és hogy ki tudjuk használni a platformokban rejlő potenciált.

Gyimesi Györgyön kívül gyakran előkerül egy másik ellentét is, mégpedig a magyar kormány tevékenységének megítélése. A Híd a múltban többször is kritikusan fogalmazott a magyar kormánnyal kapcsolatban, az MKP pedig sokkal visszafogottabb volt. Az Összefogás hol helyezkedik el ebben a vitában?

A mi álláspontunk a megalakulásunk óta változatlan: nem kell beemelni a szlovákiai magyar politikai térbe a magyarországi pártvitákat, és azokat a kérdéseket, amelyek az ottani közéletet megosztják. Emellett persze törekedni kell a partneri viszonyra a mindenkori magyar kormánnyal. Én az utóbbi hónapokban azt láttam, hogy mindkét fél igyekezett az általunk képviselt állásponthoz közelíteni.

Sok szó esett már az ellentétekről. Ön el tudja képzelni, hogy ezeket sikerülhet úgy elsimítani, hogy előbb vagy utóbb ne kerüljenek újra felszínre? Mi a garancia a szlovákiai magyar választók számára, hogy a Szövetség hosszú távú együttműködést jelent, nem pedig egy választás előtt létrejövő, majd utána megszűnő formációt?

Én úgy látom, hogy azok az ellentétek, amelyekről az imént beszéltünk, nem lényegiek. Ennek a pártszövetségnek a fő céljai közé tartozik, hogy a szlovákiai magyarság ne zsugorodjon, hanem fejlődjön, és hogy a dél-szlovákiai régió gazdasági szempontból ne legyen diszkriminálva úgy, mint az előző 30 évben. Ezekben a célkitűzésekben nem feszül ellentét a három leendő platform között. Lehet, hogy vannak részletkérdések, amikben nem értünk egyet, de az irány ugyanaz, és ez a legfontosabb. Személyi ellentétekről beszéltünk: a személyek jönnek-mennek, de a fő célok nem változnak. Én annak örülnék a legjobban, ha már nem ezekről az ellentétekről kellene beszélni, hanem arról, hogy mi az elképzelésünk az oktatásról, az útfejlesztésekről, például, hogy bezúzzuk-e a mostani Doležal-féle tervezetet, vagy említhetném akár az egészségügyet is. A következő hetekben mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a valódi problémákról beszéljünk, amelyek minden szlovákiai magyar embert érintenek.

Éppen ezért utaltam korábban a közös kommunikáció problémáira. A szlovákiai magyar választók ugyanis jelenleg többet látnak az egymásnak való üzengetésből és a feltételekből, mint a szakpolitikai kérdésekből.

Az utóbbi másfél hónap alatt igyekeztünk minél több szakpolitikai kérdésben közösen megnyilvánulni. Több közös sajtótájékoztatót is tartottunk a Szövetség „zászlaja” alatt, szó esett a koronavírusról, az útépítésről, a tankönyvekről és még sok minden másról. Épp ez mutatja, hogy a lényegi kérdésekben egyezik a véleményünk. Ahogy már mondtam, én annak örülnék, ha erről beszélnénk, nem pedig arról, hogy ki kivel nem hajlandó közös listán indulni.

Ahhoz, hogy a szakpolitikai elképzelésekből valódi tettek lehessenek, a Szövetségnek meg kellene ugornia a parlamenti küszöböt. Bár a választás még messze van, de a közvélemény-kutató ügynökségek az utóbbi időben 5 százalék körüli eredményt mértek az alakuló formációnak, ami mindenképpen biztató jel. Nem aggódnak amiatt, hogy a jelenlegi támogatottság az időhúzás miatt esetleg visszaeshet?

A mérések pontosságával és megbízhatóságával kapcsolatban elég szkeptikus vagyok. Az elmúlt három választás jól megmutatta, hogy a szlovák ügynökségek országos mérései nem tudták jól megsaccolni a magyar pártok támogatottságát. A közvélemény-kutatók biztosan vitatkoznának velem, de ezek sajnos könnyen ellenőrizhető tények. Ha összevetjük a legutóbbi parlamenti választás eredményeit azzal, hogy mit mértek a magyar pártoknak a választás előtti három hónapban, akkor látni fogjuk az igazságot. Ezért én nem is értékelném túl ezeket a számokat. Azt se felejtsük el, hogy a Szövetség létezése viszonylag újdonságnak számít. Volt egy sajtóbejelentés, de nem áll mögötte erős marketingkampány. Van egyfajta közös kommunikáció, de még ez is kezdetleges állapotban van, akár olyan értelemben is, hogy nincs közös Facebook-oldalunk. A Szövetség a jelenlegi állapotában egy kezdeményezés, és erre kérdeznek rá a választóknál. Teljesen normális dolog, hogy az emberek egy rétege nem foglalkozik a politikával, legfeljebb a választás előtt kezd odafigyelni rá. Ebből a szempontból tehát nem tudjuk, hogy a mért öt százalék keveset jelent-e, vagy éppen sokat.

Mit üzenne azoknak a választóknak, akik nem tudnak megbékélni a három párt valamelyikével? Miért szavazzon egy hidas szavazó a Szövetségre, aki egyébként nem szavazna az MKP-ra, vagy éppen fordítva?

Két fő indokot hoznék fel. Az egyik, hogy a választáson mindenkinek van négy „zsetonja”, négy karikája, vagyis azokra a személyekre, arra a platformra tud szavazni, aki neki a legszimpatikusabb. Végső soron az, aki a legkevésbé tudja megszólítani az embereket, valószínűleg nem lesz a parlamentben, aki pedig aktív volt, és meggyőzte a választókat, ott lesz. Talán ennél is nyomósabb érv, hogy az elmúlt harminc év megmutatta, hogyha nincs egy erős magyar párt a parlamentben és a kormányban, a dél-szlovákiai régió fejlesztése mellékvágányra kerül. Erre tökéletes példa a legutóbbi útfejlesztési terv elfogadása, amikor gyakorlatilag teljesen lenullázták a dél-szlovákiai fejlesztéseket. Hiába ment ki a közlekedési miniszter tavaly augusztusban Szoroskőre, ahol fűt-fát megígért, eltelt pár hónap, és kiderült, hogy az alagút a százas listán sehol sincs, ugyanúgy, ahogy az R2-es, vagy az R7-es egyik szakasza sem. Azt se felejtsük még el, hogy a matematika nem enged. Ebben az országban él kilenc- vagy tízszázaléknyi magyar, és ha a saját érdekeinket akarjuk képviseltetni, akár a kisebbségi jogok, a megmaradás, vagy a dél-szlovákiai felzárkóztatás terén, azt csak egy közös listával és egy közös párttal lehet érvényesíteni. El kell fogadnunk, hogy a szlovákiai magyar társadalom ugyanolyan sokszínű, mint a szlovák vagy a magyarországi, csak mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy több pártunk legyen. Egy pártszövetségen belül tolerálnunk kell az eltérő véleményeket. A döntés a választók kezében van, ők fognak karikázni.