Iveta Radičová az Új Szónak: Már kapok levegőt

Míg az utóbbi napokban a diskurzus főként arról folyik, hogyan lehetett volna megakadályozni a kormány bukását, nekünk úgy tűnik, az eurómentőöv csak az utolsó csepp volt a pohárban. Jól látjuk?

Vannak általános problémák, melyeket nem lehet külpolitikai és belpolitikai részre osztani. A válság megoldása sem csak európai, és csak hazai probléma. Ha a kormányfő meg akar tartani egy a kormányt, amelynek pártjai két ellentétes elvi állásponton vannak, azt csak kétféle módon lehet: vagy ha mindenki nyer vele, vagy ha mindenki veszít. Csak akkor nyerhetünk, ha kompromisszumokat fogadunk el. Az euróválsággal egy sor belpolitikai téma függ össze. Nem lehet szétválasztani a hazai reformokat a nemzetközi megoldásoktól. A válságnak nincs nemzeti, csak nemzetközi megoldása. Megszoríthatunk, spórolhatunk, reformokat vezethetünk be, de ez nem elég, ugyanis 80 százalékban nyílt gazdaság vagyunk. Ha a spanyolországi, belgiumi, olaszországi kereslet csökkenni fog, akkor nálunk leáll például az autógyártás. És megnő a munkanélküliség. Nem elég megegyezni a reformokban, az európai témákban is meg kell.

Vagyis azért bukott a kormány, mert ez annyira kiemelt kérdés volt, nem pedig azért, mert egy sor másik ügyben nem tudtak korábban dűlőre jutni.

Végül mindig minden témában megegyeztünk, néha lassabban, néha gyorsabban, pedig fontos reformlépésekről volt szó. A válság európai rendezéséből viszont nem maradhattunk ki. Minket a válság érint. Ha tizenhét kormány és tizenhat parlament, összesen negyvenkilenc politikai párt egyetért abban, hogy valamit létrehoz a válság hatásainak enyhítésére, egy párt viszont azt mondja, mindez rossz, ez azzal jár, hogy a folyamatot mindenki számára megakasztjuk. Ez egy olyan lépés, amit a demokrácia szabályai szerint ugyan egy párt megtehet, de a döntés hatásait is figyelembe kell venni. Nem jelenthetjük be 16 országnak, hogy minden, amit tettek, fölösleges volt és kezdhetik elölről. Ehhez már túl késő. 2010 augusztusában elfogadtuk a mentőövet – az összes párt beleegyezésével. Ugyanabban a hónapban a kormány elfogadott három feltételt, amelyek teljesülése esetén részt veszünk az eurósánc létrehozásában. Ez a mai napig érvényes. Betartottuk, szövetségeseket kerestünk, akik ezt hozzánk hasonlóan látják, s találtunk is. Fokozatosan új mechanizmusokat fogadtunk el, míg létre nem jött az eurósánc bővítésének terve – ami, most úgy néz ki, nem lesz elég. De hogyan folytattuk volna mentőöv nélkül?

Az SaS szerint hagyni kellett volna bedőlni Görögországot…

A hétvégén uniós csúcson újabb lépésekben kell megegyezni. Melyik felelős kormányfő akar egy olyan helyzetet megélni, mint amilyen a Lehmann Brothers csődje után következett? Akkor csak Szlovákiában 140 ezer ember vesztette el állását. Ez a történet nem a számológépről szól, amelyen kiszámolhatjuk, mekkora összegben vállaltunk kezességet. Ez arról szól, hogy meg tudjuk-e akadályozni a munkanélküliség ugrásszerű növekedését. Erre pedig nem vagyunk képesek, ha nem működünk együtt a többiekkel. Röviden: két eshetőség közül választhattunk: az egyik uniós ország spontán bedőlése és a gazdaság visszaesése, vagy legalább megpróbálunk valamit tenni ez ellen. Én ez utóbbi mellett vagyok. Ma Szlovákiának két dologra van szüksége: bizalom és stabilitás. Félek, hogy egyiket sem tudtuk volna már bebiztosítani.

Ha Sulík 2010-ben nem házelnök, hanem pénzügyminiszter lett volna – ami benne volt a pakliban –, akkor lehet, hogy másképp látta volna a kérdést, mivel ő is rendszeresen járt volna a brüsszeli tárgyalásokra.

Ez nem is annyira a kapcsolatokról vagy a konkrét posztról szól, hanem arról, hogy látjuk-e a probléma dimenzióit. Ennek nemcsak pénzügyi dimenziója van, hanem arról is szól, hogy egyesítsük erőinket. Mivel az euróövezetet több tagállam alkotja, így a végső megállapodásnak mindig kompromisszumnak kell lennie – ez a politika elve ilyen sok résztvevőnél. A pénzügyi mellett pedig figyelembe kell venni a gazdasági dimenziót is, azt, hogy a csőd milyen hatással lenne a munkanélküliségre. Ha figyelmesen elolvasták az SaS mentőövellenes brosúráját, akkor láthatták, hogy ez a rész hiányzik. Talán ebben van a legnagyobb különbség köztünk és az SaS között. Mi egyetértünk abban, hogy Görögország csődbe megy, nem értünk egyet abban, hogy ez hogyan nézzen ki. Nem hisszük, hogy egy kaotikus, spontán csőd jó lenne. Pont fordítva. Irányítani kell. Ugyanakkor tudatosítjuk, hogy egy irányított csődnek is komoly kihatása lesz a bankrendszerre. És a mi bankjaink hiába viselkedtek helyesen, ha holland, olasz bankok is vannak nálunk. Tehát mihozzánk is begyűrűznek az őket érintő problémák.

