Jó tanácsok kezdő depressziósoknak

Először is: sose feledd, hogy vagy valaki. Depressziós vagy! Szóval egy olyan lény, aki a világot nem feltétlenül mindig rózsaszínben látja. Hogy finoman fejezzük ki magunkat. Inkább olyan szürkésfeketében, ha egészen pontosak akarunk lenni.

A következő lépés: légy büszke erre! Tudományosan bizonyított tény, hogy optimista minden hülyéből lehet. Semmi más nem kell hozzá, mint egyfolytában idétlenül vigyorogni és azt hinni, hogy ezen a földgolyón meg egyáltalán, úgy a világegyetemben minden a létező legtökéletesebb rendben van.

Nevetséges. Mi, depressziósok tudjuk csak igazán, hogy minden sarkon ott leselkedik a káosz. Mi tudjuk! Az optimisták nem. Múltkor is, mit nem mond egy ilyen nekem! Menjek ki a zöldbe, pa?csir?tadalt meg ilyeneket hall?gatni… és akkor hogy jobb kedvű leszek… hát ki a jó nyavalya akar jobb kedvű lenni? Ez a folyton mosolygó jókedvű barom azt hiszi, hogy én beteg vagyok. Meg se értené a tudatlanja, hogy egy jó depresszión évekig kell dolgozni. Megszállottan! Már-már mániákusan! (Ezt tudományosan mániákus depressziónak nevezik.) Kimenni a zöldbe, mi, jól nézünk ki. Mikor a sarok mögött ott leselkedik a Halál? Csak menjetek, ti naivan mosolygó optimisták… csak menjetek… Aztán lesz nektek… nemulass! De akkor már késő, nyamvadékok! De késő ám!

Na. Hol is tartottunk. Ja igen.

Nagyon ügyelj, hogy minden napra legyen negatív élményed. Legalább egy! Akármilyen picurka. Ez az alap! Ettől lejjebb sose süllyedj, mert ha nem vigyázol… láttunk eseteket, mi, öreg depressziósok, láttunk bizony! Mi ne láttunk volna? Egy bizonyos illető először csak egy fél napig nem volt teljesen rosszkedvű. Aztán egy egész nap… a tünetek később egyre súlyosbodtak… És mikor egyik nap elnevette magát, már tudtuk, hogy vége. Villámgyorsan elragadta az optimizmus. Bizony, aki egyszer elindult a lejtőn…

Persze lesznek nehéz napjaid. Lesznek szörnyű reggelek, mikor frissen, kipihenten ébredsz… hétágra süt a nap … És gondolataidba alattomban belopózik a tettvágy. Hogy úgymond csinálni kéne valami szépet! Értelmeset! Nagyszerűt! Ezek a reggelek a legveszélyesebbek. Az ilyesmi az optimista sátán szava. Ha ilyen gondolataid támadnának, nyomban kérdezd meg önmagadtól: minek?

Na ugye. Mindjárt rájössz, hogy a legokosabb, amit tehetsz, ha a nap további részét a paplan alatt töltöd, és szorgalmasan ápolgatod letargiádat. A jó hangulatnak ellent kell tudni állni, érted? Ha a napsugaras jókedv orvul támad – ahogy szokott, a tetű –, gondolj csak bele, mennyi bú meg gond van e földön! Mennyi bánat! Sanyarúság! Nyomor! Csapás csapás hátán! És mik vagyunk mi ehhez képest? Úgy van! Semmik vagyunk! Nullák! Porszemek a Semmi ágán! És ez így is marad! Kár próbálkozni! Ezt mondja köztiszteletnek örvendő varjú kollégánk is! Kár, kár! Mindenért kár! Ezt jól jegyezd meg!

Lesznek emberek, akik azt mondják: „Nézz fel! Milyen kék az ég!” Kék ég, hahaha! Amiből az a jó savas eső esik, mi? Amiben ott van az ózonlyuk, mi? Ne higgy csalárd szavaiknak! Ezek a farkasbőrbe bújt bárányok még azt sem átallják majd mondani – azon a mézesmázos hangjukon –, hogy „…és a felhők fölött mindig süt a nap!” Hahaha! A Nap! Az ultraibolya sugárzás, mi? A jó kis bőrrák, mi? Haha! Tudjuk, hogy van ez! Még hogy a Nap!

Ne légy engedékeny, soha, egy csöppet sem. Csakis mogorva, ha lehetséges, egyfolytában. Ha egy kicsit lazítani akarsz, akkor esetleg – tisztán csak a változatosság kedvéért – lehetsz komor is. De inkább búskomor. (Ne feledd, mire kötelez depressziós hírneved. És azt se, hogy évtizedek áldozatos munkáját teheti tönkre egyetlen önkéntelen mosoly.)

Általános recept természetesen nem adható. De ha este úgy térsz nyugovóra, hogy na, micsoda ramaty nap volt ez már megint – már jó úton jársz. És ha másnap ekképp sóhajtasz fel: na, ez a nap még ramatyabb volt, mint a tegnapi – akkor már lehet belőled valaki. Valaki, aki lelked legmélyén mindig is lenni akartál, valaki, sőt, Valaki: egy igazi, született, tőrőlmetszett depressziós.

Csak le a fejjel. És mindig csüggedj.

(Depressziósok Kézikönyve, XLII. kiadás, Books Ltd., London, 2006. Válogatta és fordította: Tóth Ferenc)