Játékötletek vagány gyerekeknek

POLGÁR ANIKÓ

A homokból pogácsa készíthető, a mohacsomóból muffin, a tobozból fasírt. Egy élére fordított, lyukacsos tégla az udvaron nyitott bolt vonalkódolvasója lehet, egy kődarab pedig a bankkártyaterminál. Fizetőeszköznek elég, ha leveleket gyűjtünk, ez csak az őszi időszakban okoz majd problémát, amikor a boltot beborító falevelek a pénz értékének váratlan csökkenését, az inflációt jelzik. Egy komplexebb, akár hetekig eltartó játék céljaira gondolatban az egész udvar átalakítható: a hinták a Halál Hasadéka fölött függnek, a kerti asztal és a székek Teramon barlanglabirintusának részei, a homokozóból Razahári sivatag, a bozótos parkrészből pedig Undra őserdeje lesz.

Csak látásmód kérdése tehát, hogy a megszokott környezet, az ismert játékok, a kertben vagy a parkban talált ágak, kövek, tobozok izgalmas metamorfózison menjenek át. A Finnországban rendkívül népszerű, s az utóbbi években a magyar olvasókat is meghódító Tatu és Patu sorozat magyarul megjelent legújabb darabja nemcsak szabadtéri játékra csábítja az olvasókat, hanem ötleteivel remekül el is szórakoztat felnőtteket és gyerekeket egyaránt.

A szöveg- és képi elemeket egyenrangúként kezelő, érdekes műfajú gyerekkönyv egyszerre olvasható nevettető, abszurd ötletektől hemzsegő szakkönyvparódiaként, valamint valódi gyakorlati tanácsadóként, mely tele van a kinti játék során remekül megvalósítható javaslatokkal. A kötet önmeghatározása szerint „fura kézikönyv” (outo käsikirja), s ez a sorozat jellegzetességeivel, főként a két fiú fiktív lakhelyének nevével van szoros összefüggésben: a fiúk a sorozat darabjait indító bemutatkozó szöveg szerint Furaváron (finnül Outola) laknak. A magyar kiadó az új kötetben ezt a nyitószöveget a fordító ötletes bemutatásával is megtoldotta, melyből megtudjuk, hogy Bába Laura fiatal hölgy, aki több nyelven beszél, egyetemen tanít, „de mivel még sokan vannak, akik nem tudnak finnül, ezért fordít is”, egyebek mellett „Tatut és Patut is ő tanította meg magyarul beszélni”.

Bába Laura fordítását precíz szóválasztás és nyelvi kreativitás jellemzi. Ezt mutatja a cím ötletes magyarítása is: a finn eredetihez képest (Tatu ja Patu pihalla – szó szerint: Tatu és Patu az udvaron) a magyar cím (Tatu és Patu elszabadul) nemcsak helymeghatározást ad, hanem a kinti játékok természetét, a játékjavaslatok felszabadító jellegét is kifejezi. A kötet az alapfogalmak tisztázásával, definiálásával indul. A magyar változatban kissé furcsa, hogy miért éppen a címlapon nem is szereplő udvar szót definiálják a szabadtér helyett, de a fordító a két szó szinonimaként való feltüntetésével ezt is megoldotta: a kötetből megtudjuk, „mennyi jó dolgot lehet csinálni a szabadban, például az udvaron”.

A játékötleteket a könyv szakszerűen, ábrákkal, a folyamat szemléltetésével, ugyanakkor a kötet sajátos humorát megalapozó, túlzásba vitt precizitással és szándékolt naivitással tárgyalja. A fára mászás technikáinál például a megfelelő mászófelszereléshez nemcsak a csupasz kéz és a rugalmas öltözet tartozik hozzá, hanem az ész is, ami az instrukció szerint „kötelező, hozni kell”. A nem megfelelő felszerelés szemléltetése hemzseg a legképtelenebb ötletektől, a fiúkra rajzolt női harisnyanadrágtól kezdve a testhez álló hófehér estélyi ruháig, miközben a zárójeles megjegyzések nem felejtik el hangsúlyozni az alkalmatlanság okait is (a harisnyanadrág kiszakadhat, az estélyi ruha pedig nemcsak korlátozza a mozgást, hanem be is piszkolódik).

Aino Havukainen–Sami Toivonen: Tatu és Patu elszabadul. Szabadtéri játékok fura kézikönyve. Fordította: Bába Laura, Cerkabella, 2014.