Tehát, ha Sulík lett volna a pénzügyminiszter…

Ő maga mondott le erről a posztról, inkább házelnök akart lenni.

Nyáron úgy tűnt, a kormány 2014-ig a helyén marad, főként azután, hogy a főügyészt is sikerült megválasztani. Mikor kezdte érezni, hogy bukhat a kabinet?

Nyár végétől. Amikor az SaS határozottan kezdte elutasítani a mentőövvel kapcsolatos döntéseket, éreztem, hogy ez nem lesz jó így.

Egy kulcsfontosságú ügyben hiányzik az egyetértés a jobboldalon. Ön, mint a jobboldal vezető politikusa, ezután hogyan látja a jobboldal jövőjét?

Nincs könnyebb kérdésük?...

…ezek szerint jó a kérdés.

A baloldalon Robert Ficónak sikerült egy szükségszerű lépést megtennie: egyesítette. Most abba ne menjünk bele, hogy milyen módon, a lényeg, hogy a baloldalon egy párt van. A jobboldalon pedig ahány választás, annyi új hasadás. Ez egy kicsit a jobboldali irányultság lényegét is érinti, ugyanis a jobboldal számára fontos az individualizmus kérdése. Ez természetesen olyan helyzetet teremt, hogy több párt jön létre. A kérdés az, hogy közelíteni lehet-e a standard, kétpólusú -demokraták kontra republikánusok, toryk kontra munkáspártiak - felálláshoz. Igen, lehet. Ez viszont csak lassan, fokozatosan alakulhat ki. A sok hasadás után meggyőződésem, hogy az egységesülés ideje jön el. A liberálisoknak középen kellene maradniuk, de a többi jobboldali pártnak egy erős áramlatban kellene egyesülnie. Nálunk pedig mindehhez még hozzájárul egy specifikum. Három típusú párt van: programpártok, populisták és etnikai alapú pártok. Az egyesülés természetes útja a programokon keresztül vezet.

És lát erre esélyt?

Érik. Biztos, hogy eljön ennek is az ideje. Nem hiszem, hogy most, de a következő választásoknál már talán igen.

Önnek van olyan ambíciója, hogy a jobboldalt vezesse ebben a folyamatban?

Ha megengedik, ambícióimról a párttagoknak fogok először beszélni.

Hogyan látja a 2012-es választások után a jobboldal esélyeit?

Válságos időkben kell a választók kegyeiért megküzdenünk. A választások fő témái adottak. A fő jelszó feltételezhetően a stabilitás lesz. Ha én Fico helyében lennék, ezt hirdetném. A másik vezető téma a válságkezelési intézkedések. Ehhez jön még - minimálisan az SaS részéről - az uniós témakör. Amint látják, ezek nem programtémák, hanem helyzetiek. Az előrehozott választások nem a programokról fognak szólni.

Jobb-bal kormány lesz a választások után? Ön részt venne egy ilyen kormányban?

2006-ban olyan helyzet állt elő, hogy ideális esetben egy bal-jobb kormány jöhetett volna létre. Akkor úgy is nyilatkoztam, hogy ez lenne a kívánatos. Ám azóta láthattuk, hogy a Smer a HZDS-szel és az SNS-szel hogyan kormányzott. Ezért ezt a mondatot ma már nem állítom. Magam részéről elmondhatom: nem tudom elképzelni az együttműködést Robert Ficóval.

Ön azt nyilatkozta a napokban: „Biztosíthatom önöket, hogy Fico korábbi mondata, miszerint soha nem fog ellenzékben ülni és a kormányt szapulni - amihez persze nem tartotta magát -, megvalósítható. Ha tehát az SDKÚ ellenzékbe szorul, ön nem lesz képviselő?

Pontosan. Nem leszek ellenzéki képviselő, aki a kormányra ordibál. Ez méltatlan egy volt kormányfőhöz. Ebben egyetértek Ficóval, csakhogy ő ezt nem teljesítette.

Három héttel ezelőtt a Trendben jelent meg egy interjúja, melyben a pártalapításról kérdezték és ön…

…nem fogok pártot alapítani.

Pár hónapon belül befejezi kormányfői tevékenységét, a lényegi munka már le is állt. Még egyszer belevágna?

Tudatosítom felelősségemet a kormány bukásáért. Nem voltam képes egyezséget elérni. A választóknak ígéretet tettem -s velem együtt az egész kormány - a kormányprogram megvalósítására, amit nem sikerült teljesíteni. Aláhúzom: ezt tudatosítom. Jelen pillanatban jövőbeli lehetőségeimet mérlegelem. Bocsássanak meg, de ennél többet most nem tudok, nem akarok mondani.

2014-ben versenybe száll az államfői posztért?

Erre már végképp nem tudok válaszolni.

De el tudja képzelni?

A kormány bukása és az utóbbi napok történései után most már úgy érzem, az egyik orrlyukam már a víz felett van, már kapok levegőt. A bukás hatalmas zuhanás volt. De még nincs olyan érzésem, hogy kiértem a partra. Ha partra érek, válaszolok ezekre a kérdésekre.

Nem fél attól, hogy úgymond kikopik a politikai köztudatból?

Fel tudja sorolni mind a 150 parlamenti képviselőt? Bevallom, én nem. Nem elég a parlamentben ülni, hogy az emberek lássák önt. Olyan képviselők is ülnek ott, akikről a választók nem is tudnak. Ahhoz, hogy a polgárok ne felejtsenek el, nem kell feltétlenül a parlamentben ülnöm.

Mózes Szabolcs, Molnár Norbert