Ismét van Demokratikus Unió

„Tájainkon a liberális gondolatok ismeretlenek, a népnemzetiek és a kommunisták propagandájának áldozatai lettek.” Somogyi Tibor felvétele Miért kellett átnevezni a Liberális Demokratikus Uniót?

Mi sosem értettünk egyet a Demokratikus Unió megszüntetésével, a párt utolsó kongresszusán azonban a vezetőség furcsamód, a vélt előnyök reményében feloszlatta a pártot. A DÚ hét éven át ismert párt volt, nemzetközi pártszövetségek tagja, nélküle nem bukhatott volna meg Mečiar kormánya 1994-ben, s ha az SDĽ nem követ el történelmi hibát, Jozef Moravčík kabinetje 1996-ig kormányozhatott volna, s nem lett volna ok Szlovákiát kihagyni a NATO-csatlakozás első köréből. Éppen a DÚ lett a jobboldali-baloldali és a szlovák, valamint a magyar pártok együttműködésének csirize. Egyetlen liberális pártként megvolt a helye a politikai színtéren. Ezekre próbáltunk kötni, az LDÚ a DÚ politikai örökösének vallotta magát, s a DÚ megújítása a párt programjában is szerepelt. Ezért a párt kongreszszusa úgy döntött, térjünk vissza a történelmi névhez.

Ez kicsit úgy hangzik, mintha politikai tőkét akarnának kovácsolni a történelemből, valamiből, ami már nem is létezik.

A DÚ létezik, tagjai most is az alapító tagok. Én írtam a DÚ programját, hosszú évekig voltam a vezetésében Juraj Šveccel együtt, sokat tettünk a pártért és a valódi liberális politikáért Szlovákiában. Meggyőződésem, hogy a DÚ elnevezéshez pozitív politikai töltet tartozik, ezért nem tisztességes ezt tőkekovácsolásnak nevezni. Mindig azt állítottuk, nem szabad úgy fölszántani a politikai földet, ahogy Dzurindáék csinálják. Nekünk lett igazunk: az SDKÚ támogatottsága nem éri el a DÚ akkori támogatottságát sem, amikor az az SDK tagja lett. Több mint 12 százalékos volt a népszerűségünk.

A DÚ-nak komoly tartozásai voltak annak idején, amelyeket átvállalt az SDK. Nem félnek attól, hogy vagyonvitákat kezdeményeznek?

A DÚ gazdálkodása konfliktusokat okozott az akkori elnök, Ľubomír Harach és köztünk. Minden rendben volt, amíg nem kértük a párt pénzügyeinek átvilágítását. Harach ezt elutasította, később kiderült, komoly hiányosságok vannak a pártfinanszírozás terén. Ezután Harachék már nem a pártból akartak kilépni, hanem megszüntetni azt, s így harminc évig nem lehet a párt archívumához hozzájutni. Nem akarunk ezekhez a hiányosságokhoz visszatérni. Az SDKÚ átvette a tartozásokat, így már az ő dolga, hogyan rendezi azokat, de tudni kell, hogy átvette a párt vagyonát is ingatlanostul, állami támogatásostul, mindenestül.

Szlovákiában már van egy liberális párt, Pavol Rusko ANO-ja. Nem lesz túl sok liberális párt Szlovákiában? Hiszen nálunk nem túl nagy a kereslet a liberális eszme iránt.

Tájainkon a liberális gondolatok ismeretlenek, a népnemzetiek és a kommunisták propagandájának áldozatai lettek. Mindkét totalitárius erő több mint ötven évig sikeresen riogatta a szlovák választót a nyitottsággal, a szabadsággal, a pluralizmussal, az individualizmussal, a szabad piaccal. A liberalizmus átokká vált, s ezt néhány klerikális és totalitárius politikai csökevény a mai napig megpróbálja a népbe sulykolni. Pedig éppen ellenkezőleg, a liberális reformok segíthetnek Szlovákiának, s ha már korábban végbementek volna, nem lenne olyan lassú a fejlődés. A politikai kliensrendszer és a bürokrácia virágzása miatt még a részleges reformok eredményeit sem érzi a lakosság. Csak az igazi liberális politika segíthet ezen a helyzeten.

Miért a konzervatív DS-szel és nem a liberális ANO-val szövetkeztek?

A DS programja liberális-konzervatív, 1994-ig pedig csak liberális volt. Ebben a megbízatási időszakban gyakorlatilag a DS összes törvényjavaslata kimondottan liberális jellegű volt, a parlamentben nincs még két olyan párt, amelynek ennyire egyeznének a törvénytervezetei. A politikai koalíció kezdeményezése ennek logikus következménye. A legújabb közvélemény-kutatási eredmények szerint a polgárok több mint öt százaléka támogatja a DS–DÚ kettőst.

Én viszont most olvastam, hogy az önök támogatottsága 0,1 százalékos, míg a DS-é 1,1.

A közvélemény-kutatások nem biztos, hogy tükrözik a társadalom véleményét. Ezt a legjobban a megyei választások bizonyították: a részvétel a fele volt a becsültnek, s így az eredmények is drámaian megváltoztak.

Eddig két kérdést tettem fel az ANO-val kapcsolatban, de ön válaszaiban valahogy mindig kikerülte ezt a pártot.

Az ANO ellenzéki párt, politikai tőkéjét egy kereskedelmi tévé befolyásából kovácsolja, ez a televízió élesen bírálja a kormány hiányosságait. Az ANO a Smerrel együtt úgynevezett harmadikutas pártnak tartja magát: Fico szlogenje szerint loptak Mečiar idején és lopnak Dzurinda idején, s most ők jönnek, az új arcok. Úgy gondoljuk, a jelenlegi kormányzás legnagyobb hibája nem az útja, amin lépked, hanem hogy nem hajtotta végre megfelelő módon a reformokat. Mi másként képzeljük, mint a Smer és az ANO, de ezzel nem azt mondom, hogy kizárjuk a kommunikációt Rusko pártjával. Erre főleg akkor kerülhet sor, ha stabilizálódott a DS–DÚ szövetkezés.

Melyek azok a pártok, akikkel még el tudják képzelni az együttműködést, és melyek, amelyekkel nem?

Biztosan nem fogunk együttműködni a HZDS-szel és az SNS-szel – akár valódi, akár nem –, vagy bármilyen más létező, esetleg létrejövő párttal, amely Szlovákiát nem liberális demokrata és európai uniós országként képzeli el.

Ez azt jelenti, hogy együttműködnének mindenkivel, aki a jelenlegi kormánykoalíció tagja?

Nem akarunk a sajtón keresztül üzengetni a pártoknak, hogy elfogadhatóak, vagy kevésbé azok. Néhány párt, amelyikre azt mondják koalíciós, valójában nem az, mások programválságban szenvednek, ez főleg a baloldali pártokra jellemző. Mi a saját víziónkat akarjuk végrehajtani, s ha sikeresek leszünk, keresünk majd partnereket, akikkel még többet el tudunk érni.